Marion Muller-Colard protestáns teológus: Nem lehet leegyszerűsíteni a bioetikai kérdéseket

A folyamatos meghallgatások során a Nemzeti Etikai Konzultációs Bizottság, illetve a Nemzetgyűlés szakbizottsága előtt – több más katolikus közéleti személyiség mellett – Georges Pontier, a francia püspöki konferencia elnöke, Michel Aupetit párizsi érsek, valamint Thierry Magnin, a Lyoni Katolikus Egyetem rektora is állást foglalt. A téma nehézségét és súlyát jelzi, hogy a törvényjavaslat kormány általi előterjesztésének várható időpontját eredetileg 2018 őszére tervezték, ám a társadalmi vita átírta a forgatókönyvet. A dátum előbb 2019 tavaszára, majd 2019 júniusára került. A keresztény felekezetek a jelenlegi törvény módosítás nélküli hatályban maradása mellett érvelnek. Marion Muller-Collar a Nemzeti Etikai Konzultációs Bizottság tagjaként végigkövette a vitát.

– Mi a bioetikai kérdésekről szóló vita célja? Arról van-e szó, hogy a felek előadják, miben tér el az álláspontjuk, vagy arról, hogy konszenzusra, esetleg valamiféle minimális, mindenki által elfogadott értékalapra kell jutniuk?

– A bioetikai viták célkitűzése az, hogy elkerüljük a mindannyiunkat érintő kérdések kisajátítását, mint: Milyen emberek akarunk lenni? Milyen emberiséget, jövőt szeretnénk? Az eszmecsere olyan világ születését mozdítja elő, amelyben időt szakítunk arra, hogy a sokféleséggel járó polifónia kockázata ellenére is feltegyük ezeket a kérdéseket. Ami engem illet, szeretnék különbséget tenni a minőségi párbeszéd és a kommunikáció között. Amikor kommunikálunk, a véleményünk adott. Van mondanivalónk, szeretnénk, ha meghallanák, s nem kívánunk engedni belőle. Ilyenkor azonban elveszítjük annak lehetőségét, hogy álláspontunk mások meglátásai révén megrendüljön, módosuljon, mélyüljön. Konszenzusra jutni? Az országos bioetikai vita során e célkitűzés előbb lázba hozott, később álmodozóvá tett. De komolyra fordítva a szót: elfogadni azt a lehetőséget, hogy a vita nem végződik megegyezéssel, garanciája lehet a párbeszéd nyitottságának és hitelességének. Az olyan eszmecsere, amely nem végződik konszenzussal, nem hiábavaló. Minden emberi csoport egészségéhez hozzátartozik a kölcsönös véleménynyilvánítás, a megosztás gyakorlata.

– Szükséges-e a cél eléréshez előre megszabni bizonyos feltételeket? Ha igen, melyek ezek?

– Véleményem szerint ezek azok, melyeket mindenkinek előbb saját maga számára kell kitűznie. Az alázat–tisztánlátás–bizalom hármas ismérve jó alapnak tűnik. Alázat: tudni azt, hogy a meggyőződésem pontatlanságokon, alaptalan hiedelmeken, tévedékesen is alapulhat. Olyan kérdések kapcsán, melyek technikailag nagy hozzáértést követelnek s etikai szempontból igen széleskörűek, mindannyiunknak vannak hiányai, vakfoltjai. Tisztánlátás: amennyire lehetséges, tisztában lenni a másféle véleményt megfogalmazó motivációival – honnan, milyen szemszögből beszél; melyek az ő (kerülő)útjai. Fontos egyéni véleményt megfogalmazni, s azt is tudni, hogy a másik „értékes ellentmondó” lehet számomra, ahogyan én is számára. S végül a bizalom, hogy a sokféleség, mely nehézség, a vita során gyümölcsöző lesz. Etikai kérdésekben senki sem az abszolút igazság hordozója.

– Bioetikai kérdésekben milyen csapdákat kell elkerülni?

– Nézetem szerint a dolgok összetettségének s ebből fakadóan a kérdéseknek és a megélt helyzeteknek a leegyszerűsítése a kelepce. Ezt kell elkerülni. Ez óriási kísértés. Magam is küzdök ellene, s megpróbálom észlelni ezt a reflexet, amikor a szellemi fáradtság pillanataiban felbukkan. A bioetikában a leegyszerűsítés nem más, mint szirénének. Gyakorta kétpólusú megközelítés jelenik meg olyan valóságok esetében, melyek olyanok, mint az ágas-bogas, sűrű fa. A leegyszerűsítéssel azt kockáztatjuk, hogy kizárjuk azokat a tapasztalatokat, amelyek nem illenek abba a sémába, melyet megkövetelek. Úgy vélem, hogy a dolgok összetettségének lekicsinylése az egyik olyan út, amely végül félreértéshez, sőt erőszakhoz vezet. A minap olvastam Jean Sulivan (1913–1980) katolikus pap és író egy gondolatát: „Aki elmenekül a nézeteltérés elől, annak többé nincs mit mondania.”

Fordította: Hantos-Varga Márta

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye

Magyar Kurír