A Katolikus Bibliaszövetség kongresszusának résztvevőit fogadta a pápa

A Katolikus Bibliaszövetséget ötven évvel ezelőtt, 1969. április 19-án alapította meg VI. Pál pápa, a II. vatikáni zsinat tanítása szellemében, mely a Dei Verbum konstitúcióval az Isteni Kinyilatkoztatásnak megadta azt a rangot, mely az egyén és a közösség élete, a liturgia és a homília tekintetében azt a méltóságot biztosítja, amit a Szentírás, Isten éltető és elevenítő Szava képvisel.

A bibliaszövetség létrejöttének évfordulója alkalmából április 23. és 26. között Rómában tartott nemzetközi biblikus teológiai konferencia előadói között szerepelt Antonio Tagle manilai bíboros, a Katolikus Biblia Szövetség elnöke, valamint Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.

Pénteken, a találkozó zárónapján Ferenc pápa kihallgatáson fogadta a kongresszus háromszáz résztvevőjét – az Írás Szavával, Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének részletével köszöntve őket: „Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!” (Róm 1,7). Ötven évvel ezelőtti alapításukra emlékeztve a Szentatya arra buzdította a jelenlévőket, hogy erősítsék meg egymást a közös küldetésben, Isten Szavának terjesztésében.

Ferenc pápa a kongresszus mottójához – „A Biblia és az élet” – fűzte gondolatait. „Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit” (Zsid 4,12), ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja, Szent Péter pedig tanítja: „Elhervad a fű, s lehull a virága, de az Úr szava örökre megmarad” (1Pét 1,25). Jézus mondja: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” (Mt 24,35).

Az életadó Szentlélek különösképpen szeret a Szentíráson keresztül működni – fogalmazott a pápa. – Az Ige viszi el a világba Isten leheletét, tölti el a szívet az Úr melegével. Az akadémikusok hozzájárulása, könyvek publikálása csakis e cél szolgálatában állhat.

A Szentatya egy hasonlattal élt a Biblia szerepét illetően: a Szentírás olyan, mint a tűzifa, amit gondosan összegyűjtünk azzal a szándékkal, hogy meleget adjon. Ám a fa önmagában nem melegít, mint ahogy a legjobb tudományos tanulmányok sem adnak önmagukban életet. Szükség van tűzre, kell a Szentlélek, hogy a Biblia égjen a szívekben, és életté váljon. Akkor, mint jó tűzifa, hasznos lesz, hogy táplálja az égést. Ám a Szentírás nem szent könyvek gyűjteménye, amiket tanulmányozni kell, hanem az élet magvetésre szánt Igéje, a Feltámadott ajándéka, amit be kell fogadnunk és szét kell osztanunk az ő nevében, hogy az életté váljon. Az Egyházban az Ige azt a pótolhatatlan szerepet tölti be, hogy életet fecskendezzen a tagokba; ehhez alapvetőn fontosak a homíliák. A prédikáció nem szónoklatgyakorlat, hanem a Szentlélek közlése. Pál szavaival: „Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából” (1Kor 2,4). Isten Szava, miután megérintette a szónok szívét, a Lélek közlése által meleggé és kenetté válik. Sok szó jut el naponta hozzánk, megannyi információ, de a sok hatás, ami ér bennünket, meghaladja a befogadási képességünket. Ám Jézus Szavára, mely egyedül képes örök életet adni, mindennap szükségünk van – hangsúlyozta Ferenc pápa.

„Milyen szép is lenne a Szentírás iránti nagyobb szeretet új tavaszát látni Isten Népe minden tagja részéről, úgyhogy elmélyüljön a kapcsolat magának Jézusnak a személyével” (72) – idézett XVI. Benedek 2010-ben megjelent, Verbum Domini kezdetű apostoli buzdításából, majd az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításból Ferenc pápa: „A Szentírás az Egyház dobogó szíve, mely életre kelti a Test tagjait. A Szentlélek vágya, hogy az Egyház Testét az Isten Szava formálja”.

A pápa kiemeli annak fontosságát, hogy az Egyház nem önmagától és ne önmagáról beszéljen, hanem ajkán és szívében Isten Igéje legyen úgy, hogy naponta merít belőle. Ám ott az örökös kísértés, hogy saját magunkat hirdessük, a mi dinamikánkról beszéljünk, ami nem közvetít életet. Isten Igéje ugyanis életet ad minden hívőnek; kéri, hogy mondjon le magáról, és őt hirdesse. Mint kétélű kard, mely megítél, megsebez, de meg is gyógyít.

Az Ige segít abban, hogy húsvéti módon éljünk, mint búzaszem, mely elhalva életet terem; mint kipréselt szőlő mustjából fakadó bor. A Lélek ily radikális módon újítja meg az életet. Nem hagy nyugton, kérdőre von – fogalmazott Ferenc pápa. – Az Isten Igéje hallgatásában élő Egyház soha nem elégedett saját biztonságával, mindig nyitott a Lélek előre kiszámíthatatlan újdonságaira. Nem fárad bele, hogy hirdesse az Igét, nem enged a csalódásnak, szüntelenül szolgálja a közösséget.

Az Egyház az Igéből táplálkozik, hogy hirdesse ezt az Igét. Nem beszél rá senkit, de leszáll az utcák szintjére, mert ott élnek az emberek. Soha nem fél attól, hogy hirdesse az Igét, nem tart attól, hogy megvetik. A Biblia a legjobb gyógyszer a bezárkózás ellen; megóv az önelégültségtől és a győzelemittasságtól. Arra indít, hogy kilépjünk önmagunkból. Isten Igéje olyan, mint egy centrifuga, mely kirepít. Nem szereti a langyosságot. A tüzet és a szelet kedveli. „Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson” (1Tessz 3,1) – beszéde végén Ferenc pápa ismét Pál apostolt idézte, hangsúlyozva: Imádkozzunk, hogy a Biblia ne maradjon a polcokon a többi könyv között, hanem terjedjen szerte a világban!

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír