De Donatis érsek, a pápa új római helynöke megkezdte hivatalát

Isten irgalmasságát hirdetni szóval és életünkkel – ezt küldetést jelölte meg maga számára Angelo De Donatis érsek a római vikariátushoz intézett köszöntőjében, majd azért fohászkodott, hogy mindig képes legyen másokat meghallgatni. A 63 esztendős, dél-olasz (pugliai) eredetű főpásztor már 1983 óta Rómában él, ahol egy ideje segédpüspökként is szolgált. Jól ismeri tehát az egyházmegyét – magyarázta a Vatikáni Rádiónak a kármelita Lucio Zappatore, a Szent Szilveszter és Szent Márton-bazilika plébánosa.

De Donatis érsek évekig volt a Szent Márk-templom plébánosa, aztán a helyi papképzésért felelt, tehát a Szentatya biztosan jó kezekbe helyezett minket – mondta a kármelita atya. A római egyházmegye kihívásairól szólva a bevándorlást és a befogadást említette, amelyre a pápa felhívja figyelmüket. Róma egyháza ősi és egyben fiatal is. Elég arra gondolni, hogy alig ötven-hatvan évvel ezelőtt még csak húsz-harminc plébánia működött, míg ma háromszáznegyven. Tehát terjeszkedő és ebből adódóan fiatal egyházról van szó. A legnagyobb kihívás, hogy hogyan hozzuk összhangba ezt a fiatal egyházat a római egyház ősi hagyományával, ezt a köteléket Péterrel, Róma püspökével és az egyetemes Egyház pápájával.

Zappatore atya szerint a római egyházmegye legfőbb gondja a hit újrafelfedezése. Elveszett a vasárnapi szentmiselátogatás, a szentségekhez való járulás szokása; sokan az elsőáldozás után már nem bérmálkoznak. Elavult dolognak tűnik. Valójában a hitünk alapja visz bennünket a szegények, a befogadás felé. A kereszténység erre a meggyőződésre épül, hogy a hit révén mindenkit szeressünk, mindenkit szolgáljunk. Nyilvánvaló, hogy a bevándorlók befogadása, a római erőforrások kiaknázása új, mély és más fényt kap, mert a hitből születik.

Arról, hogy mit várnak a plébánosok és a Rómában élő közösségek az új pápai helynöktől, Maurizio Mirilli, a Tor de’ Schiavi-külvárosi negyed Legszentebb Oltáriszentség-templom plébánosa beszélt a Vatikáni Rádiónak: egy családapát szeretnének kapni De Donatis érsek személyében, akire a papok számíthatnak – fogalmazott. A világiak pedig azt várják, hogy Ferenc pápa útmutatása nyomán Róma egyre inkább kilépő egyház legyen, ahol odafigyelnek az emberek szükségleteire, a nehézséggel küzdő családokra, a fiatalokra, a peremre szorultakra. Olyan egyházat szeretnének tehát, amelyik mindig közel van hozzájuk, ahogyan püspökük, Ferenc pápa is. A külvárosokban szolgáló plébánosok nevében Mirilli atya kifejtette, hogy nemcsak az egyházi ügyekben, hanem mindenféle hivatalos ügyben is hozzájuk fordulnak az emberek. Jönnek magányos idősek, akik több figyelmet szeretnének; gyerekek, akiknek nincs hol játszaniuk a lakónegyedben, ezért megnyitják az oratóriumot számukra, és megpróbálják bevonni őket; jönnek serdülők, akik nem tudnak hova menni, ezért a plébánia lépcsőire ülnek, és találkozóhelyet kérnek; megtalálják őket a nehéz helyzetbe került családok, az elvált párok, a válságban lévő házastársak. A plébánosok pedig kapcsolatba kerülnek az emberek életével, ismerik szenvedéseiket, örömeiket, tudják, mire van szükségük. Egyszóval támaszpontot biztosítanak számukra – hangsúlyozta Maurizio Mirilli római plébános.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír