Ferenc pápa: A hívő ember élete katonáskodás, harc a Gonosz ellen!

A pápának a déli Angelus előtt és után elmondott teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi részlet (vö. Mt 16,21–27) a múlt vasárnapi evangéliumhoz kapcsolódik (vö. Mt 16,13–20). Miután Péter – a többi tanítvány nevében is – megvallotta hitét Jézusban mint Messiásban és Isten Fiában, Jézus maga kezd beszélni nekik szenvedéséről. A Jeruzsálembe vezető úton nyíltan elmondja barátainak, mi vár rá a végén a szent városban: megjövendöli halálának és feltámadásának, megaláztatásának és megdicsőülésének misztériumát. Azt mondja, hogy „sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból” (Mt 16,21). De szavait nem értik meg, mert tanítványainak a hite még éretlen és túlságosan kötődik e világ gondolkodásmódjához (vö. Róm 12,2). Ők túl földi győzelemre gondolnak, és emiatt nem értik a kereszt nyelvét.

Péter, amikor szembesül az eshetőséggel, hogy Jézus megbukhat és kereszthalált halhat, fellázad, és azt mondja neki: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22). Hisz Jézusban – Péter ilyen –, van hite, hisz Jézusban, hisz; követni akarja, de nem fogadja el, hogy dicsősége szenvedésen keresztül valósuljon meg. Péternek és a többi tanítványnak – de nekünk is! – a kereszt kényelmetlen dolog, a kereszt „botrány”, Jézus viszont „botránynak” a kereszttől való menekülést tekinti, ami kibújást jelentene az Atya akarata alól, a küldetés alól, melyet az Atya rábízott a mi üdvösségünkért. Ezért válaszolja Jézus Péternek: „Menj mögém, sátán! Botrány vagy számomra, mert nem úgy gondolkodsz, mint Isten, hanem ahogy az emberek” (Mt 16,23). Tíz perccel korábban Jézus még dicsérte Pétert, megígérte neki, hogy ő lesz Egyházának az alapja; tíz perccel később már azt mondja: „sátán”. Hogy érthetjük meg ezt? Mindannyiunkkal előfordul! Amikor tele vagyunk áhítattal, buzgósággal, jó szándékkal, felebarátainkhoz való közelséggel, Jézusra nézünk, és haladunk előre; ám amikor kereszttel találkozunk, azonnal elmenekülünk. Az ördög, a sátán – ahogy Jézus mondja Péternek – megkísért bennünket.

A gonoszlélekre, az ördögre pontosan az jellemző, hogy eltávolít bennünket a kereszttől, Jézus keresztjétől.

Ezután mindenkihez szólva Jézus hozzáteszi: „Ha valaki követni akar engem, mondjon le önmagáról, vegye fel keresztjét, és kövessen” (Mt 16,24). Ilyen módon kijelöli az igazi tanítvány útját: két magatartásformát mutat. Az első az „önmagunkról való lemondás”, ami nem felületes változást jelent, hanem megtérést, gondolkodásmódunk és értékrendünk megváltoztatását. A másik magatartásforma „keresztünk felvétele”. Nemcsak a napi megpróbáltatásokat kell türelmesen viselni, hanem hittel és felelősséggel hordoznunk kell az erőfeszítésnek, a szenvedésnek azt a részét, amelyet a gonosz elleni küzdelem megkíván.

A keresztények élete mindig küzdelem. A Biblia azt mondja, hogy a hívő ember élete katonáskodás: harc a gonoszlélek ellen, harc a Gonosz ellen.

Így a „kereszt felvételének” vállalása Krisztussal való részvétellé válik a világ üdvözítésében. Erre gondolva úgy éljünk, hogy a ház falán függő kereszt vagy a nyakunkban hordott kicsiny kereszt azon vágyunk jele legyen, hogy csatlakozzunk Krisztushoz a szolgálatban, hogy szeretettel szolgáljuk testvéreinket, különösen a legkisebbeket és a legtörékenyebbeket. A kereszt Isten szeretetének szent jele és Jézus áldozatának jele, és nem szabad varázstárggyá vagy dísztárggyá alacsonyítani. Valahányszor a keresztre feszített Krisztus képére pillantunk, gondoljunk arra, hogy ő mint az Úr igaz szolgája életét adva és a bűnök bocsánatáért vérét ontva teljesítette küldetését. És

ne engedjük, hogy kísértésével a Gonosz a másik oldalra állítson bennünket!

Következésképpen, ha tanítványai akarunk lenni, akkor utánoznunk kell őt, maradéktalanul szét kell osztogatnunk életünket Isten és felebarátaink iránti szeretetből.

Szűz Mária, aki Fiával tartott egészen a kálváriáig, segítsen bennünket, hogy ne hátráljunk meg a megpróbáltatások és szenvedések elől, melyekkel az evangélium melletti tanúságtétel miatt valamennyien találkozunk!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Holnapután, szeptember 1-jén lesz a teremtéssel való törődés imavilágnapja. Attól a naptól kezdve október 4-ig más egyházakhoz és más hagyományokhoz tartozó keresztény testvéreinkkel együtt tartjuk a „Föld jubileumát”, hogy emlékezzünk a Föld napjának ötven évvel ezelőtti bevezetésére. Üdvözlöm a különféle kezdeményezéseket a világ minden táján, köztük a mai hangversenyt, amely a mauritiusi főváros, Port-Louis székesegyházában lesz. Mauritiuson sajnos környezeti katasztrófa történt a közelmúltban.

Aggódva kísérem figyelemmel a Földközi-tenger keleti térségében keletkezett feszültségeket; a térségben több instabilitási gócpont is kialakult. Szeretnék biztatni a konstruktív párbeszédre és a nemzetközi jog tiszteletben tartására a térség népeinek békéjét fenyegető konfliktusok megoldása érdekében.

Köszöntelek mindnyájatokat, akik ma itt egybegyűltek Rómából, Olaszországból és más országokból. Látom a zászlókat! És üdvözlöm az Olaszországban élő kelet-timoriak vallási közösségét. Derék emberek, zászlókkal! Üdvözlöm továbbá a brazíliai Londrinából és Formosából érkezett zarándokokat; valamint a grantortói fiatalokat a vicenzai egyházmegyéből. Isten hozott benneteket! Látok lengyel zászlókat is, üdvözlöm a lengyeleket; argentin zászlókat, üdvözlöm az argentinokat is. Isten hozott mindenkit!

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír