Ferenc pápa fogadta a Hittani Kongregáció közgyűlésének résztvevőit

Ferenc pápa beszédében rámutatott, hogy a keresztény tanítás nem egy merev és önmagába zárkózó rendszer, nem is ideológia, amely aszerint alakul, honnan fúj a szél. Egy dimanikus valóság, amely bár hűséges marad alapjához, nemzedékről nemzedékre megújul, és egy arcban, egy testben és egy névben összegezhető: a feltámadt Jézus Krisztusban. Az Úrnak köszönhetően a hit megnyílik az embertársak felé a legkisebbektől a legidősebbekig, valamint a szükségleteik felé. A hit átadásához tehát figyelembe kell venni a „célszemélyt”, meg kell ismerni és gyakorlati módon szeretni kell őt.

A pápa felhívta a figyelmet, hogy a mai társadalmi és kulturális kontextusban egyre inkább elhalványul a tudás, hogy mi az, ami az emberi életet értékessé teszi. Az életet egyre gyakrabban a hatékonyság és a haszon szempontjából ítélik meg. Azokat az életeket pedig, amelyek nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak, kiselejtezettnek és értéktelennek tekintik. Miközben veszendőbe mennek a hiteles értékek, háttérbe szorulnak a szolidaritás, az emberi és keresztény testvériség nélkülözhetetlen kötelezettségei is. Egy társadalom akkor nevezhető „civilizáltnak”, ha védekezik a kiselejtezés kultúrája ellen; ha felismeri az emberi élet sérthetetlen értékét; ha a szolidaritást ténylegesen gyakorolja és védelmezi, mint az együttélés alapját – mutatott rá Ferenc pápa.

A betegek gondozása témájához kapcsolódik az Egyház feladata, hogy újraírja a szenvedő ember felvállalásának és ápolásának „nyelvtanát”. Az irgalmas szamaritánus példája megtanít arra, hogy szükség van a szív megtérésére, mert aki néz, gyakran nem lát, mert hiányzik belőle az együttérzés. Aki azonban együttérző szívű, azt megérinti a másik ember szenvedése, megáll, és gondjába veszi őt. A beteg ember körül létre kell hozni a kapcsolatok hálózatát, amely elősegíti orvosi kezelését és megnyitja az utat a remény felé. Ez különösen azokban a határhelyzetekben szükséges, amelyekben a fizikai problémát érzelmi csüggedés és lelki aggodalom is kíséri. Ez a kapcsolati hálózat nemcsak klinikai szempontból tekint a betegre, hanem figyelembe veszi a ember egyedülálló mivoltát, és átfogó szemlélettel közeledik hozzá. Sosem hagyja magára, gyógyíthatatlan betegség esetén sem. Az élet bármely körülmények között megőrzi értékét és méltóságát.

A pápa idézte Kalkuttai Szent Teréz szavait, aki igyekezett emberivé tenni a haldoklást: „Ha az ember az életének útján csak egy lángot is fellobbantott valakinek egy sötét pillanatban, az nem élt hiába.” Ezzel kapcsolatban a pápa kiemelte, hogy milyen jó szolgálatot tesz a hospice-ellátás, amelynek keretében a végső stádiumban levő betegeknek minőségi orvosi, pszichológiai és lelki támogatást biztosítanak, hogy méltóságteljesen, szeretteik közelségében tudják megélni életük utolsó szakaszát. A pápa annak a reményének adott hangot, hogy ezek a központok továbbra is olyan helyek lesznek, ahol elkötelezetten végzik a „méltóságterápiát”, és táplálják az élet iránti szeretetet és tiszteletet.

Ferenc pápa elismeréssel szólt arról, hogy a Hittani Kongregáció tanulmányozza a delicta graviora, vagyis az igen súlyos bűnökre vonatkozó szabályokat, amelyek Szent II. János Pál Sacramentorum sanctitatis tutela kezdetű motu propriójában találhatók. Korszerűsítik ezeket az előírásokat az eljárások hatékonyabbá tétele érdekében és rendezettebbé, szervesebbé kívánják tenni a jelenlegi társadalmi és kulturális kontextus adta új helyzetek és problémák tükrében. A pápa arra buzdította a közgyűlés tagjait, hogy folytassák munkájukat ezen a területen, ahol az Egyház közvetlenül is érintett. Az Egyház szigorúan és átláthatóan kívánja védelmezni a szentségek szent mivoltát és a megsebzett emberi méltóságot, kiváltképpen a legkisebbeket illetően.

Beszéde végén Ferenc pápa gratulált a Pápai Biblikus Bizottság által a bibliai antropológia alapvető témáiról a közelmúltban kiadott dokumentumhoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír