Ferenc pápa az új püspökökhöz: Azért létezünk, hogy közel legyünk a néphez

Szenteljenek elegendő időt az embereknek, ne pedig az íróasztalnak, ápolják az Úrral való bensőséges kapcsolatot, ne bontsák le az emberek közötti hidakat, és ne vegyék körül magukat „bólogatójánosokkal” – intette őket a Szentatya.

Az új püspökök az eddigi vatikáni gyakorlat szerint most is csoportos továbbképzésen vettek részt az elmúlt napokban a Püspöki Kongregáció és a Keleti Egyházak Kongregációja közös szervezésében, melynek záróeseményeként hallgatták meg Ferenc pápa útmutatását, figyelmeztetéseit. A találkozás során Ferenc pápa személyesen köszöntötte mind a 105 püspököt, köztük Mohos Gábort is, akit 2018. december 8-án szenteltek püspökké Esztergomban.

Közel lenni Istenhez és az emberekhez; hivatásuk arra szól, hogy legyenek csatorna, közvetítő kapocs Isten és az emberek között. Gondosan ápolni kell az Úrral való kapcsolatot, aki megóv bennünket az elbizakodott pelagianizmustól, mely az ember saját bravúrjában bizakodik, és azt reméli, hogy önerejéből felépíti az Egyházat. Az új püspökök másfelől tartózkodjanak a pesszimista búskomorságtól, ami szerint minden rosszul megy. A Jézus Krisztusban való hit nem tanítás vagy elmélet halmaza – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Eltéved az a püspök, aki elveszti a Jó Pásztor gyengédségét.

Jézus a mi kezünkön és szívünkön keresztül jut közel a testvéreihez, de ehhez az kell, hogy a püspök szánjon rá időt, hogy együtt legyen Jézussal: tudatosuljon benne, hogy a mi identitásunk abban áll, hogy megtört kenyérré válunk a világ számára. Éppen ezért a közelség a néphez nem egy opportunista, haszonelvű stratégia, hanem a mi lényegi állapotunk. Azért létezünk, hogy tapinthatóvá tegyük ezt a közelséget.

Jézus rajtunk keresztül közeledik a néphez, a mi kezünkkel simogatja a testvéreit, a mi szavainkkal keni fel ezt a világot az evangéliummal. Jóllehet gyengék vagyunk, de rajtunk múlik, hogy senki ne érezze az Istent távollévőnek, és senki ne építsen ezen az alapon falakat, bontson hidakat, vagy hintse el a gyűlölet magvait. Mi más mértékkel mérjük az életet, mint ahogy a világ méri azt. De közben ne keressük a saját hasznunkat, hanem Isten irgalmasságának végtelen távlatát.

Isten közelségének fokmérője a szegényekkel való törődésünk és a mérsékletesség. A püspök egyszerű élete egyszerre jelzi, hogy Isten egyedül elég nekünk, ugyanakkor hogy a kincs ott rejlik a szegények között. Ferenc pápa óva intett: ne a szociológiai kategóriák elvont szegényeivel foglalkozzunk, hanem a valós és konkrét szegényekkel, akiknek méltóságáért mint édesapjuk vagyunk felelősek.

Ma sokan a sztetoszkópot a beteg szívtől egy méter távolságban használják.

Olyan püspökök kellenek, akik érzik a közösségek és a papok szívverését. A püspök nem lehet önmagát gyógyító személy, aki desztillált víz benyomását kelti, ellenben legyen a meghallgatás apostola. Erőteljesen kérte a pápa, hogy

ne vegyék körül magukat táskahordozó szolgákkal, bólogatójánosokkal és uborkafára felkapaszkodó papokkal. Kérem szépen, ezt ne csináljátok! – kérte a pápa.

Ne elégedjünk meg formális párbeszéddel, hanem félelem nélkül készüljünk a teljes benső odaadottságra, mert az Isten gyakran összezavarja a zsúfolt naptárainkat. Látogassák rendszeresen a híveket és a papokat.

Irgalmas szamaritánusként az a hivatásuk, hogy lássanak, nem pedig az, hogy „továbblapozzanak”.

Ne várakoztassák meg az embereket, ne söpörjék szőnyeg alá a problémáikat. Legyenek közel a néphez, piszkolják be a kezüket, hiszen küldetésük abban áll, hogy közvetítő csatornák legyenek Isten és a nép között – zárta Ferenc pápa beszédét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír