Ferenc pápa: A hit nem „altatódal”, hanem tevékenységre ösztönző lobogó tűz!

Ferenc pápa – 2022. augusztus 14., vasárnap | 17:35

Augusztus 14-én a Szentatya Jézusnak arról a kijelentéséről elmélkedett a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor, hogy ő tüzet gyújtani jött a világba. Az ima után pedig többek között felhívta a figyelmet a Szomáliát és a szomszédos országokat sújtó humanitárius válságra, és imát kért az ukrán népért.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia evangéliumában elhangzik Jézusnak egy olyan mondata, amely mindig szíven üt bennünket és kérdést intéz hozzánk. Miközben úton van tanítványaival, ezt mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon” (Lk 12,49).

Milyen tűzről beszél? És mit jelentenek ezek a szavak számunkra ma, mit jelent ez a tűz, amelyet Jézus hoz?

Mint tudjuk, Jézus azért jött, hogy elhozza az evangéliumot a világba, vagyis Isten mindannyiunk iránti szeretetének jó hírét. Azért mondja, hogy az evangélium olyan, mint a tűz, mert olyan üzenet, amely ha betör a történelembe, felégeti az élet régi egyensúlyait, kihívást intéz hozzánk, hogy kilépjünk az individualizmusból, legyőzzük az önzést, hogy a bűn és a halál rabságából a feltámadt Jézus új életébe lépjünk. Más szóval: az evangélium nem hagyja a dolgokat annyiban; amikor az evangélium megérkezik, és az emberek meghallják és befogadják, a dolgok nem maradnak úgy, ahogy vannak. Az evangélium változást idéz elő és megtérésre hív. Nemcsak a lélek benső világát érintő békét áraszt, hanem nyugtalanságot ébreszt, amely útnak indít, és arra ösztönöz, hogy megnyíljunk Isten és testvéreink felé. Pontosan olyan, mint a tűz:

miközben Isten szeretetével felmelegít bennünket, el akarja égetni önzésünket, meg akarja világítani életünk árnyoldalait – mindannyiunkban vannak ilyenek! –, el akarja emészteni a hamis bálványokat, melyek rabságban tartanak bennünket.

A bibliai próféták nyomdokain járva – gondoljunk például Illésre és Jeremiásra – Jézust Isten szeretetének tüze hajtja, és annak érdekében, hogy ezzel a szeretettel lángra lobbantsa a világot, feláldozza magát, szeretve a végsőkig, vagyis a halálig, mégpedig a kereszthalálig (vö. Fil 2,8). A Szentlélek tölti be, akit tűzhöz hasonlítanak, és az ő fényével és erejével feltárja Isten irgalmas arcát, és az élet teljességét adja az elveszettnek vélt embereknek, lebontja a kirekesztettség akadályait, meggyógyítja a test és a lélek sebeit, megújítja a külső gyakorlatokra redukált vallásosságot. Ezért tűz: megváltoztat és megtisztít!

Mit jelent tehát Jézusnak ez a szava, ez a tűzről szóló mondata számunkra – mindannyiunk számára –, számomra, számodra? Arra hív, hogy újra gyújtsuk meg a hit lángját, hogy az ne váljon másodlagos valósággá vagy az egyéni jólét eszközévé, amely miatt kitérünk az élet, az Egyházban és a társadalomban végzett elkötelezett munka kihívásai elől. Az Istenbe vetett hit ugyanis – mondta egy teológus – „megnyugtat bennünket, de nem úgy, ahogyan szeretnénk: vagyis nem azért, hogy bénító képzelgést keltsen bennünk vagy boldog megelégedéssel töltsön el, hanem hogy képessé tegyen bennünket a cselekvésre” (Henri de Lubac: Sulle vie di Dio [Isten útjain], Jaca Book, Milano, 2008, 184).

A hit röviden szólva nem „altatódal”, mely elaltat bennünket. Az igazi hit tűz, lobogó tűz, mely ébren és aktívan tart bennünket az éjszakában is!

Feltehetjük hát magunknak a kérdést: szeretem-e szenvedélyesen az evangéliumot? Olvasom-e gyakran az evangéliumot? Magammal viszem-e? A hit, amelyet vallok és a liturgiában ünneplek, boldog nyugalomba ringat, vagy felgyújtja bennem a tanúságtétel tüzét? Egyházként is feltehetjük magunknak a kérdést: közösségeinkben ég-e a Lélek tüze, az imádság és a szeretet iránti szenvedély, a hit öröme, vagy pedig megfáradva, megszokásban tespedve, sápadt arccal, panaszkodva és mindennapos pletykálással vonszoljuk magunkat?

Testvéreim, vizsgáljuk meg magunkat ezen a téren, hogy mi is azt mondhassuk, amit Jézus mondott: minket is lángra lobbant Isten szeretetének tüze, és fel akarjuk gyújtani vele a világot, el akarjuk vinni mindenkihez, hogy mindenki felfedezze az Atya gyengédségét és megtapasztalja Jézus örömét, amely kitágítja a szívet – Jézus kitágítja a szívünket! –, és széppé teszi az életet. Imádkozzunk ezért a Boldogságos Szűzhöz: ő, aki befogadta a Szentlélek tüzét, járjon közben értünk!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném felhívni a figyelmet a Szomáliát és a szomszédos országok néhány térségét sújtó súlyos humanitárius válságra. A régió lakossága, amely már így is nagyon bizonytalan körülmények között él, most halálos veszélyben van az aszály miatt. Remélem, hogy a nemzetközi szolidaritás hatékonyan tud reagálni erre a vészhelyzetre. Sajnos a háború elvonja a figyelmet és az erőforrásokat, pedig ezek azok a célok, amelyek a legnagyobb elkötelezettséget igénylik: az éhezés elleni küzdelem, az egészségügy, az oktatás.

Szívből köszöntelek benneteket, római hívek és különböző országokból érkezett zarándokok! Lengyel, ukrán, francia, olasz és argentin zászlókat látok! Milyen sok zarándok van itt! Külön is köszöntöm a codevigói (Padova) lelkipásztori egység nevelőit és katekétáit, a trivenetói szalézi ifjúsági mozgalom egyetemi hallgatóit és a villafrancai (Verona) lelkipásztori egység fiataljait.

Külön gondolok arra a sok zarándokra, akik ma összegyűltek az Isteni Irgalmasság kegyhelyén Krakkóban, ahol húsz évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasságra bízta a világot. Ma jobban látjuk ennek a gesztusnak az értelmét, mint valaha, és szeretnénk megújítani imánkban és életünk tanúságtételében. Az irgalmasság az üdvösség útja mindannyiunk és az egész világ számára. És kérjünk az Úrtól egy különleges kegyelmet, kérjünk irgalmat és könyörületet Ukrajna meggyötört népének!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra! A Szeplőtelen Fogantatás-egyházközség fiataljainak is!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: vatican.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria