Útravaló – 2019. február 10.

Nézőpont – 2019. február 10., vasárnap | 7:00

Napról napra közreadjuk az Adoremus liturgikus kiadvány elmélkedéseit. Februárra Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános ad útravalót.

Egy műhelyben, egy irodában, egy istállóban, egy telephelyen kétféle látvány fogadhat. Az egyik rendezett, és mindennek meg van a maga helye. A másikban összevissza dobált eszközök, maszatos, rendetlen és elhasznált tárgyak egymás hegyén-hátán hevernek. A jó mester arról is felismerhető, hogy rendben tartja környezetét, és tiszta eszközökkel dolgozik. Nem elég azonban csak az eszközöket tisztán tartani, az is lényeges, hogy tiszta módszerekkel dolgozzunk.

A mai evangéliumban azt halljuk, hogy Péterék a sikertelen éjszakai halászat után kiszálltak a csónakból, és hálóikat mosogatták. Szó szerint és átvitt értelemben is. A jó munkához és a sikerhez tiszta eszközök kellenek. A halászat ilyen szempontból igen kényes tevékenység. A hal érzékeny jószág, és egyből észreveszi, ha piszkos eszközzel akarják befogni. Még arra is gondolhatunk – és okkal –, hogy maga Jézus sem állt volna meg Péterék mellett, ha látja, hogy koszos a csónakjuk, gondozatlan a felszerelésük. Meg pláne, ha Péterék rapsicok! Más néven: tolvajok. Tehát Péterék hálóikat és az eszközeiket tették éppen rendbe, amikor Jézus kiválasztotta, és megszólította őket. Amikor vége lett a prédikációnak, akkor Péteréket meg akarta jutalmazni, egy emlékezetes nagy fogással. És figyeljük, mit mond Péternek! Evezz a mélyre! Tehát nem a sekélyes, könnyen felkavarodó, zavaros partmenti vízben fogat velük halat, hanem a mély vízben. Ahol minden tiszta, nem zavaros. Ezzel azt is engedi, hogy a part mentén azok a szegény kis emberek fogják meg a mindennapi betevőjüket, akiknek nincs hajójuk, hogy a mélyben halásszanak – nem fogja ki előlük a halat. Éljenek ők is!

Mit tanulhatunk a történetből? Sajnos nagyon sokat tanulhatnánk. Naponta kapunk vaskos híreket egy-egy piszkos eszközzel, zavarosban szerzett nagy zsákmányról. Halljuk felnőttek, hallják fiatalok és a gyerekek, a jövő nemzedék. Csoda-e, hogy Isten kivonulni látszik ebből a dologból? Vagy hogy nem száll be a csónakunkba? De nézzük tovább Péteréket. Ezentúl emberhalász leszel, mondja neki Jézus. Lukács evangélista görögül írta ezt, és a görögben szó szerint így van: ezentúl embereket fogsz az életre!

Évekkel ezelőtt egy dokumentumfilmben jeleneteket mutattak be arról, hogy mekkora kárt tesz a tenger élővilágában a szennyezés. Amíg élek, emlékezni fogok azokra a képsorokra, amiket akkor láttam. Egy megsérült tankhajóból ömlik az olaj. A tengerparti sekély vízben emberek állnak gumioverallban, és fókákat mentenek. A nyúlós-ragacsos olajiszapban vergődtek szegény állatok. Már amelyik még élt. Férfiak és nők könnyeikkel küzdve mentették, ami még menthető. Másik kép: az alattomos dagály olyan közel sodorta a nagy testű tengeri állatokat, a ceteket a parthoz, hogy megfeneklettek, és órák hosszat vergődtek a sekély vízben. Képtelenek voltak visszajutni a mélybe. Hatalmas, több tíz tonnás tetemeik látvány-iszonyata félelmetes volt. Végig a part mentén kilométer hosszan haldokló bálnák. Az emberek mindenféle módszerekkel próbálták őket beljebb vontatni. Legalábbis amelyik még élt.

Mostantól fogva embereket fogsz az életre – mondja Jézus Péternek. Az a feladata minden apostolnak, minden papnak, minden kereszténynek, hogy kimentsük a bajból a társainkat.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria