Ha az előadót tolmácsnak tekintjük, akkor úgy gondolunk rá, mint akinek az a feladata, hogy megértessen valamit a másikkal. A zenei előadók tolmácsolják a szerző lelkületét, hogy szépen és művészi tökéletességgel szólaljon meg a kompozíció – emlékeztetett a Szentatya. – A jó előadó alázattal fog a műalkotáshoz, ami nem az övé. Tudja, hogy a közösséget szolgálja, igyekszik mindig képezni magát, belülről és technikailag is tökéletesedni, hogy a zene szépségét nyújthassa, a liturgiát szolgálja.
A zenei előadó és a biblikus tudós, Isten szava olvasója között sok hasonlóság van – folytatta a pápa. – Tágabb értelemben azokkal is rokon vonásokat mutat, akik megpróbálják értelmezni az idők jeleit. Ha még jobban kitágítjuk a horizontot, akkor ez mindenkire igaz, aki az őszinte párbeszéd igényével hallgatja a másikat. Minden keresztény Isten akaratát tolmácsolja ugyanis saját életében, amely hálaének Istennek. Dicsőítő dalként értelmezi az Egyház az evangéliumot a történelemben. Szűz Mária példaértékűen tolmácsolta azt a Magnificatban, ahogy a szentek is így értelmezték Isten akaratát életükben és küldetésükben.
Szent VI. Pál pápa 1964-ben fogalmazta meg a művészek küldetését, ami nem más, mint megragadni az ég kincseit és kézzel fogható formába önteni azokat. A lélek világát, a láthatatlant, az istenitet közel hozni az emberekhez. Ebben az értelemben a művész a megfoghatatlant fejezi ki a szavakon és az anyagon keresztül, túl a fogalmakon, hogy megértesse az esztétikai megjelenítés szent mivoltát. Párbeszéd jön létre az előadó és a hallgató között, ugyanis a műalkotás befogadása nem statikus, matematikai dolog. Hármas párbeszéd, amelyben minden előadó máshogy tolmácsolja a művet. Gondoljunk csak arra, mennyire más, ha Richter vagy Gardiner adja elő Bachot. Az előadónak dialógust kell folytatnia a szerző, a mű és önmaga között. Erről ne feledkezzünk el – emelte ki Ferenc pápa.
A művészt, a zenészt és a hallgatót ugyanaz a szándék vezérli: megérteni azt, amit a szépség, a zene, a művészet enged nekünk megismerni Isten valóságából – erre pedig nagy szüksége van korunk emberének – hívta fel a figyelmet a Szentatya, beszéde végén pedig azt kívánta, hogy napról napra tudjuk egyre jobban értelmezni az evangéliumot, azt a szépséget, amit az Atya nyilatkoztatott ki nekünk Jézus Krisztusban.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria