Ferenc pápa a jezsuitákhoz: Korunk keresztre feszítettjeit kell szolgálni

Az igazságosság és a kiengesztelődés útja címmel november 4. és 8. között zajlik Rómában a jezsuita titkárság kongresszusa: a szervezet alapításának 50. évfordulója alkalmából több mint kétszáz jezsuita szerzetes, szakember és szociális aktivista gyűlt össze. A pápa azt kérte tőlük, folytassák kreatív munkájukat, amellyel küldetésüket végzik immár fél évszázada, amióta 1969-ben Pedro Arrupe generális létrehozta a szociális titkárságot. Szolgálják a szegényeket, a nevelést, figyeljenek oda a menekültekre, védjék az emberi jogokat.

Kövessétek Krisztust korunk keresztre feszítettjeinek szolgálatában, a társadalmi igazságtalanság sokféle megnyilvánulása közepette. Az emberkereskedelem, az idegengyűlölet, a nemzeti érdekek önző keresése, az országok közötti és azokon belüli egyenlőtlenség egyre erősödik – egészen közös otthonunk, a Föld bántalmazásáig, amely leginkább a szegényeket sújtja. Ahhoz, hogy Jézust kövessük ezekben a helyzetekben, először is az áldozatok mellé kell állnunk, ugyanakkor le kell lepleznünk a világban lévő rosszat. Emellett szükség van arra az apostoli kreativitásra és mélységre, amit az előző rendfőnök, Adolfo Nicolas atya óhajtott a Jézus Társasága számára. A mi válaszunk azonban nem állhat meg itt – jegyezte meg a pápa. – Valódi kulturális forradalmat kell végrehajtanunk, változtatni kell a szemléleten és a viselkedésen.

Hálózatban kell együttműködni más egyházi és civil szervezetekkel a rászorulókért az egyre globalizáltabb világban. Gömbszerű globalizációról van szó, amelyik eltünteti a kulturális, vallási és személyes identitást, holott sokoldalú, poliéderszerű globalizációra lenne szükség, amelyben az egység mellett mindenki megőrzi sajátosságait. A változásnak a szegényektől kell kiindulnia – utalt a pápa a Bolíviában, 2015-ben tartott népi mozgalmak találkozójára –, mert ha a szegények felkészülnek, akkor igazi „szociális költőkké” válnak, akik munkahelyeket teremtenek, házakat építenek, élelmiszert termelnek, főként azoknak, akiket a világpiac kirekeszt. A társadalmi apostolkodás a problémák megoldására szolgál, de elsősorban folyamatokat indít be és reményt fakaszt. Ráébreszti az embereket és a közösségeket saját jogaikra, segíti őket, hogy kibontakoztassák képességeiket és megteremtsék jövőjüket. A keresztény remény elhintésével megnyitja előttük a jövőt, alternatívákat teremtve.

Testvéreink és közös otthonunk fájdalmában a kereszt misztériumát kell szemlélnünk, hogy képesek legyünk életünket odaadni úgy, ahogy 1975-től kezdve tették a jezsuiták – folytatta Ferenc pápa, és emlékeztetett a San Salvador-i egyetem vértanú jezsuitáira, akiket harminc évvel ezelőtt öltek meg. – Az ő vértanúságuk ösztönözte Kolvenbach atyát arra, hogy segítséget kérjen a Jézus Társaságától, és sokan nagylelkűen válaszoltak rá: a vértanúk élete és halála bátorít minket a legutolsók szolgálatára – emelte ki a Szentatya. – A rend alapítása óta segíti a szegényeket, mivel bennük kiemelten találkozhatunk Krisztussal. Ez a hívő életének értékes ajándéka, hitünk kifejeződése. A szegények szolgálata által a jezsuita rend megerősödött a hitben, szenvedélyesebbé és evangéliumibbá tette hitét. Így személyes és intézményi szintű átalakulást, megtérést élt meg.

Ferenc pápa arra buzdította a jezsuitákat, hogy továbbra is figyeljenek oda a legkiszolgáltatottabb emberekre. – Megtört és megosztott világunknak szüksége van hidakra, hogy a találkozás révén mindenki felfedezhesse a legutolsókban a testvér szép arcát, akinek jelenléte szolidaritást kíván tőlünk.

Beszéde végén Arrupe atyának azzal a képével és végrendeletével búcsúzott rendtársaitól a pápa, amit az egykori rendfőnök Thaiföldön, egy menekülttáborban, a kirekesztettek között hagyott. „Egy dolgot kérek tőletek: ne hagyjátok el az imát.” Azon a napon elutazott Thaiföldről, és a repülőúton agyvérzést kapott. „Ez a szentkép kísérjen mindig benneteket” – kívánta a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír