Ferenc pápa: Dante a remény prófétája, aki Isten lenyűgöző szépségét zengi ma is

Ferenc pápa – 2020. október 12., hétfő | 19:33

A neves itáliai költő halálának hetedik centenáriuma alkalmából találkozott a pápa a Vatikánban Ravenna városának polgármesterével, prefektusával és érsekével. Hét évszázadon átível a dantei tapasztalat, melyből ma is meríthetünk, amikor életünk sötét erdeiben bolyongunk, hogy végül boldogan elérjük földi zarándokutunk utolsó állomását – emelte ki beszédében a Szentatya.

„Nel mezzo del cammin di nostra vita / mi ritrovai per una selva oscura, / ché la diritta via era smarrita.”

„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém”

– szólnak Babits Mihály gyönyörű fordításában az Isteni színjáték kezdősorai. A rendkívüli költői erejű és allegorikus mondanivalótól áthatott elbeszélő költemény nemcsak a korszak, hanem az egész világirodalom számára meghatározó lett. A Divina Commedia a jó és rossz harcáról, Isten szépségéről zeng nekünk ma is. Ravenna a száműzött költő utolsó menedéke volt, ahol úgy tartják, hogy a Paradicsom záróénekeit írta. A középkor és a reneszánsz határmezsgyéjéről megszólít minket, és arra hív, hogy keressük meg újra emberi létünk elveszett és homályba merült értelmét – állapította meg beszédében Ferenc pápa.

Alkalmasint úgy tűnhet, hogy a minket elválasztó hétszáz év áthidalhatatlan szakadék a mai posztmodern, szekularizált ember és az európai civilizáció aranykorának kiemelkedő alakja között. Valami azonban azt súgja, hogy ez mégsincs így. A serdülők például – még ma is –, ha úgy találkoznak Dantéval, hogy az számukra befogadható, akkor egyrészt érzékelik a szerző távoli korát, másrészt viszont meglepően rezonálnak rá. Ez főként ott érvényesül, ahol az allegória helyet ad a szimbólumnak; ahol az emberi természet pőrén és világosan előjön; ahol a szenvedély erősebb; az igaz, a szép és a jó, majd végül Isten vonzereje magával ragadja őket.

Az Isteni színjáték évszázados visszhangja ma is iránytű lehet gondolkodásunkban, életünk útelágazásain – emelte ki a pápa. – Minket is gazdagíthat Dante tapasztalata, hogy átjussunk a földi lét sok sötétlő erdején, és boldogan beteljesítsük zarándokutunkat a történelemben, elérve minden ember vágyott és álmodott célját:

„a Szeretetet, mely mozgat napot és minden csillagot” (vö. Paradicsom, XXXIII. 145).

Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy 1965-ben elődje, Szent VI. Pál Dante Alighieri születésének hetedik centenáriuma alkalmából aranykeresztet ajándékozott Ravenna városának a költő sírjára. A mostani évfordulóra ez a kereszt újra eredeti pompájában tündököl, és arra a reményre hív minket, melynek Dante a prófétája volt. Olvassuk újra az Isteni színjátékot,

tudatosuljon bennünk száműzöttségünk, és hagyjuk, hogy elindítsa bennünk a megtérés folyamatát a rendezetlenségből a bölcsesség, a bűnből az életszentség, a nyomorból a boldogság, a pokol szörnyűségének szemléléséből a paradicsom boldogító megtapasztalása felé

– mondta Ferenc pápa a ravennai küldöttségnek.

Fordította: Gedő Ágnes

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria