A kommunikáció teljessége a szeretet – A Kommunikációs Dikasztérium tagjait fogadta Ferenc pápa

Ferenc pápa – 2019. szeptember 24., kedd | 11:18

„Egymás tagjai vagyunk” mottóval tartja közgyűlését ezekben a napokban a Szentszék Kommunikációs Dikasztériumának vezetése. A Szentatya szeptember 23-án, hétfőn reggel fogadta a vatikáni intézmény ötszáz tagját.

Ferenc pápa nem olvasta fel előre megírt beszédét, hanem átnyújtotta Paolo Ruffini prefektusnak, a dikasztérium vezetőjének, aki 2018. július 5-én kapta tőle megbízatását. Arra kérte őt, hogy ismertesse munkatársaival a hivatalos szöveget, mondván, hogy „ha felolvassa, akkor sokan elalszanak rajta”. Rögtönzött beszédében a Szentatya a kommunikátor három fontos feladatát emelte ki: vonja be magát a kommunikációba, legyen része annak; kerülje a prozelitizmust, ne kreáljon reklámhíreket és főképp kerülje a minősítő jelzők használatát; a legfontosabb, hogy tudjon a mártírok, Krisztus tanúságtevői módjára kommunikálni, egészen a vére ontásáig.

A kommunikáció magatartás, nem irodai munka, amikor reklámot készítenek – hangsúlyozta a pápa. – A kommunikáció az Isten iránti vágyat fejezi ki: vagyis közölni önmagát, amit a teológusok perikorézisnek neveznek, és azt jelenti, hogy az ember először önmagában kommunikál, aztán másokkal. A kommunikálás Isten létéből ered, s az ember ugyanazt a magatartást akarja folytatni. Nem tud egyedül maradni, mert szüksége van arra, hogy közölje, ami az övé, és amit a világban igaznak, igazságosnak, jónak és szépnek gondol. A kommunikáció az egész embert igényli, mert az ember lelkével, testével és elméjével kommunikál. A szívével és a kezével, mindennel.

Ferenc pápa egy argentin szólásra utalva kifejezte: az ember a „testével tűzbe veti”, semmitől sem kíméli magát. A legfőbb kommunikáció a szeretet, a kommunikáció teljessége: szeretet Isten és az ember iránt.

Hogyan kell kommunikálni? – tette fel kérdést a Szentatya. – Az egyik dolog, amit nem szabad csinálni, a reklám. Ne gyártsatok reklámot! Ne csináljatok úgy, mint ahogy az emberi vállalkozások teszik! Ne legyetek prozeliták! [Prozelita: erőszakos térítő – a szerk.] A kommunikáció legyen keresztényi, ne prozelita. Ahogy XVI. Benedek mondta: „Az Egyház nem prozelitizmus, hanem vonzás révén gyarapodik.” Ez a vonzás a tanúságtétel. A mi kommunikációnknak tanúságtételnek kell lennie. Ha az igazságot jóság és szépség nélkül akarjátok közvetíteni, hagyjátok abba, ne tegyétek! Ha az igazságot úgy akarjátok közvetíteni, hogy nem vonódtok bele abba, vagyis saját életetek tanúságtétele nélkül teszitek, akkor inkább ne csináljátok. A tanúságtétel ott van mindenben, amit teszünk. Ez a kommunikátor hivatásának vértanúi dimenziója.

Rögtönzött beszéde második alapgondolataként Ferenc pápa a beletörődés és a világiasság veszélyeire figyelmeztetett, melyek sokszor megjelennek a keresztény ember szívében. Látjuk, hogy a világ pogány világ, ez nem újdonság – mondta a Szentatya. – A világ kezdettől a pogányság jelképe. Jézus az utolsó vacsorán azt kéri az Atyától, hogy őrizze meg a tanítványokat a világtól. Ez nem újdonság a 21. században: mindig volt veszély, mindig volt kísértés, mindig volt ellenség: a világiasság. Jézus értük imádkozik, hogy az Atya mentse meg őket a világtól. Sokan így gondolkodnak: be kell zárkóznunk, hogy kicsi, de hiteles egyház legyünk.

A pápa kifejtette, hogy allergiás erre a szóra: hiteles, autentikus. Ez a „kicsi, de hiteles” megfogalmazás valójában önmagunkba zárkózást jelent, amit beletörődés kísér. Kevesen vagyunk, de nem úgy, mint akik védekeznek, mert az ellenség hatalmas. Kevesen vagyunk, mint a kovász, kicsik, mint a só: ez a keresztény hivatás. Ne szégyenkezz, hogy kevesen vagyunk, és ne gondold, hogy az Egyház jövője a kiválasztottaké lesz! Ez megint hasonló volna, mint egykor az esszénusok eretneksége. A lemondás, a panaszkodás és a belenyugvás szelleme nem a Szentlélektől jön. Ne féljünk attól, hogy kevesen vagyunk. Igen, kevesen vagyunk, de a misszió szándékával, hogy megmutassuk másoknak, hogy kik vagyunk. Ahogy Szent Ferenc küldte misszióba a testvéreket: „Hirdessétek az evangéliumot, és ha szükséges, akkor szóval is”; vagyis a tanúságtétel áll az első helyen – emelte ki a Szentatya.

Egy az audiencián jelen lévő litván érsek láttán Ferenc pápa az általa kinevezett új kaunasi bíborosra utalt, aki hosszú évekig tartó börtönbüntetést szenvedett. A vértanúk adnak életet az Egyháznak, nem a művészek, nem a mi nagy prédikátoraink, és nem is az igaz és teljes hit őrzői. Nem! A mártírok. A vértanúk Egyháza – hangsúlyozta a Szentatya. – A kommunikáció azt jelenti, hogy kommunikáljuk ezt a nagy gazdagságot, ami a miénk.

Harmadik fő gondolataként a jelzők használatára hívta fel a figyelmet a pápa. Kifejtette: a jelzők és határozók kultúrája uralkodik; elfelejtettük a főnevek erejét. A főnevek a személyek valóságát tükrözik. A valósággal kell kommunikálni, anélkül, hogy megédesítenénk jelzőkkel és határozókkal. Ez keresztény dolog. Miért kell azt mondani, hogy hiteles keresztény? Keresztény – ami azt jelenti, hogy Krisztusé vagyok. Ez erős, mint egy főnévvé vált melléknév. A jelzők kultúrájából a főnevek teológiája felé kell haladni. Ez legyen a ti jelzők nélküli kommunikációtok: komoly és szép! De ne a rokokó szépsége legyen. A szépség magából a főnévből tűnjön ki, „eper nélkül a tortán” – zárta a Kommunikációs Dikasztérium tagjaihoz intézett kötetlen beszédét Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria