Előbb szeretett minket

Papnövendék korunkban mondogattuk, hogy egy-két év teológia után bárki képes mondani valamit a szeretetről. Ma inkább azt gondolom, hogy nagyon nehéz a szeretetről jól beszélni. Mindenki tudja, hogy a szeretet a legfontosabb, mindenki tudja, hogy a szeretet a legfőbb parancs, hogy ez adja tetteink igazi értékét, s mindenki tudja, hogy szeretetre szüksége van. De mit is lehet erről a legáltalánosabb és legegyetemesebb igazságról mondani úgy, hogy az hiteles legyen, és valódi szeretetre ösztönözzön?

Szent János első levele, amelyből vasárnap a szentleckét vesszük, egyike azoknak az újszövetségi iratoknak, amelyek a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre. Ebben a szövegben hangzik el ez is: Isten a szeretet. Ez a mondat persze önmagában is kimeríthetetlen kincs, ahogyan Isten maga.

Isten első és végső titka a szeretet, illetve ő a szeretet által érthető meg.

János levelében élesen elkülönül egymástól igazság és hazugság, mégpedig a Fiú igazsága, illetve a vele kapcsolatos hazugságok. Amikor Istent szeretetnek nevezi, és arra emlékeztet, hogy Isten csak a szeretetben ismerhető meg, nem egyszerűen a fogalmak igazságát, helyességét hirdeti, hanem találkozásra hív. Találkozásra Istennel a hitben, találkozásra a felebarátokkal – a szeretetben.

Az egész levél a tanúságtétel légkörében íródott. Első sorai szerint „az Élet megjelent”, „mi láttuk, és hirdetjük nektek”, „hogy ti is közösségben legyetek velünk”. A levél szerzője közösségként, szeretetként tapasztalta meg azt, hogy az Ige testté lett, és közöttünk lakott. A Fiú emberként járt köztünk, s ezzel közösséget hozott létre a földön. Közösséget vele, körülötte, illetve a hívők közösségét halála és feltámadása után, amikor ezek tanúskodtak róla. Jézus földi jelenléte és szeretete az örökkévaló Isten szeretetéről tanúskodott, mégpedig új módon. Ez az ujjongó, örvendező, ugyanakkor bensőséges tapasztalat teszi hitelessé János szavait.

Isten elküldte Fiát a világba, „hogy általa éljünk”. A János-levél szerzője arról a tapasztalatról elmélkedik, amelyben része volt, amikor Jézust és közösségét megismerte. S mivel olyan intenzív a tapasztalata, azért kérdez rá, mi is ez. Így jut el a szeretet igazságához. Így jut el ahhoz, hogy szeretetként beszéljen Istenről, és szeretetre hívjon. Mert „Isten előbb szeretett minket”.

„A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát, bűneinkért engesztelésül.” Ez a mondat rendkívül vigasztaló.

A szeretet ugyan az ember legnagyszerűbb cselekedete, de kezdete és lényege szerint mégis befogadás.

A teológia azt mondja, a szeretet belénk öntött erény, Istentől kapott ajándék. Képtelenek lennénk a szeretetre, ha Isten előbb nem szeretett volna minket. Nem szabadulhatnánk meg önzésünktől, ha Isten nem gondoskodna szeretetvágyunk betöltéséről, és nem ajándékozna meg túlcsorduló szeretettel. De innen, Isten szeretetének hitéből és legalább kezdetleges tapasztalatából mindig újrakezdhetjük a dolgainkat.

Szerző: Martos Levente Balázs

Magyar Kurír