Ferenc pápa Alessanóban: Nem elméletek kellenek a szegények segítéséről, hanem melléjük kell állni

Ferenc pápa – 2018. április 20., péntek | 15:29

Lelkipásztori látogatást tett Ferenc pápa április 20-án a dél-olaszországi Alessanóban, a szociális tetteiről híres Antonio Bello molfettai püspök szülővárosában a főpásztor halálának 25. évfordulója alkalmából.

A félnapos látogatásra pénteken délelőtt került sor. A Szentatya reggel helikopterrel, majd repülőgéppel érte el úti célját, a Lecce közelében található alessanói temetőt, hogy lerója tiszteletét Antonio Bello püspök sírja előtt. Ferenc pápa virágcsokrot helyezett el a sírnál, majd csöndes imába mélyedt. „Ez a síremlék nem nyúlik a magasba, hanem teljesen a földbe illeszkedik, mint ahogy Tonino atya is elvetett magként fekszik e földben, melyet úgy szeretett” – mondta a pápa a temető előtti téren összegyűlt mintegy húszezer hívőnek.

Antonio Bello 1935-ben született Alessanóban, és 1993-ban halt meg püspöki székhelyén, Molfettában. Don Toninót – ami magyarul Tóni atyának felel meg – 1957-ben szentelték pappá. Plébánosként is sokat törődött a szegényekkel, kábítószerfüggőkkel; karitászcsoportot hozott létre. Tonino atya ferences harmadrendi is volt. 1982-ben kinevezték Molfetta püspökévé, három évre rá a Pax Christi nemzetközi mozgalom elnöke lett. Nyilvánosan fellépett a NATO-vadászbombázók Pugliába telepítése ellen. Szerény, egyszerű életvitelt folytatott püspökként is. Busszal járt, sokat kerékpározott, hogy ne szennyezze a környezetet az autó használatával. Elbeszélgetett a kávézóban az emberekkel; ruhájáról nem lehetett felismerni püspöki méltóságát, a tekintetéből sugárzott Krisztus-hívői és püspöki méltósága. „Tonino Bello atya egyszerű ember volt. Ő volt az első, aki püspökségét és szívét megnyitotta a csónakokon Bari kikötőjébe érkező albán menekültek előtt” – mondta róla Domenico Cornacchia jelenlegi molfettai püspök.

Az írói vénával megáldott Tonino atya az evangéliumi tanítás mellett a menekült családok lelki gondozásával is foglalkozott, akiket saját püspöki palotájában szállásolt el. Nem félt a nyilvánosság elé vonulni, több béketüntetésen részt vett a nemzetközi konfliktusok idején. Mária-tiszteletről tanúskodó írásai különösen kedvesek az utókor számára. Súlyos daganatos betegségben szenvedett, mégis egy ötszáz fős felvonulást vezetett Szarajevóba 1992-ben az erőszakmentességért. 1993. április 20-án halt meg, boldoggá avatási eljárása 2010-ben kezdődött.

„Számára a szegények megértése valódi gazdagságot jelentett, és igaza volt: a szegények tényleg az Egyház kincsei – mondta az alessanói temető előtt összegyűlt híveknek Ferenc pápa. – Tonino atya, emlékeztess erre újra minket, amikor kísértést érzünk, hogy beálljunk az aktuális hatalmasok mögé, amikor kiváltságokat keresünk, és kényelmes életben akarunk elterpeszkedni. Az evangélium olyan életre szólít minket, mely gyakorta kényelmetlenséggel jár, ugyanis aki Jézust követi, az szereti a szegény és egyszerű embereket. Így tett a Mester, ezt hirdette Édesanyja, dicsőítve Istent, mert hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Az az Egyház, amelyik szívén viseli a szegények gondját, az mindig Istenre hangolva marad, nem veszíti el az evangélium hullámhosszát, és a lényegre összpontosít, hogy következetesen hirdesse: az Úr az egyetlen jó.”

„Nem elméleteket kell gyártani a szegények segítéséről, hanem melléjük kell állni, ahogy Jézus tette, aki értünk szegénnyé lett. Tonino atya is követte Jézust, személyesen foglalkozott a szegényekkel. Nem zavarta, amikor keresték, a közöny sértette. Nem félt a pénzhiánytól, viszont aggódott a munkahelyek bizonytalansága miatt. Ez a probléma ma is aktuális – jegyezte meg Ferenc pápa. – Soha nem mulasztotta el, hogy rámutasson: az első helyen mindig a dolgozó ember áll a maga méltóságával, nem pedig a haszon keresése. Nem ült ölbe tett kézzel: helyről helyre járt, hogy elvesse a béke magvát. Meggyőződése volt, hogy az erőszak és a háború megelőzésének legjobb módja az, ha gondjainkba vesszük a rászorulókat és előmozdítjuk az igazságosságot. A háború szegénységet szül, és a szegénység is háborút idéz elő. A békét ezzel szemben az otthonokban, az utcákon, a műhelyekben kell építeni, ahol a szeretetközösséget kézművesként alakítják.”

Dél-Olaszországról és a világ déli féltekéjéről szólva a pápa emlékeztetett Tonino atya szavaira: a szegények ott egyre többen vannak, míg a gazdagok egyre kevesebben, de egyre többet halmoznak föl. Dél-Olaszország a remény ablaka, hogy a Földközi-tenger térsége, a civilizáció történelmi bölcsője ne a háború megfeszített íja, hanem a befogadó béke bárkája legyen.

„Tonino atya számára papi hivatása Isten szeretetének visszhangja volt, amely mindig előrevisz minket, merész álmokra sarkall, a szolgálatra indít, valamint arra, hogy bízzunk Istenben, aki egyedül képes életünket ünneppé alakítani. Amikor pedig az Úr lángra lobbantja szívünket, nem hunyhat ki a remény. Amikor az Úr »igen«-t kér tőlünk, nem válaszolhatunk neki egy »talán«-nal. Ez az üzenet jót tesz mindannyiunknak, akik az élet értelmét keressük, nemcsak a fiataloknak” – buzdított beszédében a pápa.

„Tonino atya örökségként hagyta ránk a receptet: szeressük a világot. Mielőtt a törvény szigorával állnánk szembe vele, kezeljük gyöngéden. Fogjuk karon, legyünk irgalmasak vele. Az Egyház legyen a világért, de ne legyen világias. Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet, hogy az Egyház ne azt várja, hogy kapjon, hanem legyen kész adni – fohászkodott Ferenc pápa. Tonino atya nem foglalkozott a titulusokkal és a címekkel. Szeretett volna megválni valamitől Jézusért, aki teljesen kifosztotta önmagát. A hatalom jelei helyett a jelek hatalmát választotta, hogy kövesse az Úr példáját. Arra buzdította a keresztényeket, hogy legyenek aktív szemlélődők, vagyis a szemlélődésből kiindulva tevékenykedjenek, összehangolva az imát és a cselekvést. „Tonino atya segítsen minket, hogy az Egyház ne elégedjen meg a szép emlékekkel, ne hagyja, hogy gúzsba kösse a múlt iránti nosztalgia, sem a jelen kényelmes fecsegése vagy a jövőtől való félelem; hanem engedmények nélkül élje meg az evangéliumot” – fohászkodott végül Ferenc pápa, majd a jelenlévőkkel együtt elimádkozta az Üdvözlégy Máriát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria