Ferenc pápa fogadta az európai püspököket

Ferenc pápa – 2015. május 7., csütörtök | 16:50

Ferenc pápa május 7-én fogadta az Erdő Péter bíboros vezette Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és a Christopher Hill anglikán főpásztor vezette Európai Egyházak Konferenciája (CEC) vegyes bizottságának Rómában ülésező tagjait.


A két testület Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke, a CCEE alelnöke meghívására ülésezik Rómában. A vegyes bizottság találkozójának témája: Szabadság és szabadságok – a keresztény megközelítés.

Az alábbiakban Vértesaljai László, a Vatikáni Rádió főszerkesztője fordításában közöljük Ferenc pápa beszédét:

A bizottság feladata az ökumenikus út szolgálata az egység felé

„A bizottságnak, melynek tagjai vagytok – kezdte beszédét a pápa –, az a célja, hogy kísérjétek az ökumenikus utat Európában, ahol elkezdődtek a mindmáig létező megosztottságok a keresztények között. Ezen a földrészen hosszú időn át a keresztények egymás ellen harcoltak. Ma, hála Istennek, a helyzet nagyon más. Az ökumenikus mozgalom lehetővé tette az egyházaknak és az egyházi közösségeknek, hogy nagy lépéseket tegyenek előre a kiengesztelődés és a béke útján. A közelmúltban tartott Európai Ökumenikus Találkozók és a 2001-ben Strasbourgban szerkesztett Charta Oecumenica a termékeny együttműködés jelei az Európai Egyházak Konferenciája és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa között. Ezek a kezdeményezések nagy reménységet jelentenek a megosztottság legyőzésére, jóllehet tudatában vannak annak, hogy milyen hosszú még az út a teljes és látható egység felé a Krisztusban hívők között. Valójában az út, az összes fáradságával együtt már részét képezi a kiengesztelődés és az egység azon folyamatának, amelyet az Úr kér tőlünk, és amelyet betölt számunkra, amennyiben szeretetben és igazságban éljük meg – állapította meg a pápa.

Termékeny és közös megfontolásokat és közös válaszokat találni a mai kérdésekre

Az Unitatis redintegratio kezdetű zsinati dekrétum megállapítja, hogy a keresztények közötti megosztottság „botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára” (n. 1). Nyilvánvaló ez például, amikor az egyházak és az egyházi közösségek Európában különböző látásmódot képviselnek fontos antropológiai és etikai kérdések tekintetében. Kívánatosnak tartom tehát – hangsúlyozta a pápa –, hogy ne hiányozzanak és legyenek termékenyek a közös reflexiók alkalmai, a Szentírás és a közösen osztott hagyomány alapján. Együtt tekintve az Úr Jézus Krisztusra, „aki az új Ádám, az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását” (Gaudium et spes, 22), közös válaszokat találhatunk azokra a kérdésekre, melyeket a kortárs világ tesz fel nekünk, keresztényeknek.

Új kihívásokkal szemben: a migránsok!

Napjainkban az egyházak és az egyházi közösségek Európában új és döntő kihívásokkal néznek szembe, melyekre hatékony választ csak akkor tudnak adni, ha egy hangon beszélnek. Gondolok itt például a törvényhozás által felvetett helyzetekre, melyek a rosszul interpretált tolerancia jegyében odáig vezetnek, hogy megakadályozzák az állampolgároknak, hogy szabadon kifejezzék és gyakorolják békés és törvényes módon saját vallásos meggyőződésüket. Azzal a magatartással szemben, mellyel Európa szembenéz, a háborúkból, üldözésből és nyomorúságból menekülő emberek ezreinek gyakorta drámai és tragikus migrációjával, az egyházaknak és az egyházi közösségeknek Európában kötelességük együttműködni, hogy így előmozdítsák a szolidaritást és a befogadást. A keresztények Európában arra hivatottak, hogy imádsággal közbenjárjanak, és aktívan szolgálják a párbeszédet és a békét a jelenlegi konfliktusokban.

Ismételten elismerésemet fejezem ki az egyházi szolgálataitokért, az Úr maradandó áldását hívom le rátok, és ne felejtkezzetek el imádkozni értem – zárta beszédét Ferenc pápa a vegyes bizottság tagjaihoz.


Erdő Péter, a CCEE elnöke és Christopher Hill, a CEC elnöke beszédét Tőzsér Endre piarista szerzetes fordításában adjuk közre:

Szentatya!

Nagy öröm számunkra, hogy találkozhatunk Önnel azon vegyes bizottság éves tanácskozásának alkalmából, amely egyesíti ennek a két európai szervezetnek a küldöttségeit, egyfelől az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsáét (CCEE), amely az európai földrész összes katolikus püspökségeit gyűjti egybe, másfelől az Európai Egyházak Konferenciájáét (CEC), amely Európában működő százhúsz egyházat és egyházi valóságot fog össze.

Találkozóinkon azt az ökumenikus erőfeszítést kívánjuk folytatni, amely – hűségesen az Úr Jézushoz – az ő összes tanítványai közötti közösség megújítására irányul. Meggyőződésünk, hogy az egységért végzett közös ima és munka a keresztény önazonosság elengedhetetlen része. Ez a vegyes bizottság a hetvenes évektől kezdve szervez találkozókat: a bizottság keretén belül az évek folyamán többféle kezdeményes született, amelyek a köztünk lévő kapcsolatok igazi megújulásának és sokféle együttműködési forma kezdetét jelentették. A javasolt kezdeményezések közül hálával emlékezem meg az Európában tartott három nagy ökumenikus gyűlésről, amelyeket éppen a CCEE és a CEC közösen szervezett.

Örömmel tanúsíthatom Önnek, hogy az évszázados megoszlásokból származó nehézségek ellenére is növekedett és ma is növekszik az egyházak vezetői közötti személyes barátság, de annak sürgető tudatossága is, hogy „együttesen” kell tanúságot tennünk a mai világban – különösképpen az elvilágiasodott Európában – arról, hogy Isten létezik, szeret bennünket, és hogy Jézus Krisztusban – akiben feltárult előttünk Isten irgalmasságának arca – arra érzünk ösztönzést, hogy mindenkit elérjünk, és mindenkinek elvigyük a hitet, a reményt és a szeretetet, amelyet Jézus kinyilatkoztat nekünk, és amelynek részeseivé tesz bennünket.

Olyan korban élünk, amely különösképpen is összetett a keresztények számára a világban. A föld különféle térségeiben zajló üldözések és a sajnos európai országokban is előforduló hátrányos megkülönböztetés azt jelzik, hogy felekezeti különbségektől függetlenül sok keresztény szenved. Mintha valaki „félresöpörni” akarná a keresztények jelenlétét a társadalomban, és azt akarná, hogy eltűnjön a hit a közéletből. A vér ökumenizmusa nyilvánvaló jele annak a Krisztus iránti szeretetnek, amelyről sok keresztény testvérünk és nővérünk tanúságot tesz: áldozatukkal megmutatják, hogy a szeretet legyőzi a halált és a gyűlöletet. Mi, akik itt jelen vagyunk, nem akarjuk eltékozolni ezt a kiontott vért, hanem el akarjuk fogadni e sok keresztény életének ajándékát, és biztosak vagyunk abban, hogy ez szorosabb egységbe kapcsol minket Jézus Krisztussal és egymással.

Szentatya, hálásan köszönjük, hogy megkülönböztetett figyelemmel kíséri földrészünket, aminek külön tanújelét adta a Strasbourgban tett látogatása alkalmával az Európai Parlamenthez és az Európai Tanácshoz intézett felejthetetlen beszédeiben. Köszönjük értékes ösztönzéseit, amelyeket azért adott nekünk, hogy dolgozni tudjunk a bennünket övező individualizmus és pesszimizmus légkörében is, és tanúságot tudjuk tenni a hitről, a szolidaritásról és a közösségről, amelyet leghitelesebb formájában a családok képviselnek.

Szentatya, szeretnénk megköszönni, hogy lehetővé tette számunkra ezt a találkozást, és szeretnénk köszönetet mondani minden más alkalomért is, amikor származásától függetlenül mindenkit fogad és Isten irgalmassága előtti megnyílásra biztat, ezzel segít bennünket, hogy soha ne szakítsuk félbe Jézushoz való hűségben járt utunkat, amely reményeink szerint elvezet majd bennünket a lehető leghamarabb az egyház teljes egységére.

Szentatya, kérjük, adja ránk apostoli áldását!

Erdő Péter bíboros,
a CCEE elnöke


Szentatya!

Az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) ezen a közös találkozóján, itt, Rómában a szabadsággal és a szabadságokkal kapcsolatos keresztény álláspontról tárgyalunk. A párizsi atrocitások után, de azt megelőzően is, ez rendkívül időszerű kérdés. A véleményszabadság alapvető fontosságú, de fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miként használjuk szabadságunkat, nem pusztán mint egyének, és miként használhatjuk a szabadságot az egész közösség javára.

Amikor most a CEC nevében üdvözlöm Önt, Szentatya, tudom, hogy alaposan ismeri azokat a problémákat, amelyekről ökumenikus vitát folytatunk. Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában Őszentsége beszél arról a „szekularizációs folyamatról, amely a hitet és az egyházat a magán- és intimszférára akarja korlátozni”, és beszél arról az „erkölcsi relativizmusról, … amelyhez az egyén abszolút jogaiba vetett bizalom kapcsolódik” (64. pont). De megemlíti a vallásszabadság elleni támadásokat, a vallási közömbösséget és azt a kultúrát is, „amelyben mindenki a sajátos szubjektív igazságának akar hordozója lenni”, megnehezítve egy olyan közjó elérését, amely „meghaladja személyes érdekeiket és vágyaikat” (61. pont).

Ön arra hív minden keresztényt, hogy újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal. Köszönetet mondunk az Ön üzenetéért és apostoli buzdításáért, amely megerősít bennünket abban, hogy Ön ismeri a modern Európa helyzetét. Ilyen körülmények között kell minden kereszténynek azon fáradoznia – Isten kegyelmével –, hogy „újfent hirdesse az evangéliumot minden nemzedéknek” (Anglikán közös nyilatkozat).

Szentatya, az Európai Egyházak Konferenciája az európai hidegháború idején jött létre. Európát azonban még ma is fenyegeti a szétesés és az összetűzés. Nemrégiben a CEC és a CCEE a romák kérdésével foglalkozott. Más kérdések is vannak, amelyekkel Európának szembe kell néznie, így például a bevándorlás és a menedékkérés, Ukrajna megosztottsága, valamint az egyre növekvő gazdasági egyenlőtlenség, amely igazságtalanságot eredményez.

Mindent megteszünk, hogy folytassuk a közös munkát, szoros kapcsolatot tartva egymással, mint katolikusok a CCEE-ben, valamint anglikánok, ortodoxok és protestánsok a CEC-ben. Együtt képviseljük az európai földrész összes egyházait. Ahogyan Ön is kijelentette az Evangelii gaudiumban: „Az ökumenizmus az emberi család egységének tett szolgálat. … A keresztények közötti megosztottság jelei… újabb erőszakot váltanak ki azok részéről, akiknek a béke aktív kovászának kellene lenniük” (245–246. pontok).

Amikor együtt dolgozunk, az evangélium mélységes örömén is osztozunk. Különleges öröm számunkra – ökumenikus evangéliumi öröm –, hogy ma délelőtt Önnel találkozhatunk.

Christopher Hill, a CEC elnöke

Fotó: ANSA

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria