Taposómalom az életünk?

2018. február 3., szombat | 16:00

Évközi 5. vasárnap – Gondolatok az olvasmányokhoz (Jób 7,1–4.6–7; 1Kor 9,16–19.22–23 Mk 1,29–39)

Szabadságról visszatérve vagy a hétfői munkanapra készülve hallom olykor: „kezdődik újra a taposómalom”. Mintha a szegény Jóbot hallanám: „napjaim futnak, mint a takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység” (Jób 7,6). Hétköznapjaink, munkanapjaink valóban ilyenek? Mint amikor egyszerű, dísztelen háztartási textilt sző a takács: csak jár jobbra-balra a vetélő, a keresztszálak a helyükre kerülnek, de ezzel is csak az anyag elkészülte felé halad a mester, nem hagy reménykeltő nyomot. Olyan ez, mint a robotolásunk, taposómalomra hasonlító munkáink.

De ki a takács, és milyen szálak futnak össze a kezében? Vajon az életünk valóban olyan anyag volna, amelynek textúrájához, mintázatához nincs módunk hozzátenni?

Az idő ténylegesen telik, a vetélő jár, a szövet készül: akár ügyelünk rá, akár nem. A hosszanti szálak is úgy lettek befogva a szövőszékbe, hogy azok pontosan egy hosszúságúak legyenek az életünkkel. A keresztszálak jelentik a kérdést, a kihívást. Jób úgy látja, hogy siker és balsors, egészség és betegség mind Isten kezében vannak, Jób pedig – jóllehet tudja, hogy nem bűnei büntetéséül történik vele mindez – beletörődik a helyzetébe: nincs remény.

Jézus egy napjáról olvasunk az evangéliumban. Márk korábbi mondataiban még a zsinagógában látjuk őt, ahol hatalommal tanít, és ez a hatalom szó többször is szerepel templomi fellépésének leírásában. Jézus a szombat délelőtti istentiszteletről hazatérve, a zsinagógában is megnyilvánuló hatalommal – ahol meggyógyított egy gonosz lélektől megszállottat – tesz rendet: meggyógyítja Péter lázas beteg anyósát, aki ebédet ad nekik. Majd egy kis pihenés (bár ezt nem írja az evangélium, annyira magától értetődő) és a szombat „kimenetele” után, nekilát küldetésének, és betegeket gyógyít. Ebben elfárad, éjszaka pihen, majd hajnalban egyedül imádkozik. Amikor pedig a tanítványok megtalálják, nem azt mondja, hogy nem akar több beteget látni, vagy akár embert sem, hanem folytatja küldetését.

Mit tanulhatunk Jézustól? Hogy csodát tesz? Aligha. De teszi a dolgát: hirdeti Isten országát. Ehhez azonban kapcsolatban áll Isten országával, előbb a zsinagógában, majd a hajnali magányos imádságban. Tekintete nemcsak a munkáján (hivatásán, küldetésén, „kliensein”) függ, hanem újra és újra az Atyán pihen meg. Többször látjuk őt fáradtnak az evangéliumokban, de kiégettnek, kimerültnek sohasem. A kor lehetőségei, nyelve, népe, történelmi helyzete mind adottak voltak, mint a szövőszék kerete. Nyilvános működésének három évére voltak szabva a hosszanti szálak. A vetélő azonban nem reménytelenül járta az útját, hanem Jézus fogta azt a kezében, és tudatosan élte napjait, hatalommal – nem csak a betegség és a gonosz felett.

Hatalommal élni az életünket: nem mások feletti hatalommal, hanem azzal, amellyel a keresztszálakat behúzhatjuk az életünk szőttesébe. Szorosabban vagy lazábban. Színeket, mintákat vállalva vagy egyszínűnek maradva. De sohasem lemondva arról, hogy napjaink értelmesek, még ha nem is látjuk rögtön az eredményüket. Nagyon is számít az a szál, amelyet ma rögzítek a futó vetélővel.

Füzes Ádám

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Címkék: elmélkedés
Vezető híreink – olvasta már?
-lelkem-gyerekkoromtol-igazgatva-volt-isten-az-eg-fele-latogatoban-horvath-gyula-k
„Elégettem az összes könyvemet, a Biblia kivételével” – Látogatóban Horváth Gyula költőnél

Horváth Gyula 1959-ben született a Borsod megyei, kétezer lakosú Alsóvadászon, egy cigánytelepen. Napjaink egyik legnagyobb költője. Tizenhat évesen publikált először, ezután versei rendszeresen megjelentek az Élet és Irodalomban, a Vigiliában, az Új Írásban, a Tiszatájban.

2019. március 25., hétfő
ferenc-papa-loretoban-ferfi-es-no-hazassagan-alapulo-csalad-nelkulozhetetlen
Ferenc pápa Loretóban: A férfi és a nő házasságán alapuló család nélkülözhetetlen

Március 25-én mintegy tízezer hívőt köszöntött a Szentatya a loretói kegyhely előtti téren, miután misét mutatott be Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, és aláírta az ifjúságnak szentelt szinódus utáni apostoli buzdítását, amelyet április 2-án tesznek majd közzé.

2019. március 25., hétfő
Útravaló – 2019. március 26.

Útravaló – 2019. március 26.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. március 26.

Mai evangélium – 2019. március 26.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 18,21–35

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle