Ferenc pápa fogadta a Lazare közösség küldöttségét

Ferenc pápa – 2020. június 9., kedd | 11:19

Alapításának tizedik évfordulóját ünnepli a francia Lazare közösség, amelynek fiatal tagjai olyan emberekkel élnek közös otthonban, akik azelőtt hajléktalanok voltak. Ebből az alkalomból Ferenc pápa május 29-én fogadta a szervezet küldöttségét a Szent Márta-házban, és válaszolt kérdéseikre, melyek az ember méltóságára, a megbocsátásra és az Egyház gazdagságára vonatkoztak.

Étienne Villemain 2011-ben alapította a Lazare közösséget, amelynek tagjai évek óta megosztják otthonukat a hajléktalanokkal. A tízéves évforduló alkalmából Ferenc pápa audiencián fogadta a közösség küldöttségét. A jelenlegi járvány miatt az audiencián személyesen csak nyolc ember vehetett részt, a többiek videokonferencia keretében beszélgettek a pápával több mint egy órán keresztül. A közösség június 5-én közzétette az audienciáról készült videót.

A mentális hátránnyal élők emberi méltóságára vonatkozó kérdésre Ferenc pápa így válaszolt: „Lehetsz a legjobb sportoló, lehetsz makkegészséges, de ha nincs méltóságod, semmit nem érsz”, mert „a méltóság a feltétele annak, hogy jól éljünk”. A gazdag és a szegény, a beteg és az egészséges számára is csak a méltóság ad módot arra, hogy Isten és mások előtt azzal a belső erővel éljünk, amely abból ered, hogy Isten gyermekei vagyunk, és azzal az alázattal, hogy tudjuk, nem mi vagyunk Isten atyja.

A megbocsátás képességével kapcsolatos kérdésre a Szentatya úgy fogalmazott, hogy a megbocsátás olyan, mint egy menettérti jegy, feltétele annak, hogy nekünk is megbocsássanak. Ahhoz, hogy meg  tudjunk bocsátani, lehet, hogy szükség van egy egész életre. Lassan és alázattal kell végigjárnunk a megbocsátás útját egészen addig, amikor látjuk meggyógyult szívünket. Ezzel szemben a gyűlölet és a neheztelés nem jó „gazdagság”, mert egyáltalán nem tesz gazdagabbá. Az evangéliummal a kezünkben és a szívünkben kell élnünk. A keresztény ember élete legyen tanúságtétel, mert – XVI. Benedeket idézve – Ferenc pápa hangsúlyozta: az Egyház nem prozelitizmussal növekszik, hanem tanúságtétel által. Emlékeztetett Charles de Foucauld példájára is, akit hamarosan szentté avatnak.

Miért olyan gazdag az Egyház, amikor annyi szegény van a világban? – hangzott a következő kérdés. A pápa válaszában kijelentette: az Egyház nagyon általános kifejezés. Általános szabályként elmondható, hogy „amilyen mértékben ragaszkodik egy ember a vagyonhoz és a pénzhez, olyannyira eltávolodik Istentől. Azt is mondhatjuk, hogy a szíve odakötődik. Minél inkább közeledünk Istenhez, annál szegényebbé válunk”. Azonban vannak olyan gazdag emberek is, akik az evangélium szerint használják a vagyonukat, egy szegény ember szívével. Az Egyház világára utalva a Szentatya hangsúlyozta: „Amikor egy pápa, püspök, pap, szerzetes vagy szerzetesnő gazdag, az botrány az Egyház számára.” Aki arra kapott meghívást, hogy Jézust kövesse, távol kell állnia minden gazdagságtól, és egy szegény ember szívével kell rendelkeznie. Ha arra kaptunk meghívást, hogy a gazdagságot kezeljük, azt ne saját javunkra, hanem mások szolgálatára tegyük. Ferenc pápa Loyolai Szent Ignácot idézte, aki szerint a szegénység az élet édesanyja, mert nagylelkűséget és önmagunk másoknak való odaajándékozását eredményezi.

Végül feltették a Szentatyának a kérdést, lát-e lehetőséget arra, hogy a Vatikánban is nyíljon Lázár-otthon. Válaszában megvallotta, hogy hely lenne rá, de nagy bátorság is kell hozzá. Mindenesetre azt kérte a jelenlévőktől, hogy imádkozzanak ezért. A beszélgetést Ferenc pápa egy elmélkedésre buzdító gondolattal zárta: „Miként válaszolunk a nagylelkűségre és a szeretetre, amit kaptunk?”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria