Márta és Mária

Shizuteru Ueda azon kevés zen-buddhista filozófusok egyike, akik mélyrehatóan ismerik a skolasztikus teológiát. Nem csupán Aquinói Szent Tamás latin nyelvű munkáit képes eredetiben, értő módon olvasni, hanem a 14. századi nyugati misztika nagymesterének, Eckhartnak középfelnémet nyelven elmondott beszédeit is. Az idén 91 éves filozófus egykor Marburgban Eckhartról írta doktori dolgozatát, majd visszatérve Japánba, évtizedekig a Kiotói Egyetemen tanított vallástudományt.

Disszertációjában kitűnően rendszerezte Eckhart rendszertelen gondolatait, és érzékeny elemzéssel bemutatta, miként feszíti szét a dominikánus szerzetes a hagyományos keresztény dogmatika, a szentháromságtan és a krisztológia kategóriáit, amikor Istennek a lélekben való megszületését és a lélek Istenhez való áttörésének gondolatát állítja igehirdetése középpontjába. Összehasonlított, de nem mosta össze a zen és Eckhart tanításait, ami különösen figyelemre méltó intellektuális tisztesség tanúsítványa egy olyan korban, amikor tömegek hitetik el magukkal, hogy innen-onnan összeszedegetett nézeteik sajátos elegye méltó a filozófia elnevezésre.

Ueda Eckhartról szóló, először 1965-ben megjelent könyvében azonban leír egy fura tévedést, amit azért hozok szóba, mert jelentős a hatása és makacsul tartja magát. Egyetemi tanulmányi versenymunkában éppúgy találkoztam már vele, mint Ueda filozófiáját bemutató szaktanulmányban.

Eckhart mester talán leghíresebb, 86. beszédében sajátos módon átértelmezi Lukács evangéliumának elbeszélését Jézusnak Mária és Márta betániai otthonában tett látogatásáról. A hagyománnyal – és, tegyük hozzá, a Szentírás szövegével – gyökeresen szakítva a sürgő-forgó Mártát tökéletesebbnek, az istenismeretben előrehaladottabbnak tartja húgánál, Máriánál, aki Jézus lábainál ülve átadta magát a tanulás és szemlélődés élvezetének. Eckhart szerint Mária megállt az istenismeretben, mert úgy hiszi, eljutott valahova, Isten jelenlétében van, pedig Isten túl van minden érzésen, élményen, minden állításon, minden elgondolhatón, stb. Jézus és Márta beszélgetése ezért a túlhaladás, az istenséghez való áttörés szükségességére hívja fel a figyelmet. Márta megtette ezt, az ő akarata és Isten akarata eggyé vált, bármit cselekedhet: főzhet, moshat, takaríthat, hiszen eljutott az istenség legmélyebb ismeretére, amely nem puszta szemlélődés, nem puszta cselekvés, hanem a kettő tökéletes egysége.

E különleges magyarázat Eckhart mester szándékával ellentétben szerintem némi vigaszt nyújthat a napjaik nagy részét pelenkák, edények, ebédmaradékok és porcicák között töltő keresztény anyák és háziasszonyok sokaságának. Mégsem ezért idézem, és Ueda sem ezért hivatkozik rá. Ő úgy véli, egy holland festő olajfestményén éppen az eckharti értelmezés vizuális megjelenítését láthatjuk. Ezért Pieter Aertsen (1508–1575) képét összehasonlította a zen festészet egyik 13. századi alkotásával, hogy a segítségükkel bemutassa, miben hasonlít és miben tér el Eckhart misztikája a zen-buddhizmus filozófiájától.

Ueda – és a nyomában sokan – így látják Aertsen képét: „Eckhart értelmezésével teljesen egyező módon Márta, aki az étkezés előkészítésével foglalatoskodik, nagy, központi szereplőként foglal helyet a kép előterében, míg Jézus mint Isten, és Mária, aki Jézust hallgatva az Istennel való együttlétben oldódik fel, Márta mögött állnak egy sarokban és nagyon kis méretben vannak megfestve. (A festő Pieter Aertsen, a kép Rotterdamban, Boymans Múzeumban látható, keletkezésének dátuma 1553). Az a tény, hogy Jézus alakja egy Márta mögötti sarokban igen kis méretben van ábrázolva, arra utal, hogy itt »Isten elhagyásáról« van szó. »Állj fel az Istennel való egyesülésből és távozz Istentől.« Márta elhagyta Istent és visszatért a világ valóságába. Jézus egészen parányivá vált mögötte. Márta a konyhában dolgozik. Ez a fő dolog, ezt ábrázolja a kép nagy méretben. A világ valóságába való visszatérés azonban Márta számára egyszersmind az áttörés valós beteljesülése Istenen át az alapba.”

Nem idézem tovább Uedát, mert Eckhart sajátos metaforáinak és fogalmainak ismerete nélkül érthetetlen lenne az egyébként nagyon is érhető szöveg. Csupán egyvalami nem világos. Miért ezt látta Ueda a képen?

Jézus alakja nem egy Márta mögötti sarokban van ábrázolva, kis méretben, hanem középen, de a nézőtől távol, ezért a rövidülés miatt kisebbnek látszik.

Márta nem az előtérben látható, hanem a távolban, Jézus balján, aki figyelmeztetve megérinti őt, miközben Márta a Jézus lábánál ülő, imádkozó hölgyek egyikére tekint, jobb kezével őrá mutat, baljával pedig a konyhai sürgölődésre. Az egyik – talán a nézőhöz közelebbi – ülő alak tehát Mária.

Az előtérben a konyhát látjuk, nyolc alakkal, de egyikük sem azonosítható biztonsággal sem Máriával, sem Mártával, sem Jézussal.

Ez a kép Pieter Aertsen azon sorozatának egyik darabja, amely arról nevezetes, hogy a művész mintegy kísérletezve, zsánerképek hátterébe bibliai jeleneteket festett meg. Tehát nem egyedi ábrázolása egy bibliai jelenet egyedi, eckharti értelmezésének. Sokkal inkább a történet hagyományos értelmezése: a Jézus lábánál ülő, imádkozó emberek a legjobb részt választották.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír