(Statio: ad Ss. Joannem et Paulum)
Rómában már a VI. századtól kezdődően minden nap egy-egy úgynevezett stációs, kijelölt templomban gyülekezett össze e szent időben az Egyház. A megszentelt hely vértanú patrónusa, lelkisége sokszor befolyásolta és értelmezte a nap evangéliumát, liturgiáját. Márciusban mi is ezekre a római bazilikákra utalva és vértanúiknak példája, közbenjárása által kísérve közeledünk megváltásunk ünnepéhez, hiszen a szentek különféle élethelyzeteiben a Lélek újraolvassa számunkra Krisztus misztériumát.
* * *
Böjti napon a helyes böjtölést állítják elénk az olvasmányok, amelyek e keresztény gyakorlat forrására utalnak: az Úr és a szegények iránt érzett szeretetre. Hiszen a böjt szeretetcselekedet, abból fakad, hogy fájlaljuk, hogy bűneinkkel kizártuk életünkből a Vőlegényt. Jézus pedig erre az állapotra mondta: akkor böjtöljenek. Az olvasmányban ugyanakkor ennek a böjtnek a mértékéről olvasunk: olyan jellegűnek és súlyúnak kell lennie, hogy abból mások gazdagodjanak. A stációs bazilika, a patrónusok, János és Pál (†362) házának helyén épült, azon a helyen, ahol kiosztották vagyonukat a szegények között, mert előre tudták, hitük miatt kivégzik őket, és hitték, ha vagyonukról már haláluk előtt lemondanak, szabadabban jutnak el a feltámadásra.
Fotó: tesoridiroma.net
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria