A pápa az anglikán–katolikus bizottság tagjainak: A dél-szudáni út ökumenikus békezarándoklat lesz

Ferenc pápa az ARCIC tagjaihoz intézett beszédének vezérfonala két kifejezés volt: az úton járás és az ajándék. A bizottság elkötelezte magát, hogy hátra hagyja azt, ami a szeretetközösséget veszélyezteti és megerősíti a katolikusokat és az anglikánokat összekötő kötelékeket. „Ez egy utazás, ami néha gyors volt, néha lassú és nehéz. Mégis fontos, hogy ez egy közös úton levés volt, és az is marad” – fogalmazott a pápa.

Az nemzetközi bizottság tagjaihoz fordulva imát kért „egy fontos állomásért” és útért, amely évekkel ezelőtt egy lelkigyakorlattal kezdődött a Vatikánban Dél-Szudán vezetőivel. „Justin Welby érsek és a skót presbiteriánus egyház moderátora, két kedves testvérem, útitársaim lesznek, amikor néhány hét múlva végre Dél-Szudánba utazhatunk.

Ez egy ökumenikus békezarándoklat lesz. Imádkozzunk, hogy ez ösztönözze a dél-szudáni keresztényeket és a világot arra, hogy a kiengesztelődés előmozdítóivá, a harmónia megteremtőivé váljanak,

és képesek legyenek megállítani az erőszak és a fegyverek természetellenes és hasztalan örvényét” – kérte a Szentatya.

Hangsúlyozta, az úton járás azt jelenti, hogy előre haladunk, magunk mögött hagyjuk a múltban és jelenben is megosztó dolgokat, és tekintetünket Jézusra, illetve a megteremtendő látható egységre mint célra szegezzük. „Ezt az egységet alázattal, a Lélek kegyelmeként fogadjuk és visszük tovább az úton, kölcsönösen támogatva egymást.”

Az ökumenikus párbeszéd egy úton járás, vagyis sokkal több, mint beszélgetés. Cselekvés. Tett. Arról van szó, hogy személyesen megismerjük egymást, és nem csak könyvekből.

Hogy megosztjuk egymással a céljainkat és a fáradtságunkat, hogy „bepiszkítjuk” a kezünket azáltal, hogy együtt nyújtunk segítséget a világ útszélein heverő sebesült testvéreknek, hogy ugyanazzal a szemmel nézzük és megvédjük a minket körülvevő teremtett világot, és hogy bátorítjuk egymást az út fáradalmai során. Ez az úton járás értelme – mutatott rá Ferenc pápa.

A pápa által körüljárt második kifejezés az ajándék volt. Az úton járás kijelöli a módot, az ajándék pedig feltárja az ökumenizmus lelkét. A mélyebb szeretetközösség csak az ajándékok cseréjével jöhet létre, mely során mindenki sajátjaként asszimilálja azt, amit Isten a másikban magként elvetett.

Ferenc pápa feltette a kérdést: Mi a helyes hozzáállás ahhoz, hogy az ajándékok cseréje ne szűküljön le egyfajta formális aktussá? És azt a választ adta, hogy egyházi és etikai kérdésekről őszintén beszélni, arról vitázni, ami kellemetlen számunkra kockázatos, mert növelheti a távolságokat, ahelyett, hogy kedvezne a találkozásnak.

A történelmi megosztottsághoz vezető bűnöket csak alázattal és igazsággal lehet legyőzni. Így kezdhetjük el: alázattal és őszintén elismerve erőfeszítéseinket.

Ne törődjünk azzal, hogy szépnek és magabiztosnak tűnjünk testvérünk előtt, olyannak mutatva magunkat, amilyenek szeretnénk lenni, hanem nyitott szívvel mutassuk meg, milyenek is vagyunk valójában, és mutassuk meg a korlátainkat is

– fogalmazott Ferenc pápa.

Először érezzünk fájdalmat a kölcsönös sebek miatt, és érezzük szükségét annak, hogy megbocsássunk, és annak is, hogy nekünk is megbocsássanak. Ehhez bátorság kell, de ez az ajándékozás lelkülete. Csak így segítik a különféle ajándék- és tapasztalatcserék a szükséges formaságok leküzdését és érintik meg a szívet. Csak így kerülhetünk harmóniába a Szentlélekkel, Isten ajándékával – aki önmagát adja nekünk, aki maga a harmónia, aki összebékíti a sokféleséget az egységben –, hogy aztán újra megteremtsük a harmóniát – mutatott rá a Szentatya. –

A Lélek ajándékai soha nem kizárólag csak azoknak szólnak, akik szívesen fogadják azokat. Áldást jelentenek Isten egész népe számára:

a kegyelem, amit kapunk, másoknak is szól, és amit mások kapnak, arra nekünk is szükségünk van.

Ferenc pápa végül kötetlen szavakkal hozzátette, hogy nem szabad „a konfliktus rabságába esni”; az egységhez vezető út előrébb való, mint a konfliktus. A válság viszont „jó”. Különbséget kell tenni válság és konfliktus között. A párbeszéd során válságba kell kerülnünk, mert a válság nyitott és segít legyőzni a problémákat. De ne essünk bele a konfliktusba, amely háborúkhoz és megosztottságokhoz vezet.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír