Gyerek leszek egy percre újra én, örökzöld időmből kipislogok, a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok. Boldog részecske, együtt lüktetek, s kinyílok mohón, mint tavaszi ág, ledobjuk, unt kabátot, a telet, s szívemmel ver a születő világ. Mert jó élni, e gyermeki hittel így fordulok én is a fény felé, s tudom, hogy majd a többi szelíddel lelkem földi jutalmát meglelé! Csukás István