Ferenc pápa húsvéthétfőn: Jézus arra hív, hogy jöjjünk ki félelmeink sírjából!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A húsvét nyolcadának napjai olyanok, mintha egyetlen nap lenne, amelyben a feltámadás öröme meghosszabbodik. Így a mai liturgia evangéliuma továbbra is a feltámadott Úrról szól, azt beszéli el, miként jelent meg az asszonyoknak, akik a sírhoz mentek (vö. Mt 28,8–15). Jézus odamegy hozzájuk, köszönti őket, majd két dolgot mond nekik, amiket jó lesz nekünk is elfogadnunk, húsvéti ajándékként. Ez az Úr két tanácsa, húsvéti ajándék.

Először is két egyszerű szóval megnyugtatja őket: „Ne féljetek!” (Mt 28,10). Ne féljetek! Az Úr tudja, hogy a félelmek a mi mindennapi ellenségeink. Azt is tudja, hogy félelmeink a nagy félelemből, a haláltól való félelemből születnek: félünk az elmúlástól, szeretteink elvesztésétől, a betegségtől és attól, hogy nem tudunk megbirkózni az élet nehézségeivel… Húsvétkor azonban Jézus legyőzte a halált. Ezért senki más nem mondhatja nekünk meggyőzőbben: „Ne félj!” „Ne féljetek!” Az Úr ezt épp ott mondja, a sír mellett, ahonnan győztesen jött ki. Így hív bennünket, hogy jöjjünk ki félelmeink sírjából. Jól figyeljünk: „hogy jöjjünk ki félelmeink sírjából”, mert félelmeink olyanok, mint a sírok, magukba temetnek bennünket.

Ő tudja, hogy a félelem mindig ott gubbaszt szívünk ajtajánál, és hogy szükségünk van arra, hogy halljuk ismételgetni: Ne félj! Ne félj! Ne félj!

Ahogyan húsvét reggelén, úgy minden nap reggelén szeretnénk hallani: „Ne félj!” Légy bátor! Testvérem, nővérem, aki hiszel Krisztusban, ne félj! „Én – mondja neked Jézus – megtapasztaltam a halált érted, magamra vettem a te gonoszságodat. Most azért támadtam fel, hogy elmondjam neked: Itt vagyok, veled, örökre! Ne félj!” Ne féljetek!

De mondhatnánk: hogyan győzzük le a félelmünket? Segítségünkre van a második dolog, amit Jézus az asszonyoknak mond: „Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem” (Mt 28,10). Menjetek, és vigyétek hírül!

A félelem mindig bezár bennünket; önmagunkba zár. Jézus viszont felnyit és másokhoz küld bennünket. Itt a megoldás!

De én – mondhatná valaki – nem vagyok rá képes! De gondoljunk csak bele, ezek az asszonyok bizonyára nem voltak a legalkalmasabbak vagy a legfelkészültebbek arra, hogy a Feltámadottat hirdessék, de az Urat ez nem érdekelte. Őt csak az érdekli, hogy kimenjünk és hírt vigyünk. Kimenni és hírt vinni. Kimenni és hírt vinni. A húsvéti örömöt nem tarthatjuk meg magunknak. Krisztus öröme növekszik, ha továbbadjuk, megsokszorozódik, ha megosztjuk. Ha megnyílunk, és elvisszük az evangéliumot, szívünk kitágul és legyőzi a félelmet. Ez a titok: hírt viszünk, hogy legyőzzük a félelmet.

A mai szöveg azt is elmondja, hogy a híradás akadályba ütközhet: a hamisságba. Az evangélium ugyanis „ellentétes hírről” is beszámol. Mi ez? A katonáké, akik Jézus sírját őrizték. Lefizetik őket – az evangélium azt mondja – „sok pénzzel” (Mt 28,12), szép kis összeggel, kenőpénzzel, és ezt az utasítást kapják: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet” (Mt 28,13). „Aludtatok? Akkor álmotokban hogyan láttátok, hogy ellopták a holttestet?” Ez ellentmondás, de olyan ellentmondás, amelyet mindenki elhisz, mert ott van a kenőpénz. Ez a pénz hatalma, az a másik úr, akiről Jézus azt mondta, hogy sosem szabad szolgálnunk neki. Két úr van: Isten és a pénz. Sose szolgáld a pénzt! Itt a hamisság, az elrejtés logikája, amely szemben áll az igazság hirdetésével. Ez számunkra is figyelmeztetés: a hazugságok – szavakban és az életben – beszennyezik a híradást, belülről megrontanak bennünket, visszavisznek a sírba.

A hazugságok visszafelé visznek bennünket, egyenesen a halálba, a sírba.

A Feltámadott Úr viszont azt akarja, hogy kijöjjünk a hamisságok és függőségek sírjából. A feltámadott Úrral szemben ott van ez a másik „isten”: a pénzisten, aki mindent bemocskol, mindent lerombol, bezárja az üdvösségre nyíló kapukat. És ez mindenhol így van: a mindennapi életben ott a kísértés, hogy imádjuk ezt a pénzistent.

Kedves testvéreim, joggal botránkozunk meg, amikor az információkon keresztül hazugságot és csalást fedezünk fel az emberek életében és a társadalomban. De adjunk nevet a bennünk lévő hamisságnak is! És helyezzük homályosságainkat, hamisságainkat a feltámadt Jézus fényébe. Ő fényre akarja hozni a rejtett dolgokat, hogy áttetsző és tündöklő tanúi legyünk az evangélium örömének, az igazságnak, amely szabaddá tesz bennünket (vö. Jn 8,32).

Mária, a feltámadt Úr édesanyja, segítsen legyőzni félelmeinket, és töltsön el bennünket az igazság iránti szenvedéllyel!

A Szentatya szavai Regina Caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Még egyszer boldog húsvétot kívánok mindannyiatoknak, rómaiaknak és különböző országokból érkezett zarándokoknak!

A feltámadott Úr kegyelme adjon vigaszt és reményt minden szenvedőnek: senki se legyen elhagyatott! A veszekedések, a háborúk és a viszályok adják át helyüket a megértésnek és a kiengesztelődésnek! Mindig hangsúlyozzuk ezt a szót: kiengesztelődés, mert ezt tette Jézus a Golgotán és feltámadásával: kiengesztelt mindannyiunkat az Atyával, az Istennel és egymással. Kiengesztelődés!

Isten megnyerte a döntő csatát a gonoszság szelleme ellen: hagyjuk, hogy Ő győzzön! Mondjunk le emberi terveinkről, térjünk meg az ő béke- és igazságosságterveihez!

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt napokban jókívánságokat küldtek nekem. Különösen hálás vagyok az imákért! Kérem Istent, Szűz Mária közbenjárására, hogy jutalmazzon meg mindenkit ajándékaival.

Ma délután itt, a téren több mint ötvenezer tinédzserrel találkozom, akik Olaszország minden tájáról érkeznek. A remény gyönyörű jele! Már itt is van néhányuk! Ezért van így előkészítve a tér.

Azt kívánom mindenkinek, hogy ezeket a húsvéti napokat a feltámadt Krisztusból fakadó békében és örömben élje meg. Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzatok értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

[A téren kiáltják: Éljen a pápa!]

[A pápa válaszol:] Ó, a Szeplőtelen Fogantatás-plébánia derék fiataljai!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír