Ferenc pápa az Afrika Misszionáriusai kongregációhoz: Az apostol nem menedzser, hanem tanúságtevő

Ferenc pápa – 2022. június 15., szerda | 16:35

Június 13-án, hétfőn fogadta a Vatikánban a pápa Fehér Atyák kongregációja nagykáptalanjának résztvevőit. Elnézést kért, amiért egészségi állapota miatt kénytelen volt elhalasztani júliusi afrikai útját, majd bejelentette: július 3-án a Szent Péter-bazilikában mutat be szentmisét a Rómában élő kongói közösségnek.

„Nagyon sajnálom, hogy el kellett halasztanom kongói és dél-szudáni utazásomat. Az én koromban nem egyszerű misszióba indulni. De imáitok és példátok bátorít engem, és bízom benne, hogy meglátogathatom ezeket a népeket, akiket a szívemben hordozok” – fordult a Fehér Atyákhoz a pápa, majd bejelentést tett: „Július 3-án elhozzuk Kinshasát a Szent Péter-bazilikába.” Azon a vasárnap lett volna a terv szerint ugyanis a pápai szentmise Kinshasában, amit így a Rómában élő nagy létszámú kongói közösségnek fog bemutatni a Szentatya a vatikáni bazilikában. „Emlékszem alapításotok 150. évfordulójára, amelyet együtt ünnepeltünk a missziós nővérekkel. Kérlek, adjátok át nekik is üdvözletemet” – mondta még a Fehér Atyáknak a pápa.

„A misszió mint prófétai tanúságtétel” – ezt választották az Afrika Misszionáriusai kongregáció tagjai idei nagykáptalanjuk témájának. Hálával és reménnyel élték meg a tanácskozás napjait, ami a pápát elégedettséggel tölti el.

Ha hálával tekintünk a múltra, az a jó lelki egészség jele, és ez táplálja a remény lángját is. Aki nem tud köszönetet mondani Istennek az ajándékokért, melyeket élete során kapott – legyen az bármilyen fájdalmas vagy nehéz is –, az nem tudja reményteljes lélekkel, nyitott szívvel várni Isten meglepetéseit, bízva a Gondviselésben. Ez a lelki hozzáállás döntő ahhoz, hogy megérlelje a hivatásokat, melyeket az Úr ültet Lelke és igéje által. Az a közösség, amely köszönetet tud mondani Istennek és a testvéreknek, ahol segítik egymást remélni a feltámadt Úrban, magához vonzza és támogatja a meghívottakat. Tehát csak így tovább, hálával és reménnyel! – biztatta a Fehér Atyákat Ferenc pápa.

Hozzátette, hogy akkor lehetnek hűek Lavigerie bíboros, a kongregáció alapítója karizmájához, ha a változó Afrikában is hűségesek maradnak Krisztushoz és evangéliumához.

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni?” (Mt 5,13) „Apostolok vagytok, semmi más, mint apostolok”, szokta volt mondani Lavigerie bíboros. Jézus Krisztus apostola pedig nem térít erőszakosan, nem prozelita. Az evangélium hirdetésének semmi köze a prozelitizmushoz – hangsúlyozta a pápa. – Az apostol nem menedzser, nem tanult előadó, sem pedig informatikus mágus. Az apostol tanúságtevő. Ez mindig és mindenütt érvényes az Egyházban, de különösen igaz azokra a misszionáriusokra, akik az úgynevezett első evangelizálást végzik vagy döntően iszlám vallási területeken szolgálnak.

Mi a tanúságtétel? Lényegében két dolgot jelent: imádságot és testvériséget. Nyitott szívvel lenni Isten és testvéreink iránt. Először is Isten jelenlétében lenni a szentségimádásban mindennap. Onnan meríteni az életerőt, hogy benne maradjunk Krisztusban, ami az apostolkodás első feltétele.

Ez a misszió ellentmondása: akkor mehetsz előre, ha maradsz. Ha nem tudsz megmaradni az Úrban, akkor nem tudsz haladni

– figyelmeztetett a Szentatya.

Majd utalt rá, hogy nemrég avatta szentté Charles de Foucauld-t, akit a sivatag szentjeként tisztel a világegyház. Az ő karizmája is sok üzenettel szolgál nemcsak a misszionáriusoknak, hanem korunk minden keresztényének. „Charles de Foucauld erős istenélményéből kiindulva annyira átalakult, hogy mindenkit testvérének érzett. Imádság és testvériség: az Egyháznak ehhez a lényegi maghoz kell visszatérnie, ehhez a sugárzó egyszerűséghez, persze nem egysíkúan, hanem a karizmák és szolgálati formák, intézmények gazdagságában. A lényeg azonban ez az eredeti mag, ami a pünkösdhöz és az első közösséghez vezet vissza minket. A prófétaság nem elsősorban egyszemélyes dimenzió, hanem inkább közösségi” – mutatott rá a pápa.

A Fehér Atyák testvérisége is számos különböző országból, kultúrából származó tagokból áll. Nem könnyű kihívás ez, csak a Szentlélek segítségével lehet elfogadni. De ez a kis közösség, amely imából és testvériségből táplálkozik, arra hivatott, hogy párbeszédet folytasson a környezettel, amelyben él, a helyi emberekkel, kultúrával. Ebben a közegben a szegénységen túl gyakran találkoznak a biztonság és a kiszámítható élet hiányával. Itt élik meg az evangelizálás édes örömét. Ezt a kifejezést használta Szent VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdításában. Az evangelizálás az Egyház küldetése, az Egyház öröme. Vegyétek kezetekbe ezt a buzdítást, ami ma is érvényes, nagyon sok megfontolandó támpontot ad majd a misszióhoz – biztatta Ferenc pápa a Fehér Atyák kongregációjának tagjait, majd az Afrikai Miasszonyunk oltalmába ajánlotta és megáldotta őket.

A Fehér Atyák papi kongregáció Charles Martial Lavigerie bíboros által alapított római katolikus szerzetesrend. Központja Rómában van, Magyarországon nincsenek jelen.

Az Afrika Misszionáriusai kongregációt Lavigerie bíboros 1868-ban alapította, elsődleges célja az volt, hogy az észak-afrikai muszlimok között legyen a keresztény szeretet tanúja, de a rend úgy döntött alakulásakor, hogy fő célja egész Afrika evangelizálása legyen. Ehhez elsősorban helyben alakítanak ki apostoli közösségeket.

A Fehér Atyák minél teljesebben igyekeznek alkalmazkodni a helyi kultúrához és kiállnak a társadalmi igazságtalanság ellen. Az alkalmazkodás terén teljesen alávetik magukat a helyi egyházi hatóságoknak. Valamennyi szerzetes megtanulja működési területének afrikai nyelvét. Céljuk az is, hogy a helyi közösségekből neveljenek ki őslakos papokat. A 20. század második felétől új munkakörüknek tekintették az Európába került afrikai keresztények lelkipásztori szolgálatát.

1989-es adatok szerint 2691 szerzetes élt körülbelül 600 házban. 1995-ös adatok szerint 473 házban 2404 rendtag, köztük 2040 pap élt. 2019-ben a hivatalos adatok szerint 1191 rendtag volt, köztük 1061 pap. Ekkor Franciaország, Belgium, Németország és Kanada voltak azok az országok, ahonnan a legtöbb atya származott, viszont az európai és amerikai kontinensekről származó rendtagok már idősek voltak és ezért jórészt visszatértek hazájukba. Az utóbbi években a rendtársak több mint 90 százaléka az afrikai kontinensről származik, Kongó, Burkina Faso és Ghána vezeti a sort a hivatások számát tekintve.

A Fehér Atyák segítségére Charles Martial Lavigerie bíboros 1869-ben hozta létre a Fehér Nővérek rendjét, abból a célból, hogy támogassák és segítsék az atyákat. A rend pápai jóváhagyását 1909-ben nyerte el. 1995-ben 175 helyen 1336 nővér élt.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria