A pápa a Rota Romana tagjaihoz: Szomorú, hogy a keresztény házasság sosem kerül az újság címlapjára

Ferenc pápa a házasság szentségének és általában az emberi együttélésnek két sarokkövéről, az egységről és a hűségről elmélkedett, de kiemelte a jegyesekről és házasokról való folyamatos, közös gondoskodás szükségét is.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Őexcellenciája,
kedves Prelátus-bírák!

Szeretettel üdvözlöm mindnyájukat, kezdve a dékántól, akinek köszönöm szavait. Üdvözlöm mindazokat, akik részt vesznek ezen a találkozón: a Rota Romana Apostoli Törvényszék tisztségviselőit, ügyvédeit és más munkatársait. Szeretném kifejezni őszinte jókívánságaimat a ma megnyitásra kerülő bírói évadhoz.

A társadalom, amelyben élünk, egyre elvilágiasodottabb, és nem támogatja a hit növekedését, ami azzal a következménnyel jár, hogy a katolikus hívők nehezen tudnak az evangéliumnak megfelelő életmódról tanúságot tenni, beleértve a házasság szentségét is. Ebben az összefüggésben szükséges, hogy az Egyház – működésének minden szintjén és területén – összehangoltan cselekedjen, hogy megfelelő lelki és lelkipásztori támogatást nyújtson. Önök a keresztény házasság szolgálatában végzett mindennapi munkájuk során tapasztalatot szereznek nemcsak a teológiának és az egyházi házasságjognak, hanem azt megelőzően Krisztus Egyháza lényegének két alapvető sarokpontjáról: az egységről és a hűségről. A házasság e két értékének ugyanis, mielőtt a Krisztusban megvalósuló minden házastársi egység jogi kötelezettségei lennének – sőt épp azért, hogy azok legyenek –, a keresztségben kapott hit epifániájának kell lenniük.

A házasság – ahhoz, hogy érvényesen kössék meg – megköveteli, hogy a házasulandók mindegyikében teljes egység és harmónia jöjjön létre a másikkal, hogy az emberi, erkölcsi és lelki értékek kölcsönös cseréjével – mintegy a közlekedőedények módjára – a két házastárs eggyé váljon. A házasság a hűség elkötelezettségét is megköveteli, amely felöleli az egész életet, mely szilárd consortium totius vitae-vé [házastársi életközösséggé] válik (1135. kánon).

Az egység és a hűség két fontos és szükséges érték, de nemcsak a házastársak között, hanem általában a személyközi és társadalmi kapcsolatokban. Mindannyian tudjuk, milyen nehézségeket okoz, az emberi együttélésben, ha valaki nem teljesíti ígéretét, ha nem tartja magát adott szavához és vállalt kötelezettségéhez.

Egység és hűség. A házasság e két nélkülözhetetlen és lényegi értéke nemcsak azt kívánja meg, hogy megfelelő oktatást nyújtsunk a jövendőbeli házastársaknak, hanem az Egyház lelkipásztori tevékenységét is igényli, különösen a püspökökét és a papokét, hogy kísérjék a családokat alakulásuk és fejlődésük különböző szakaszaiban. Ez a lelkipásztori tevékenység természetesen nem korlátozódhat az ügyiratok elintézésére, bár az is szükséges, és gondosan kell eljárni. A házassághoz hármas felkészítésre van szükség: távoli, közeli és folyamatos felkészítésre. Jó, ha ez utóbbi komolyan és strukturálisan átfogja a házastársi élet különböző szakaszait, gondos képzéssel, amely arra irányul, hogy növelje a házastársakban a hivatásukkal járó értékek és kötelezettségek tudatosságát.

E házassági képzés fő vezetői – hivataluknál és szolgálatuknál fogva – a lelkipásztorok, mindazonáltal igen célszerű, sőt szükséges az egyházi közösségek bevonása, azok különböző tagjain keresztül, mert a közösségek a megyéspüspök és a plébános vezetése alatt szintén felelősei ennek a lelkipásztori gondozásnak. A kötelezettség tehát in solidum [egyetemleges, közös], a lelkipásztorok elsődleges felelősségével és a közösség tevékeny részvételével arra irányul, hogy spirituális és képzést nyújtó támogatással előmozdítsa a házasságot és kísérje a családokat.

Ahhoz, hogy megértsük ezt a lelkipásztori szükségletet, érdemes megnézni, a Szentírásban, Aquila és Priscilla szent házastársak tapasztalatát. Ők Szent Pál leghűségesebb társai közé tartoztak missziójában, akiket hálás szeretettel szünergoi-nak, vagyis az apostol aggodalmában és munkájában teljesen részt vállaló munkatársaknak nevez. Megdöbbenünk és meghatódunk azon, hogy Pál ilyen magas elismeréssel volt e házastársak missziós munkája iránt; ugyanakkor azt is felismerhetjük, hogy ez a szinergia a Lélek értékes ajándéka volt az első keresztény közösségeknek. Kérjük tehát a Szentlelket, hogy ma is adjon az Egyháznak olyan papokat, akik képesek értékelni és megbecsülni az olyan erős hittel és apostoli lelkülettel rendelkező házastársak karizmáit, mint Aquila és Priscilla.

Az Egyháznak a házasság és a család javáról való állandó és folyamatos lelkipásztori gondoskodása megkívánja, hogy többféle lelkipásztori eszközön keresztül valósuljon meg, ilyenek: az Isten igéjével való foglalkozás, különösen a lectio divina-n keresztül; katekézistalálkozók; a házasok bevonása a szentségek, különösen az eucharisztia ünneplésébe; a lelki beszélgetés és a lelkivezetés; a családi csoportokban és a jótékonysági szolgálatban való részvétel a más családokkal való szembesülés és a leghátrányosabb helyzetűek iránti nyitottság fejlesztése érdekében.

Továbbá azok a házastársak, akik nagylelkű egységben és hűséges szeretettel élik házasságukat, hordozva egymást az Úr kegyelmével és az egyházi közösség szükséges támogatásával, értékes lelkipásztori segítséget jelentenek az Egyháznak. Ugyanis mindenkinek példát mutatnak az igaz szerelemről, és az Egyház termékenységének tanúivá és munkatársaivá válnak. Tényleg sok keresztény házastárs élete csendes prédikáció mindenki számára, mondhatni „köznapi”, mindennapi prédikáció, és sajnos meg kell állapítanunk, hogy míg azok a párok, aki sok éve együtt élnek, nem kerülnek az újság címlapjaira – szomorú ez –, addig a botrányokat, különválásokat, válásokat… felkapják a híradások (vö. Homília a Szent Márta-házban, 2018. május 18., péntek).

Az egységben és hűségesen élő házastársak szépen tükrözik Isten képét és hasonlatosságát. Ez a jó hír: hogy a hűség lehetséges, mert ajándék, mind a házastársaknak, mint az áldozópapoknak. Ez az a hír, amelynek erősebbé és vigasztalóbbá kellene tennie a püspökök és papok hűséges és evangéliumi szeretettel teli szolgálatát is; ahogy a házas Aquila és Priscilla szeretete és hitvesi hűsége megerősítés volt Pál és Apolló számára.

Kedves Prelátus-bírák! Ismételten kifejezem hálámat mindannyiuknak azért a jóért, amit Isten népének tesznek, ítéleteiken keresztül az igazságosságot szolgálva. Ezek az ítéletek – túl azon, hogy az ítélet önmagában véve is fontos az érdekelt felek számára – ahhoz is hozzájárulnak, hogy a házasságjogot helyesen értelmezzük. Ez a jog a salus animarum-nak [a lelkek üdvösségének] és a házastársak hitének szolgálatában áll. Ezért érthető a rotai ítéletek pontos hivatkozása a katolikus tanítás alapelveire a házasság természetes felfogását illetően, a vele járó kötelezettségekkel és jogokkal együtt, és még inkább a házasság szentségi valóságát illetően.

Szívből köszönöm munkájukat! Isten segítségét kérem hozzá, és szívből adom az apostoli áldást. Kérem, ne feledkezzenek el imádkozni értem! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír