„Reményünk alapja, hogy Isten véglegesen szeret minket. Örömhír-e nekünk az örömhír?” – vetette fel a kérdést Bíró László püspök önmagunk evangelizálása témában tartott előadásában. A főpásztor minden szavával bátorított, lelkesített. „Ki kell lépnünk a kívülről ránk kényszerített, 'hátrányos helyzetű kisebbség vagyunk' tudatból, a sajnálkozásból. Vegyük észre, hogy nincs egyetlen olyan hívó erő sem, mely vasárnapról vasárnapra olyan tömeget vonzana, mint szentmiséink” – fogalmazott a püspök. Felrajzolta azt a hátteret, ami a hívő ember környezetét jelenti. „Ez a posztmodern világ a tagadásból, támadásból él, a látszatot helyezi a valóság elé. Szükségszerűen kihat életstílusunkra, gondolkodásunkra. Az ember színtelenül eltűnhet ebben a korban, ha nem éli az örömhírt, ha az számára pusztán informatív és nem performatív valóság. Nagy az elméleti tudásunk, de azt nem alkalmazzuk életünkre. Mitől várjuk az örömet? Az első helyen van-e Isten az életünkben?” – emlékeztetett a főpásztor önmagunk evangelizációjának felelősségére. „Európában válságtól szorongunk, holott azok az értékek, melyek kontinensünket létrehozták, ma is rendelkezésre állnak. El kell kezdeni komolyan venni őket és építeni” – zárta előadását Bíró László.
„A boldog család az az emberi közösség, melyben Isten terve az emberről a világ számára leginkább láthatóvá válik. Isten azt szeretné, ha az ember befogadná Igéjét, továbbadná azt, és boldog lenne. A jelszerep nagy felelősséget jelent a család számára, de az egyháznak is feladatot ad. A család küldetése az evangelizáció, az egyházé a családpasztoráció” – fogalmazott Gorove László és felesége, Kriszta a Családok Jézusban Közösség vezetői az Evangelizáló család – család evangelizáció című előadásban. „Már az evangelizáció, ha az emberek látják az egymást szerető házaspárt.” Gorove László idézte a Szentírás egyik családokhoz szóló parancsát: 'Szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet!' Ez a parancs a gyerekeknek továbbadott életben, felnevelésükben, a hit továbbadásában teljesül. Erre az evangelizációs feladatra a szülők Isten kegyelméből, a házasság szentsége által megkapták az alkalmasságot. 'Sokasodjatok' – Isten az embert arra figyelmezteti: törekednie kell, hogy lelkileg érett személyiséggé váljon. Harmadik parancsa szerint az ember feladata az anyagi világ felett való szeretetben gyakorolt uralom, a teremtett világ felelősségteljes gondozása. A Gorove házaspár előadásában bemutatta az 1993-ban alapított Családok Jézusban közösséget. Elmondták: a jegyesek számára tartott, Nyolcszemközt című, házasságra felkészítő beszélgetéssorozatukon az évek során több mint 600 pár vett részt; e közösség folyamatosan bővítette tevékenységét. Evangelizációjukba megpróbálják bevinni mindazt, ami a világban megmozdítja az embereket, így született meg a lelkigyakorlat, családtábor, mellett például 2007-ben a wellness lelkigyakorlatos hétvége, a gyertyafényes házasestek és a tematikus hétvégék sora. Most az öregedés megélésével szeretnének foglalkozni. „Isten ad újabb és újabb feladatokat, tapasztalatom szerint arra hív, amilyen életállapotban éppen élünk – zárta előadásukat Gorove Kriszta.
A lelkipásztori napok harmadik délutánján a résztvevők bemutatták több olyan törekvés gyümölcseit, melyek, élve a keresztényeknek adott értékekkel, építésbe fogtak a fizikailag, lelkileg rászorulók érdekében. Marik József, az Emmanuel lelkiségi mozgalom tagja, a Városmisszió világi főszervezője; Kunszabó Zoltán és László Viktor, az Új Jeruzsálem Közösség képviselői a világiak evangeliáziós munkájáról beszéltek. Bemutatták a 2007-es budapesti Városmisszió megszületésének folyamatát, megvalósulását, és elemezték eredményeit. „Megnyitottuk kapuinkat, mi mentünk ki az emberek közé, megjelentünk azokon a helyeken, melyek a ma embere életében domináns szerepet játszanak” – fogalmazta meg László Viktor. Hangsúlyozták a misszióra felkészítő képzés fontosságát: „ennek során formálódik a missziós lelkület, megérlelődik a tartalom, a kérügma. A misszió a megtérésre szólít fel. Azt közvetíti, hogy Isten szeret, és meghív a keresztény közösségbe” – hangzott el beszámolójukban.
Kunszabó Zoltán diakónus és közösségvezető az előadást követő fórumon bemutatta a „Csak egyet” Segítő Szolgálat működését, mely a hajléktalanok testi-lelki ellátását gyakorolja Budapesten, a Jó Pásztor Nővérek fenntartásában és az Új Jeruzsálem Közösség működtetésében. Naponta 350 hajléktalant tudnak fogadni. A fizikai jóltartás mellett fontosnak tartják a velük való beszélgetést, a közös ünneplést, igehirdetést. Kunszabó Zoltán hangsúlyozta: „jól megfér egymás mellett a szeretet, a szolidaritás cselekedetei és az igehirdetés, főként ha mindezt szeretetből gyakoroljuk. Hiba, ha kijátsszuk egymás ellen értékeinket”.
Laczkó Mihály, a Váci Egyházmegye lelkésze az általuk végzett gyermekvédelmi tevékenységet mutatta be, melynek keretében működteti az egyházmegye a Szegletkő Gyermekotthont szenvedélybeteg gyerekek számára, valamint a közel 500 fős nevelőszülői hálózatot. Az előadó bepillantást nyújtott a szenvedélybetegekért végzett szakmai munkába. Vázolta az érvényben lévő megoldási modelleket, hangsúlyozva, hogy az egyház meghatározó többletet tud belevinni e munkába. A betegek számára a legfontosabb, hogy meggyőző motivációt találjanak az élethez. 
A katolikus pasztoráció tapasztalatai több oldalról is meg tudnák támogatni a szenvedélybetegek kíséretét, de sajnos a katolikus egyház itthon lemaradt ezen a területen. Az elsőként lépő baptisták, a reformátusok, de még a zsidó hitközség is megelőzte – fejezte ki szomorúságát Laczkó Mihály. Véleménye szerint hibás a hozzáállásunk a gyerekeinket nevelő katolikus intézményekkel szemben. Tévesen gondolkodunk, ha ezeket az iskolákat inkubátor házaként, izolációs központokként fogjuk fel, ahol gyerekeink távol a világ szennyétől biztonságban vannak. Tudnunk kell, hogy az új trendek nem állnak meg a katolikus kapuknál. „Lehet eltávolítani a problémás gyerekeket, lehet észre nem venni a gondokat, de sokkal fontosabb lenne lépni. A Nemzeti Drogstratégia meghatározó szerepet szán az egyházaknak, ha mi nem vállaljuk, mások teszik meg helyettünk” – összegezte véleményét Laczkó Mihály.
A szentmisét Ternyák Csaba egri érsek vezetésével ünnepelte a közösség. Az érsek Szent Pál megtérésének ünnepén az apostol Galata-levélben írt személyes vallomását állította a középpontba. Ebben Pál megnyitja a szívét és feltárja élete mozgatórugóját. Így vall: „Isten Fia szeretett engem, és életét adta értem.” (2,20) Ez a szeretet állandó, ez a szeretet fenntart, másoknak való továbbadásra indít. Pál apostol életét leginkább erről az alapról tudjuk megérteni. Pál megélte, hogy az egyház nem szervezet, mely a megtérés ügyének előmozdításán fáradozik, hanem a feltámadt Krisztus titokzatos teste, melynek mi mindannyian sejtjei vagyunk. Krisztus ma is bekapcsol minket saját testébe, az egyházba. Közösségét a Szentlélek erejével azóta is építi – fogalmazott Ternyák Csaba érsek.
A napot szentségimádással és csoportbeszélgetéssel zárták.
Amint arról korábbi cikkünkben is olvashattak: a 37. Országos Lelkipásztori Teológiai Napok január 23-án kezdődött, az Országos Lelkipásztori Intézet szervezésében. Az idei találkozó témája az új evangelizáció a keresztény hit átadására. A rendezvényt az egri Szent János Továbbképző Központban tartják, 250 hazai és határainkon túli résztvevővel.
Kapcsolódó cikkek:
Meghirdette nekünk Isten országát – tudósítás az első napról
Székely János: Az evangelizáció nem az egyház terjeszkedési kísérlete – tudósítás a második napról
Trautwein Éva/Magyar Kurír
