Ferenc pápa: Csak akkor találunk rá az igazi kincsre, ha mindent felteszünk rá!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai, vasárnapi evangélium (vö. Mt 13,44–52) annak a fejezetnek az utolsó versei, amelyet Máté a mennyek országáról szóló példabeszédeknek szentel. Ez a szakasz három, igen vázlatos és nagyon rövid példabeszédből áll: az elrejtett kincsről, az igazgyöngyről és a tengerbe vetett hálóról szól.

Az első kettőnél fogok elidőzni, amelyekben Jézus a mennyek országát két különböző „értékes” valósághoz hasonlítja, nevezetesen a földbe rejtett kincshez és a nagy értékű gyöngyhöz. A gyöngyöt megtaláló és a kincset megtaláló ember reakciója gyakorlatilag ugyanaz: az ember és a kereskedő is mindent elad, hogy megvásárolja azt, ami most fontosabb neki. Ezzel a két hasonlattal Jézus a mennyek országának építésébe akar bevonni bennünket. Bemutatja a keresztény életnek, a mennyek országa életének egyik alapvető jellemzőjét:

azok fogadják be teljes mértékben a mennyek országát, akik hajlandóak mindent feltenni érte, akik bátrak.

A két példabeszéd szereplői ugyanis, mind az ember, mind a kereskedő, eladják mindenüket, amijük csak van, feladják anyagi biztonságukat. Ebből megértjük, hogy az ország építéséhez nemcsak Isten kegyelmére, hanem az ember tevékeny készségére is szükség van. Mindent a kegyelem tesz, mindent! A mi részünkről csak hajlandóság kell a befogadására, nem szabad ellenállni a kegyelemnek: a kegyelem mindent megtesz, de szükség van az én felelősségemre, az én készségemre!

Ez az ember és a kereskedő, aki keresésre indul, eladva javait, hogy valami értékesebbet vásároljon, döntő fontosságú dolgot tesz. Radikálisan cselekszik, mondhatnánk, hogy csak egyirányú, nem oda-vissza tettet hajt végre: csak egyirányú a tette. Sőt, örömmel hajtják azt végre, mert mindkettő megtalálta a kincset. Nekünk is magunkévá kell tennünk e két evangéliumi személy hozzáállását, és

nekünk is a mennyek országa egészségesen nyugtalan keresőivé kell válnunk. El kell hagynunk világi biztonságunk nehéz terhét, mely megakadályozza az ország keresését és építését:

el kell hagynunk a birtoklási vágyat, a haszonra és hatalomra törekvést, a csak önmagunkra gondolást.

Napjainkban, mindannyian tudjuk, egyesek élete középszerű és unalmas, mert valószínűleg nem indultak el valódi kincset keresni: megelégedtek vonzó, de múlékony dolgokkal, csillogó, de illuzórikus káprázattal, mert aztán ezek otthagynak a sötétben. Ezzel szemben

a mennyek országának fénye nem tűzijáték, hanem fény: a tűzijáték csak egy pillanatig tart, a mennyek országának fénye azonban egész életünkön végigkísér bennünket.

A mennyek országa ellentétes a világ által kínált felesleges dolgokkal, ellentétes a banális élettel: olyan kincs, amely mindennap megújítja és szélesebb perspektívák felé tágítja életünket.

Annak ugyanis, aki rátalált erre a kincsre, kreatív és kereső szíve van, mely nem ismétel, hanem feltalál, új utakat tervez és követ, melyek segítenek, hogy szeressük Istent, szeressük a többieket, és valóban szeressük önmagunkat.

A kreativitás, a mindig többre törekvés a jele azoknak, akik a mennyek országának ezen útján járnak.

A kreativitás az, hogy életet kapunk és életet adunk, és csak adunk, adunk, adunk… A kreativitás mindig azt kérdezi, hogyan tudna életet adni.

Jézus, hiszen ő az elrejtett kincs és a nagy értékű gyöngy, csak örömet ébreszthet, a világ minden örömét adja nekünk. Annak örömét, hogy felfedezzük életünk értelmét, annak örömét, hogy elkötelezetten vállaljuk az életszentségre törekvés kalandját.

A Szent Szűz segítsen nekünk, hogy naponta keressük a mennyek országának kincsét, hogy szavainkban és tetteinkben az a szeretet nyilvánuljon meg, amelyet Isten Jézus által adott nekünk!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Szent Joachimnak és Annának, Jézus „nagyszüleinek” emléknapján szeretném megkérni a fiatalokat, hogy fejezzék ki valamiképpen szeretetüket az idősek felé, különösen a legmagányosabbak felé, a lakóházakban és idősotthonokban, akik hónapok óta nem látják szeretteiket. Kedves fiatalok, ezek az idős emberek mind a ti nagyszüleitek! Ne hagyjátok őket magukra! Használjátok a szeretet leleményességét, hívátok fel őket telefonon, kezdeményezzetek videohívást, küldjetek nekik üzenetet, hallgassátok meg őket, és ha lehetséges, az egészségügyi előírásokat betartva, keressétek fel őket. Küldjetek nekik ölelést! Ők a ti gyökereitek. A gyökereitől megfosztott fa nem nő, nem hoz virágot és gyümölcsöt. Ezért fontos a gyökereitekkel való egység és kapcsolat. „A virágpompa, melyben a fa tündököl, abból születik, amit alatta rejt a föld” – mondja hazám egyik költője. Kérlek benneteket, köszöntsük nagy tapssal nagyszüleinket, mindegyiket!

Tudomásomra jutott, hogy Minszkben a háromoldalú kapcsolattartó csoport tagjai nemrégiben új tűzszünetről állapodtak meg a Donyec-medence térségét illetően. Miközben köszönetet mondok a jóindulat eme jeléért, melynek célja, hogy helyreállítsa az annyira vágyott békét abban a sokat szenvedett térségben, imádkozom, hogy ami a megállapodásban szerepel, végre a gyakorlatban is megvalósuljon, tényleges leszerelési és aknamentesítési folyamat révén. Csak így lehet újraépíteni a bizalmat és az alapokat megteremteni a nagyon szükséges és a lakosság által régóta várt megbékéléshez.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a brazíliai Franca híveit – ott van a zászlajuk –, a Modena-Nonantola-i érsekség fiataljait, valamint a Római Szent Fabiano és Venanzio-plébániatemplom fiataljait. Milyen zajosak, tudják hallatni a hangjukat!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír