Seregély István: Útravaló – 2019. január 6., Urunk megjelenése, vízkereszt

Nézőpont – 2019. január 6., vasárnap | 7:00

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt elmélkedéseit.

Isten egykori választott népének vezetői közül csak kevesen értették meg, hogy Isten minden embert üdvözíteni akaró tervében az örök Jóság minden ember iránti szeretete fejeződik ki. Ők várták a Megváltót, hívő szívvel. Azt azonban, hogy érkezése mit hoz majd erre a világra, a saját elképzelésükhöz igazították. Mindenki szeretne a világ urává lenni, a föld kincseinek birtokába jutni, és egy minden kényelemmel berendezett, el nem múló életet élni. 

Nos, ilyen élet az időhöz kötött emberi létezés világában az elmúlás miatt nem lehetséges. A Messiás azonban elhozta számunkra az ember bukása miatt elveszített örök élet lehetőségét. Meg kellett tanítania az embereknek az örök életre vezető utat, és erőt kellett adnia hozzá. Isten végtelen irgalmából egyúttal ki kellett fizetnie hűtlenségünk árát. 

Az apostolok Jézus Krisztus örömhírének hirdetését kapták föladatul. A már milliárd lelket számláló Egyházban ma is ez az örömhír hallható, nemcsak a választott nép, hanem minden ember üdvösségének, örök életének forrásaként. 

A zsidókból lett első keresztényeket erre figyelmeztette Máté apostol a nekik írt evangéliumában olvasható történettel, amely a napkeleti bölcsekről szól. Nem a leírás tartalma érdekelte az akkori és ottani hithirdetőket, hanem a napkeleti bölcsek figyelemfelkeltő látogatásának a hagyományban elérhető emléke. Lám, idegeneket is elhívott Isten az újszülött Messiáshoz, akinek jászolához a csillag vezette el őket. Általuk Isten mindenkit meghívott a világ Megváltójának köszöntésére.

Idővel a napkelti bölcseket királyoknak nevezték. Nem tudjuk, eredetileg hányan voltak, és hogyan is hívták őket. Mi Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt tartjuk számon, akik gazdag ajándékaik alapján háromkirályok néven írták be
magukat a keresztény történelembe. Szívesen ábrázolják őket a betlehemek figurái között a különböző emberfajták képviselőiként.

Ünnepük pedig az Úristen újszövetségi népének univerzalitását, katolicitását is kifejezi. Szűz Mária valamennyi nép üdvözítőjeként mutatja be gyermekét az emberiségnek. 

Az eljövendő világ kereszténnyé válásának korszakát is jelezheti vízkereszt ünnepe a Krisztusban hívő ma élő emberek számára. Az egykori nagy népvándorlások és a ma ránk nehezedő – jogos vagy jogtalan – népvándorlás ezt teremtheti meg.

Az idők folyamán olykor elhalványult a missziós lelkület, és el-elmaradt a kötelező tanúságtétel. Ez imára késztet. Ha pedig az idő elhozza a lehetőséget, hogy tevékeny előmozdítói legyünk az evangélium üdvösséget eredményező jó híre terjedésének, nem habozhatunk.

Nem várhatunk ugyanis másként békét és boldogulást ezen a világon, csak ha a Teremtő szándékaihoz igazodó népek egyre többen lesznek, ha mind nagyobb arányban kereszténnyé válnak a jövő nemzedékek.

Így lesz távlatokat nyitó nap számunkra a napkeleti bölcsek betlehemi látogatását megidéző ünnep az esztendőőfordulóján.

20 + G + M + B + 19

(Mt 2,1–12)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2019. januári Adoremusban jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria