Ferenc pápa apostoli levelet tett közzé Szent Jeromos halálának 16. centenáriumán (1. rész)

A liturgia úgy emlékezik Jeromosra, mint „akinek a lelkébe a Gondviselés bensőséges szeretetet oltott a Szentírás iránt”. Ez a bibliás vonzalom „az a nélkülözhetetlen kulcs, mellyel értelmezni lehet az egyháztörténelem e nagy alakját és a Krisztus iránti nagy szeretetét” – írja Ferenc pápa apostoli levele elején.

Az apostoli levél bevezető részében a pápa felidézi, hogy éppen 16 századdal ezelőtt Betlehemben lobbant el Jeromos életének lángja, aki a Születés barlangja mellett, az általa alapított monostor közösségében élt. Élete meghatározó eseménye volt az az álom, melyben az ítélőszék előtt kellett megjelennie. A bíró azt kérdezte tőle, hogy mi a vallása, mire Jeromos azt válaszolta: „Keresztény vagyok.” Bírája azonban rászólt: „Hazudsz! Nem keresztény vagy te, hanem ciceroniánus!” – utalva arra a szenvedélyre, mellyel Jeromos kora ifjúsága óta a latin klasszikusokhoz ragaszkodott és emiatt a Biblia durva, faragatlan írásnak tűnt a szemében. Ettől kezdve

Jeromos teljesen Krisztusnak és az ő szavának szentelte életét, és így Isten Igéjének szolgája lett, aki „beleszeretett az Írás testébe”.

Teljes joggal tartjuk őt a korai Egyház egyik legnagyobb alakjának a patrisztikus aranykorban; hidat képez ő Kelet és Nyugat között. Ifjúkori barátja volt Aquileiai Rufinus, találkozott Szent Ambrussal és kiterjedt levelezésben állt Szent Ágostonnal, Keleten pedig többek között Nazianzi Szent Gergelyt és Vak Didümoszt ismerte. A keresztény ikonográfiai hagyomány a négy nyugati egyházatya közé sorolja, Szent Ambrus, Szent Ágoston és Nagy Szent Gergely mellett.

Ferenc pápa levelében felidézi elődei megemlékezéseit: száz éve, 1920-ban XV. Benedek enciklikájában Jeromost a „Szentírás elterjesztése legnagyobb doktorának” nevezte, XVI. Benedek pedig két teljes katekézist szentelt a jeromosi életműnek, majd pedig 2010. szeptember 30-án tette közzé Verbum Domini (Az Úr Szava) kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítását.

A dokumentum következő, Rómától Betlehemig című részében folytatja Ferenc pápa Jeromos életútjának méltatását. 345-ben született a dalmáciai és pannóniai tartományok határán fekvő Stridonban, keresztény családban. A kor szokásának megfelelően felnőttként keresztelték meg, majd Rómában tanult retorikát. Ebben az időben lobbant fel benne a latin klasszikusok iránti kielégíthetetlen vonzalom. Innen Galliába indult, majd Augusta Treverorumba, a mai Trierbe, ahol először találkozott a Remete Szent Antal nyomán elterjedt monasztikus életformával. Ezután a mai Velencétől északra fekvő, Adria-parti Aquileiába ment, ahol barátaival bekapcsolódott a monasztikus életbe, amit a „boldogok kórusának” nevezett. Harmincévesen a szíriai Antiochiába utazott, ahol a görög és héber nyelvet sajátította el, ez utóbbit egy rabbiból kereszténnyé lett zsidó származású barátjától tanulta meg. Szíriában találkozott a valódi remeteélettel, ahol tapasztalatot szerzett az Istennel való személyes találkozás mélységéről és a lelki küzdelemről is.

Ferenc pápa levelének ezen pontján hivatkozik „egy számára nagyon kedves apokrif hagyományra”, melyet André Louf belga trappista szerzetes tett közzé a Lélek vezetése alatt című írásában. „Mit akarsz tőlem?” – kérdezi az Úrtól Jeromos. „Még nem adtál oda mindent” – hangzik a válasz. „De Uram, én odaadtam neked ezt, meg ezt és ezt…” „Még egy dolog hiányzik” – válaszolja az Úr. „De mi az?” – kérdezi Jeromos. „Add nekem a bűneidet, hogy én örömmel megbocsáthassak neked.”

Az antiochiai lelki tapasztalatok és tanulmányok után Jeromos Konstantinápolyban a nagy görög szerzőket ismerte meg, többeket személyesen is, és magába szívta a 381-es ökumenikus zsinat levegőjét. Őszintén írja: „Mindahányszor elcsüggedtem és feladtam, eltökélten újrakezdtem, hogy keserű magvakból gyűjtsek ízes gyümölcsöket.”

382-ben Rómába visszatérve Damasus pápának lett közvetlen munkatársa, és tanácsára nekifogott az evangéliumok latin nyelvű fordításának. Az Aventinus dombon aszketikus coenaculumközösséget alakított, mely a Szentírás olvasásából és elemzéséből merített erőt. Ennek a termékeny időszaknak Damázusz pápa halála vetett véget, ekkor Jeromos elhagyta Rómát. 386-ban Betlehemben telepedett le és egészen haláláig ott maradt. Tudta, hogy különlegesen szent az a hely, ezért férfi- és női monostort alapított, melyek a hozzájuk kapcsolódó hospitiumokkal készen álltak a zarándokok fogadására és lelki ellátására. A monostori élet során Jeromos az Írás tanulmányozásában önmagára talált, meglátta Isten és a testvérei arcát. Közösségi élete és a közben folytatott tanulmányai soha nem voltak öncélúak, mindenben az Egyházat szolgálta.

Betlehemben, ahol az Úr megszületett, Jeromos az Újszövetség fordítása után nekikezdett az egész Ószövetség lefordításának latin nyelvre, eredeti héber kéziratokból. Mindennek gondosan utánajárt: „Szokás szerint rákérdezek még arra is, amit korábban tudni véltem, de még inkább azokra a dolgokra, melyek igazáról nem voltam egészen biztos” – írta. Tudatában volt saját korlátainak, ám folytonos imádságban kért segítséget a Szentlélektől, akiben a könyvek egykor íródtak. Jeromos közösségben élt és az Egyház közössége számára dolgozott.

A Bibliát Isten népe írta a Szentlélek sugalmazása által, és csak Isten népével közösségben maradva, „mi”-ként léphetünk be az igazság – amit Isten nekünk mondani akar – szívébe.

Jóllehet Jeromos távol élt kora zajos világától, élénk levelezést folytatott számos emberrel. Vallotta, nincs olyan művészet, amit mester nélkül lehetne megtanulni; Rusticus barátjának pedig ezt írta: úgy szeretne megértetni vele valamit, „hogy kézen foglak, mintha olyan tengerész lennék, aki már sok hajótörést megélt, és most egy tapasztalatlant akar hajózni tanítani”.

Amikor 410-ban Jeromos arról értesült, hogy a vandálok elözönlötték, feldúlták és kifosztották Rómát, mélyen megrendült a szíve, mert mélységesen szerette a Várost, főként az első keresztények tanúságtételét őrző katakombákat.

(Ferenc pápa Scripturae Sacrae affectus kezdetű apostoli levelének második részét később ismertetjük.)

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír