Ferenc pápa a francia papi kollégiumhoz: Birkaszagú pásztorok kellenek, nem pedig szuperpapok

A Franciák Szent Lajos-temploma az Örök Város központjában áll, a Piazza Navona és az olasz Szenátus épülete mellett, a Pantheon közelében. Leginkább arról híres, hogy a Contarelli-kápolna három Caravaggio-festményt őriz mindmáig, Szent Máté apostol meghívása, isteni sugalmazása és vértanúsága jeleneteivel. A barokk templom tőszomszédságában áll a francia papok római továbbképzési háza, a Convitto San Luigi dei Francesi, ahol jelenleg tizenhat felszentelt francia pap végzi posztgraduális római teológiai és egyéb tanulmányait.

A mai társadalomban, melyet az individualizmus, az önmegvalósítás és a közömbösség jellemez, tegyetek szert közös élettapasztalatra a mindennapi kihívások közepette! – kezdte beszédét Ferenc pápa. – A város szívében álló házatok az életről szerzett tapasztalatával átadhatja a látogatóknak a sokszínű és szolidáris testvériség evangéliumi értékeit, főként ha valaki élete nehéz időszakában jár.

A Szent Józsefnek szentelt mostani évben a pápa arra hívta fel a francia papok figyelmét, hogy fedezzék fel a hit emberének, ennek a gyengéd apának az életpéldáját és bizalmas ráhagyatkozását Isten terveire, majd idézett a Szent József-évet meghirdető Patris corde kezdetű apostoli leveléből: „József aggódásán keresztül is megvalósul Isten akarata, története és terve. József így azt tanítja nekünk, hogy az Istenbe vetett hit magában foglalja azt a hitet is, hogy ő félelmeinken, gyarlóságainkon, gyengeségünkön keresztül is képes működni. Azt is tanítja, hogy az élet viharai közepette nem szabad félnünk attól, hogy Istenre hagyjuk életünk hajójának kormányát. Néha mindent mi szeretnénk ellenőrzésünk alatt tartani, de őneki mindig nagyobb a rálátása” (Patris corde 2.).

Nem kell félretenni törékenységeinket, mert azok „teológiai helyek” – hangsúlyozta Ferenc pápa. – A törékenységem, mindenki törékenysége az Úrral való találkozás teológiai helye. A superman-papok mind rosszul végzik. Ellenben a törékeny papnak, aki ismeri a gyengeségét, és arról beszél is az Úrral, rendben lesz az élete. Józseffel együtt mi is arra hívattunk, hogy térjünk vissza a befogadás, a gyengédség és az önátadás egyszerű cselekedeteihez.

A közösségi életben mindig fennáll annak a veszélye, hogy a tagok zárt kiscsoportokat teremtsenek, hogy elszigetelődjenek, hogy megszólva kritizálják egymást, hogy felsőbbrendűnek és okosabbnak képzeljék magukat. A pletykálás a zárt csoportok szokása, de szokása a papoknak is, akik így agglegénnyé válnak: jönnek, mennek, fecsegnek. Ez nem segít, mindenkit tőrbe csal. El kell hagyni ezt a szokást, és inkább Isten irgalmára kell tekinteni! Fogadjátok egymást inkább ajándékként! – buzdította a kollégium papdiákjait a Szentatya. – Az igazságban, a kapcsolatok őszinteségében és az imádságos életben megélt testvériségben olyan közösséget alkothatunk, amelyben az öröm és a gyengéd szeretet levegőjét lélegezhetjük be.

Arra bátorítalak benneteket, hogy a megosztás és a közösségi ima értékes pillanatait éljétek meg tevékenyen és örömtelien. És az ingyenesség, a szabad találkozás pillanatait is. A pap olyan ember, aki az evangélium fényében Isten ízét terjeszti maga körül, és reményt nyújt a nyugtalan szívűeknek. A különféle római egyetemeken végzett tanulmányok felkészítenek a jövőbeni lelkipásztori feladatokra, és lehetővé teszik, hogy a leendő papok jobban értékeljék azt a valóságot, amelyben az öröm evangéliumának hirdetésére kapnak meghívást. Mindazonáltal az elméletek alkalmazásához ki kell menni a terepre, hogy figyelembe vegyék azt a környezetet, amelyben élnek, valamint azokat az embereket, akiket rájuk bíznak.

Azt szeretném, hogy legyetek „birkaszagú” pásztorok – idézett Ferenc pápa egyik legelső homíliájából –, vagyis olyanok, akik képesek együtt élni, nevetni és sírni az emberekkel. A pápa aggódik a papságról szóló olyan megfontolások és gondolatok miatt, mintha az valami laboratóriumi dolog lenne.

Papságról nem lehet beszélni Isten szent népén kívül.

A szolgálati papság Isten szent és hűséges népe keresztségi papságának következménye, és ezt nem szabad elfelejteni. Ha ti az Isten népétől elszigetelt papságra gondoltok, az nem katolikus papság, de nem is keresztény – mondta a Szentatya. Arra kérte a francia kollégium papjait, hogy szabaduljanak meg előregyártott eszméiktől, nagyratörő álmaiktól, önmegvalósítási terveiktől, hogy Istent és az embereket helyezzék mindennapos gondjaik középpontjába.

Ahhoz, hogy Isten szent és hűséges népét helyezzétek a középpontba, igazi pásztornak kell lenni. Ha valaki azt mondja, hogy ő csak értelmiségi szeretne lenni, és nem pásztor, akkor inkább kérje a laikus állapotba helyezését, és ez jót tesz neki! Ha pap vagy, légy pásztor! Pásztorként sokféleképpen lehet szolgálni, de mindig Isten népe soraiban – idézte a pápa Szent Pált, aki szeretett tanítványától kéri, hogy emlékezzen meg a népből való anyjáról és nagyanyjáról. Ahogy az Úr Dávidnak mondja: „A nyáj mögül választottalak.”

Ferenc pápa arra hívta paptestvéreit, hogy gondolkodjanak nagy távlatokban, álmodjanak az Egyházról, egy testvéribb és szolidárisabb világ szolgálatában. Bátran legyenek főszereplők, félelem nélkül ajánlják fel a saját hozzájárulásukat. Legyenek az öröm apostolai, akik hálásak, hogy a testvérek és az Egyház szolgálatában állnak. Az örömöt kapcsolják egybe a humorérzékkel. A pap nem lehet humorérzék nélkül. Kövessétek azokat a papokat, aki tudnak nevetni másokon, magukon, még a saját árnyékukon is. A humor az életszentség egyik vonása, amit a pápa a Gaudete et exsultate apostoli buzdításában hangsúlyozott. Ezentúl ápolják magukban a hálaadást, hogy a testvérek és az Egyház szolgálatában állnak, és mindig maradjanak Krisztusba gyökerezve, az öröm tapasztalatával. A papi öröm a missziós szolgálat forrása.

A Szentatya végül a hálaadást ajánlotta a figyelmükbe az Úr iránt, tudatában saját korlátaiknak, mert a hála hatalmas fegyver, mely égve tartja a reménység lángját az elbátortalanodás, a próbatétel és a magány idején; végül a Szűzanya és Szent Lajos király oltalmába ajánlotta a kollégium papjait. Imádságukat kérte nem könnyű péteri szolgálatáért. Utalt egy lelkiségi könyvre, Liguori Szent Alfonz Mária-írására, aki a példaadás jelentőségéről és erejéről beszél. A „Hol a bizonyíték?” kérdésre adott válasza: „Elmondtam egy példával!” Egy élet példájával.

A hálaadás jegyében mondott a pápa személyes hangú köszönetet a szolgálatát befejező és elköszönő Landousies prelátusnak, aki éveken át beszédeinek francia fordítását végezte. Olyan ember, aki életpéldájával – és nem a szavával – tett tanúbizonyságot. Ő egy boldog, következetes és hűséges pap, akinek a munkájáért a pápa most nyilvánosan köszönetet mondott. Most hazatér Marseille-be, de magával viszi Krisztus jó illatát. Köszönet a szolgálatáért! – zárta beszédét Ferenc pápa hétfőn délben a római San Luigi dei Francesi papi kollégium közösségéhez.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír