Ferenc pápa békét és örömöt kívánt a családoknak ezekben a nehéz napokban

Ferenc pápa – 2020. március 14., szombat | 18:17

Imádkozzunk a családokért, hogy ebben a mostani nehéz időben ne veszítsék el a békét és tudjanak erővel és örömmel élni! – kérte Ferenc pápa a szentmisét bevezető felajánlásában március 14-én. Immár hatodik alkalommal közvetítették élőben a Szent Márta-házból a reggeli pápai misét az interneten.

A tékozló fiú jól ismert történetét (Lk 15,1–3.11–32) olvasta az Egyház a szombati igeliturgiában és Ferenc pápa is ezt a szöveget magyarázta.

Jézus ezt a példabeszédet egy különleges környezetben mondta el – kezdte homíliáját a pápa. – Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik. Az emberek, a bűnösök csendben Jézushoz mentek, nem tudnak szólni sem, de jelenlétük már sokat elmond. Ők hallgatni akarják Jézust. És az írástudók mit mondanak? – Kritizálnak, morgolódnak és szeretnék eltörölni Jézus tekintélyét a nép előtt. Nagy vádjuk így hangzik: „Együtt eszik a bűnösökkel, tisztátalan!”

A példabeszéd maga ennek a drámának a magyarázata – mutatott rá a Szentatya. – Az embereknek szükségük van az üdvösségre, mert intellektuálisan nem tudnak jól megkülönböztetni: „Nekem meg kell találnom az Urat, hogy eltöltsön, szükség van vezetőre, pásztorra” – vélhetik. Az emberek tehát Jézushoz közelednek, mert benne pásztort látnak, aki segíti őket, hogy az életben elboldoguljanak. Az írástudók ezzel szemben önmagukat elegendőnek tartják: „Mi jártunk egyetemre, doktori fokozatot is szereztünk!” Nagyon is jól tudják, mit mond a törvény, sőt ismernek minden, de minden magyarázatot, az összes esetet. Önteltek, és megvetik az embereket.

A példabeszédben ugyanazt találjuk. A fiú azt mondja az apának: „Add nekem a pénzt, és elmegyek.” Az apa odaadja, nem mond semmit, mert apa, talán eszébe jut néhány gyerekkori csínytevése emléke, de nem szól egy szót sem. Egy apa tud szenvedni csendben. Tud bánni az idővel. Hagyja elmúlni a sötét dolgokat. Sokszor egy apa reagálása fiai hiányosságaira csak annyi, hogy ostobának tetteti magát.

A másik fiú szemrehányást tesz az apának: „Igazságtalan voltál!” De mit is érez a két fiú ebben a példabeszédben? – tette fel a kérdést a pápa. – A kisebbik vágyat érez arra, hogy beteljen a világgal, hogy kilépjen a házból, amit talán börtönként él meg, és aztán öntelten odamondja az apjának: „Add ki nekem a részemet!”. Bátorságot érez, erős. És mit érez az apa? Az apa fájdalmat, gyengédséget és sok szeretetet érez. Aztán később, amikor a fiú önmagába száll, és mást mond: „Felkelek és atyámhoz megyek”, akkor megtalálja az apát, aki vár rá, aki már messziről meglátja őt. Egy apa, aki ki tudja várni, amíg eljön a fiai ideje.

És mit érez a nagyobbik fiú? Az evangélium szerint méltatlankodott, megvetést érzett. Nagyon sokszor ez a méltatlankodás az egyetlen módja annak, hogy az ember méltónak érezze magát az emberek előtt – fűzte hozzá Ferenc pápa. – De valójában mi a probléma? A probléma, az idősebbik fiúból kiindulva, hogy ő otthon maradt, anélkül, hogy észrevette volna, mit is jelent otthon lenni. Tette a dolgát, dolgozott, de nem érezte, mit is jelent a szeretetkapcsolat az apával. Méltatlankodásában nem akart belépni a szeretetbe. „Ez már nem az én házam” – gondolta. Ugyanazt, mint a törvénytudók: „Nincs rend, megjött ez a bűnös, akinek ünnepet rendeznek, és én?” Az apa világosan megmondja: „Fiam, te mindig velem vagy, mindenem a tiéd!” A fiú ezt nem vette észre, úgy élt a házban, mint egy szállodában, anélkül, hogy érezné az apai szeretetet. Hány „szállodaigazgató” van az egyházban, aki tulajdonosnak hiszi magát!

Érdekes módon az apa nem szól egy szót sem a bűnből hazatérő fiúhoz, csak megöleli, megcsókolja, és ünnepséget rendez neki. A másik fiúnak el kell magyaráznia, hogy be tudjon lépni a szívébe, mert páncélt vontak a szíve köré a koncepciói az apaságról, a gyermekségről, a helyes életmódról.

A Szentatya elmesélt egy történetet egy bölcs idős misszionárius papról, aki nagy gyóntató volt, és nagyon szerette az egyházat. Ő ismert egy fiatal, önbizalommal teli, nagyon hívő fiatal papot, aki értékesnek tartotta magát, ismerte a jogait az egyházban, akiről egyszer azt mondta: „Én imádkozom ezért a papért, az Úr adja meg neki, hogy egyszer egy banánhéjon elcsússzon, mert az jót tesz neki.” Mintha azt mondta volna, ami káromlásnak tűnik: „Jót tesz neki vétkezni, hogy szükségét érezze a megbocsátásnak, és hogy megtalálja az Atyát!”.

Sok dolgot mond az Úrnak ez a példabeszéde, ami válasz azoknak, akik kritizálták őt, mert bűnösökkel járt együtt. Ma is sokan kritizálják az egyházi embereket, akik közel mennek a rászorulókhoz, az alázatos emberekhez, azokhoz, akik dolgoznak, akik értünk is dolgoznak. Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy megértsük ezt a problémát. Azt a problémát, hogy valaki otthon él, és mégsem érzi magát otthon, mert nincs kapcsolata az édesapjával, a testvérével, csak munkatársi kapcsolatai vannak – zárta szombat reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria