A találkozás kultúrája lehetséges, nem utópia – Ferenc pápa fiatalok kérdéseire válaszolt Tokióban

Nem az a fontos, hogy mit birtokolok, hanem az, hogy kiért élek. Ez az a kulcsfontosságú kérdés, amelyet fel kell tennünk, hogy ne „zombiként” éljünk, gazdag, de a magány rabszolgaságába zárkózó társadalmakban – buzdította a Szentatya a japán fiatalokat.

Apostoli utazásai során Ferenc pápa programjából soha nem hiányzik a jövő társadalmának építőivel való találkozó. Japánban erre hétfőn, látogatása utolsó előtti napján került sor a Szűz Mária tiszteletére szentelt tokiói székesegyházban. A találkozó szokás szerint tanúságtételekkel kezdődött. A Japánban élő fiatalok kulturális és vallási különbözőségének megfelelően egy katolikus, egy buddhista és egy migráns fiatal számolt be legmélyebb félelmeiről és vágyairól.

A pápa spanyol nyelvű beszédében válaszolt a három fiatal kérdéseire. Miki, a katolikus lány azt kérdezte, hogyan lehet Istennel találkozni egy termelékenységre és versenyképességre összpontosító társadalomban. Ferenc pápa rámutatott a fejlett társadalmakban tapasztalható magány jelenségére, idézve Teréz anya szavait, miszerint a legszörnyűbb szegénység a magány. A tárgyak fontosak, de a személyek nélkülözhetetlenek. A fiatalok tanúskodjanak a világnak arról, hogy Istenért és a többiekért élünk – hangzott a pápa buzdítása. A jövő reménysége a találkozás kultúrájára épül, különös tekintettel a szükséget szenvedőkre.

Ahogy a testnek szüksége van a lélegzésre, úgy van szüksége a léleknek az imára és az elmélkedésre, hogy meghallgassuk Isten szavát, és mások felé forduljunk. Erre a kétirányú mozgásra van szükségünk, hogy felismerjük egyetlen hivatásunkat, amelynek mértéke az önátadás – válaszolt a pápa egy fiatal buddhista tanár, Masako kérdésére, amely arra vonatkozott, hogyan fedezhetik fel a fiatalok saját értékeiket. A pápa arra buzdította őket, hogy segítsék a rászorulókat, fogadják be a menedéket keresőket. A találkozón jelen lévő menekültek kis csoportjára utalva megállapította: „Az, hogy őket befogadtátok, tanúsítja, hogy bár sokak számára a menekültek idegenek, de számotokra testvérek.”

Egyesítsük erőinket, és mondjunk nemet a bullying (megfélemlítés, terrorizálás, megalázás, szekálás – a szerk.) kultúrájára – hangsúlyozta a pápa, válaszolva Leonardo, egy Fülöp-szigeteki bevándorló családból származó fiatal kérdésére, akit éveken át szekáltak társai az iskolában, olyannyira, hogy eljutott az öngyilkosság gondolatáig. A kiutat lelkipásztorok és plébániai barátai segítségével találta meg. Jézus is megtapasztalta, hogy mit jelent migránsnak, különbözőnek lenni, ő volt a történelemben a leginkább kirekesztett – mondta a pápa, s emlékeztetett rá, hogy a szeretet legyőzi a félelmet. A legjobb fegyver az iskolai bántalmazás ellen, ha összefognak társaikkal, és közösen ítélik el ezt a súlyos jelenséget, amelynek elkövetőit lényegében a gyengeség és a félelem irányítja.

A pápa idézett egy „bölcs mestert”, aki szerint nem a helyes válaszok megtalálása, hanem a helyes kérdések feltevése a bölcsesség kulcsa, majd arra buzdította a fiatalokat, hogy bátran építsék együtt a jövőt, ne adják fel álmaikat. Japánnak, a világnak szüksége van rájuk. Legyenek nagylelkűek, örömmel és lelkesedéssel építsék közös otthonunkat mindenki számára.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír