KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Olaszország szinte minden részéről érkeztek gyalogosan, kerékpárral vagy busszal cserkészek az Olasz Katolikus Cserkészvezetők és Cserkészek Szövetségének (AGESCI – Associazione Guide e Scouts Cattolici Italiani) szervezésében a Szent Péter térre.
A Szentatya a következő beszéddel fordult hozzájuk:
Kedves olasz cserkészbarátaim! Jó napot kívánok!
Köszönöm, hogy ilyen nagy számban eljöttetek Olaszország minden részéből, hogy ilyen ünnepi hangulatot keltsetek a Szent Péter téren. Köszöntöm a férfi és női cserkészelnököt, a cserkészekkel megbízott egyházi asszisztenst, a farkaskölyköket és a katicákat (fiú és lány kiscserkészek – A szerk.), a cserkészvezetőket, a vándorokat és a kószákat, a csapatok parancsnokait és a cserkészpapokat. Ne dicsekedjetek ezzel, de mondok nektek valamit: az egyház értékes része vagytok Olaszországban. Talán a legkisebbek nem értik még jól, de a nagyobbak, remélem, igen! Részletesebben: fontos a ti hozzájárulásotok, amellyel a családokat segítitek a kisgyermekek, a gyermekek és a fiatalok nevelésében. A szülők rátok bízzák őket, mert meggyőződtek a cserkészmódszer jóságáról és bölcsességéről, amely a nagy emberi értékeken, a természettel való kapcsolaton, a vallásosságon és az Istenbe vetett hiten alapul; egy olyan módszer, mely felelősségteljes szabadságra nevel. A családok bizalma hitelt érdemlő, amint az egyházé is: kívánom, hogy érezzétek magatokat mindig a nagy keresztény közösség részének.
Tavaly augusztusban fölhívtalak benneteket telefonon, amikor San Rossore fenyvese mellett gyűltetek össze. Emlékeztek? [A cserkészek kiáltják: Igen!] Egy nagy országos portyán vettetek rész – ahogy ti nevezitek –, amelynek végén aláírtátok a „Bátorság Chartáját”. Ez a „Charta” kifejezi a meggyőződéseteket és vágyaitokat, egy nagy javaslattal fordultatok vezetőitek, plébániáitok és az egyház felé neveléseteket illetően. E javaslat lelki és hitbeli részeket is tartalmaz, hiszen ezek alapvetőek egy ember kiegyensúlyozott és teljes növekedéséhez.
Egyszer megkérdezték alapítótoktól, Lord Baden Powelltől: „Honnan jött a vallás [a cserkészetbe]?” Ő azt válaszolta: „Sehonnan. Az már benne volt! A cserkészmozgalomnak nincs vallásos oldala… Annak az alapja a vallás, vagyis az Isten megismerésére és az Ő szolgálatára való fogékonyság.” (Lord Baden Powell beszéde, 1926. július 2.)
A világon az AGESCI egyike azon cserkészszövetségeknek, amelyek leginkább építenek a lelkiségre és a hitbeli nevelésre. Sok még a munka, hiszen minden csapatparancsnok tisztában van ennek fontosságával, levonva a következtetéseket.
Tudom, hogy a vezetőképzésnek része a Szentírás ismerete is, akár új módszerek segítségével is, központba helyezitek az általatok megtapasztalt élet értelmezését az evangélium üzenetének fényében. Gratulálok nektek ezekhez a jó kezdeményezésekhez. Kívánom, hogy ne csak elszórtan jelenjenek meg ezek, hanem épüljenek bele egy állandó és sok mindenre kiterjedő képzési tervbe, amely a szervezet teljes felépítésében jelen van; lehetővé téve ezzel, hogy az evangélium elérjen benneteket, megkönnyítve az életetekben beálló változásokat.
Van a szívemben egy dolog a katolikus szervezetekkel kapcsolatban. Szeretném ezt nektek is elmondani. A szövetségek, mint a tiétek is, kincs az egyház számára, amelyet a Szentlélek arra indít, hogy minden körben és területen hirdesse az örömhírt. Biztos vagyok abban, hogy az AGESCI új lendületet vihet az egyház evangelizációjába és újfajta képességet a társadalommal folytatott párbeszédben. Ajánlom nektek ezt a párbeszédre való képességet, építsetek hidakat a társadalomban, ott, ahol inkább falak építésére van hajlam. Kérlek, ti hidakat építsetek! A párbeszéd hídjait. Ezt azonban csak egy feltétellel lehet elérni: ha egyik csoport sem veszíti el a kapcsolatot a helyi plébániával, amit sokszor nem látogatnak, hogy ott is fejtsék ki tevékenységüket, még ha más részekről jönnek is oda. Arra kaptatok meghívást, hogy tagozódjatok be a helyi egyház lelkipásztori tevékenységébe, értékes kapcsolatokat kötve és mindenben együttműködve a püspökeitekkel, a plébánosokkal, a papokkal, nevelőitekkel és a helyben vagy a plébánián működő más egyházi szervezetek tagjaival. Ne elégedjetek meg azzal, hogy „díszként” jelen vagytok vasárnaponként vagy a nagyobb eseményeken!
Az AGESCI-ben sok csapat van, akik már teljesen integrálódtak egyházmegyei vagy plébániai közegükbe. Az általuk kínált képzés kincsként jelenik meg a plébániai közösségben a gyerekeknek, a kamaszoknak, a fiataloknak és a felnőtteknek, hiszen kortársaikkal együtt járnak a hittancsoportba vagy vesznek részt keresztény képzésükben. Teszik mindezt úgy, hogy nem tagadják meg azt, ami a cserkésznevelés sajátossága. Az eredmény végül egy gazdagabb és teljesebb ember lesz. Egyetértetek? Akkor menjetek ezen az úton tovább!
Köszönöm mindnyájatoknak: a farkaskölyköknek, a katicáknak, a cserkészvezetőknek, a vándoroknak és a kószáknak, a csapatparancsnokoknak és a cserkészpapoknak. Imáimmal kísérlek benneteket, kérlek, hogy ti is imádkozzatok értem!
Jó utat mindenkinek!
Fordította: Korponai Gábor SJ
Fotó: L’Osservatore Romano, AGESCI
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria