170 évvel ezelőtt Milánóban született meg IX. Piusz pápa ösztönzésére az a kezdeményezés, amely a paviai püspökkel az élen egyesítette a lombard püspököket, hogy az egyházmegyék közös felelőssége jegyében alapítsanak missziós intézetet. Újdonság volt ez abban a korban, hiszen csak Párizsban létezett külmissziós intézet – idézte fel a kezdeteket Ferenc pápa.
Korábban a misszió kizárólagosan a nagy szerzetesrendek feladata volt, ám a párizsi és a milánói intézet a helyi egyházak azon felelősségére alapozott, hogy nyíljanak meg az egész világ evangelizálására. Jóllehet tanultak a missziós rendek tapasztalataiból, a külmissziók mégis megtartották függetlenségüket, és küldetésük elsősorban Óceánia, Banglades, Mianmar, Hong Kong és Kína felé fordult. A II. világháború után Brazília, Amazónia, Japán, a Fülöp-szigetek, Kamerun, Elefántcsontpart, Thaiföld, Kambodzsa, Mexikó, Algéria és Csád is bekerült a célországok sorába.
„A misszió történetét tagjaik életszentsége és nem ritkán vértanúságuk jellemezte. Ennek bizonysága, hogy a PIME tizenkilenc vértanút adott az Egyháznak. Ti az apostolok családjához tartoztok” – állapította meg a Szentatya, idézve VI. Pál pápát: „A népek apostola tanítja Jézusról, hogy ő Krisztus, az élő Isten Fia, a kenyér és az élő vízforrás, a pásztor, aki vezet bennünket.” Az evangelizálás kegyelem, az intézet legmélyebb identitása. Nincs iskolája, csak Isten hívása létezik.
Újabb lökést adott a missziós lendületnek száz évvel ezelőtt XV. Benedek pápa apostoli levele, melynek emlékére Ferenc pápa ez év októberére rendkívüli missziós hónapot hirdetett, Megkeresztelve és elküldve: Krisztus egyháza küldetésben a világon mottóval.
Beszéde végén a Szentatya a misszió helyes útjára mutatott rá, mely a személyes vonzás, a Krisztust felmutató vonzó példa erejében áll.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria