Az egy évvel ezelőtt boldoggá avatott Teofilius Matulionisról is megemlékezik a pápa Vilniusban

Ferenc pápa egy évvel  Teofilius Matulionis vértanú érsek boldoggá avatása után keresi fel Litvániát. Apostoli levelében boldog vértanúnak nyilvánította Teofilius Matulionis érseket, és úgy jellemezte, mint aki „Krisztus szíve szerinti pásztor, az evangélium hősies tanúságtevője, az Egyház és az emberi méltóság bátor védelmezője”. Matulionis püspök szolgálatában a Katolikus Egyház két alapvető pillére ragyog fel: Szent Péter apostol lelkipásztori lelkülete és Szent Pál apostol missziós lendülete.

A történészek véres vidékként emlegetik Litvániát. A balti ország nagyon sokat szenvedett a XX. századi totalitárius rendszerek miatt. Sokan ma is felidézik azt a történelmi fájdalmat, amely hatással volt családjaik és más családok életére. Ötven évnyi megszállás után, 1990-ben Litvánia kinyilvánította függetlenségének visszaállítását – elsőként a korábbi szovjet köztársaságok közül. A kommunizmus ötven éve folyamán a szovjetek számos gyilkosságot terveztek meg és hajtottak végre a KGB központi székhelyén Vilniusban. Az Angelo Amato bíboros által 2017-ben boldoggá avatott Teofilius Matulionis érseket is itt tartották fogva, az épület alagsorában.

2017. június 25-én a vilniusi székesegyház előtti téren, ünnepi szertartás keretében avatták boldoggá Teofilius Matulionis érseket. Ő volt a kommunizmus időszakából elsőként az oltár dicsőségére emelt vértanú Litvániában.

„Ez a boldoggá avatás nemzetközi elismerést jelent nemcsak az érsek személyét illetően, hanem Litvánia fájdalmas múltját tekintve is – hangsúlyozta Gintaras Grušas vilniusi érsek. – Csodás tanúságtételt találunk Teofilius püspök egyik levelében, amelyben köszönetet mond Istennek, hogy püspököket, papokat küld börtönbe, kényszermunkatáborokba és száműzetésbe, mert ahol a nyáj, ott van a pásztor is.”

Matulionis érsek tizenhat évet töltött börtönben. Áldozatát tudatosan Isten dicsőségének szentelte. Meggyőződése volt, hogy a gyűlölet a legkevésbé megfelelő válasz a gonoszra. Elnyomóinak mindig megbocsátással válaszolt.

„A börtönökben, koncentrációs táborokban, házi őrizetben töltött hosszú és fájdalmas időszakok apránként meggyengítették az evangélium e bátor tanúságtevőjének erős testét. A nélkülözés és a kínzások azonban nem törték meg akaratát. A nácik és a kommunisták ellenségességének nem volt racionális alapja. Ez pusztán Jézus evangéliuma és egyháza iránti gyűlöletükből fakadt” – mondta Teofilius Matulionis boldoggáavatási szertartásán elhangzott homíliájában Angelo Amato bíboros.

Teofilius Matulionis missziós hivatása tekintetében is kiemelkedő példa. Sem a bolsevikok brutális fenyegetései, sem a nyugodt és békésebb élet nem tartotta vissza missziós munkájától a Szovjetunióban. Kaišiadorys püspökévé történt kinevezése után levelet írt XII. Piusz pápának, amelyben kifejezte vágyát, hogy minden követ felforgasson egyházmegyéjében, és életerős missziós tevékenységbe kezdjen.

A szovjet időkben a litván püspökök tudatosan elkerülték, hogy eszközökké váljanak a hatóságok kezében, ezért folyamatosan kegyetlen elnyomással kellett szembenézniük. Nemcsak elutasították az együttműködést a kommunistákkal, de aktívan védelmezték is a hívek jogait. Tiltakozó leveleket küldtek a litvániai és a szovjet vezetőknek; arra buzdították a papokat, hogy folytassák tovább a gyermekek hitoktatását, ne meneküljenek és ne rejtőzzenek el, hanem maradjanak a hívekkel, és szolgálják őket, bármi is történik.

1944-től 1946-ig Teofilius püspök számos alkalommal kifejezte egyet nem értését a szovjet hivatalnokoknak a templombezárások, a papok letartóztatása és a hívek üldözése miatt. Nem félt attól, hogy száműzetésbe küldik. 1946-ban, 73 éves korában ismét letartóztatták, és több mint tíz évre szovjet munkatáborokba került.

1962-ben XXIII. János pápa – az Egyházhoz való kiemelkedő hűsége elismeréseként – érseki rangra emelte Teofilius Matulionis püspököt; meghívást kapott, hogy vegyen részt a II. vatikáni zsinaton. Ugyanabban az évben olyan injekciót adtak az érseknek, amely néhány nap múlva a halálát okozta..

Teofilius Matulionis az egyetemes egyház papja és püspöke volt, aki szolgálta a különböző nemzetiségű embereket – litvánokat, letteket, belaruszokat és oroszokat – a munkatáborokban, ahová helyezték. Püspöki címerének mottója: „Per Crucem Ad Astra” („A Kereszt által a csillagokig”). Teofilius Matulionis rendkívüli ereje és Istenbe vetett hűséges bizalma ösztönzést ad a mai embereknek. Nagy belső békével tekintett mindenre, ám ez nem közönyösség vagy belenyugvás volt. Haláláig szívén viselte az igazság győzelmét, és küzdött érte – ám mindent, ami történt vele, nyitott szívvel elfogadott: püspöki rangját ugyanúgy, mint az üldöztetést, a rágalmakat, a bebörtönzést, a kínzást vagy a száműzetést. Mindig azt tette, amit tudott, és hozzátette: „Ó, Uram, legyen meg a te akaratod”.

Ő indította el Litvániában az örökimádást. „A szentségimádásban megismerte a mennyet itt a földön. Mi is megtanulhatjuk az életszentséget abban az iskolában, amelybe Boldog Teofilius püspök járt: az örökimádás iskolájában” – mutatott rá Grušas érsek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír