Ferenc pápa Enrico Pozzoli szalézi atyára, egykori lelkivezetőjére emlékezik

A napokban mutatják be Olaszország több városában Ferruccio Pallavera kötetét, amelyhez Ferenc pápa írt bevezetőt, így emlékezve az őt újszülöttként Buenos Airesben megkeresztelő, majd a papi noviciátusig lelkivezetőjeként szolgáló szalézi atyára.

Ferenc pápa bevezetőjében elsőként a szalézi szerzetes segítőkészségére emlékezik vissza. „Mindenki, aki valamilyen problémával küzdött, hozzá fordult segítségért és tanácsért. Biztosak voltunk benne, hogy mindent megtesz a megoldás érdekében.” Pozzoli atyának „nagy realitásérzéke volt, szokatlan események esetében sajátos módon tudta kifejezni magát. Kezét a feje tetejére tette, majd megvakargatta mind az öt ujjával, és azt mondta »canastos«... (spanyol indulatszó, szó szerint: „kosarak”; kb. olyan szófordulat, mint az „a kiskésit” – a szerk.). Ez volt az egyetlen olyan gesztusa, amely türelmetlenségét tükrözte. Józan eszű, jóakaratú ember volt, amely vonása mindig megmutatkozott tanácsadásaiban, s amit mindenki nagyra értékelt benne” – fogalmazza meg a Szentatya bevezetőjének első soraiban.

Ferenc pápa visszaemlékezik arra, hogy Pozzoli atya órákat töltött a gyóntatószékben, a hosszú évek során a Buenos Aires-i szalézi közösség és közvetlen környezetének biztos pontjává, referenciapontjává vált, sok egyházmegyés pap, valamint a szalézi nővérek számára is.

Bevezető soraiban Ferenc pápa arról is szót ejt, hogy miután úgy döntött, pap lesz és beiratkozik a szemináriumba, először édesapjával közölte döntését. Úgy érezte, hogy apja jobban fogadja majd választását, és a hír hallatán valóban lelkesnek mutatkozott. Édesanyja kevésbé fogadta örömmel a hírt, és azt javasolta Jorgénak, hogy sokat gondolkozzon azelőtt, mielőtt végleg meghozza döntését. Javaslata szerint először az érettségit kell letennie, majd az egyetemet elvégeznie.

Két évvel később, 1957-ben a fiatal Jorge súlyosan megbetegedett, nem múló fájdalmakkal küzdött, kórházba került és nagyon legyengült. Még járni sem tudott az erőtlenségtől. A tüdejében gyulladás alakult ki, ami életveszélyes állapotot teremtett, a jobb tüdő egy részét el kellett távolítani.

Amikor Jorge közölte Pozzoli atyával döntését, miszerint pap szeretne lenni, a szalézi pap támogatta a fiatal fiút, és még csak nem is próbálkozott azzal, hogy a rendjébe hívja őt. Elfogadta, hogy jezsuita szeretne lenni. Tiszteletben tartotta Jorge választását. Ezek után pedig ő maga érdeklődte meg, mikor léphet be a jezsuita szemináriumba, és a betegségből való felépüléshez is tanácsot adott és segítette.

Enrico Pozzoli a hit embere volt. Életrajza, amely a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában jelent meg, Ferruccio Pallavera tollából született meg, bemutatójára pedig november 10-én került sor Astiban. A Vatikáni Könyvkiadó a pápa számára oly fontos személyiség megismertetése céljából több olasz városban is könyvbemutatót rendez. November 12-én Rómában is lesz premier a Pápai Urbaniana Egyetemen. A római eseményen Luis Antonio Tagle bíboros, a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusa; Lorenzo Guerini olasz honvédelmi miniszter, valamint Ángel Fernández Artime szalézi rendfőnök szólal fel. Ezt követően Észak-Olaszországban is bemutatják az életrajzi kötetet Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációja prefektusának részvételével. Az utolsó könyvismertetőre Lodi város püspökségén kerül sor, amelyen felszólal Andrea Monda, a L’Osservatore Romano vatikáni napilap igazgatója is.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír