Ferenc pápa a jubiláló passzionista rendnek: Korunk keresztre feszítettjeit szolgáljátok!

A passzionisták hivatása, hogy megéljék és hirdessék Krisztus szenvedésének emlékét, a húsvéti misztériumot helyezzék életük középpontjába. A pápa levelében felhívta figyelmüket arra, hogy új módokon hirdessék a szenvedő Krisztus szeretetét, így tanúskodjanak karizmájuk iránti hűségükről. Ne csak szavakkal, hanem konkrét tettekkel szolgálják az evangéliumot a szegények, a gyenge és kiszolgáltatott emberek megsegítésével.

Ez a karizma – hasonlóan a többi szerzetesi karizmához – annak az üdvözítő szeretetnek a kisugárzása, amely a Szentháromság misztériumából fakad és a keresztre feszített szeretetében nyilatkozik meg. A Gondviselés által kiválasztott személyre kiárad, majd átterjed egy közösségre, hogy aztán az Egyházba beépülve szolgáljon az adott történelmi pillanatban. Ahhoz, hogy a karizma időtálló legyen, folyamatos megújulásra van szükség, az idők jeleinek megfelelő olvasatára és arra, hogy választ adjon az emberiség várakozásaira.

Ma mindenkinek egyértelmű, hogy világunkban már semmi nem a régi – állapítja meg üzenetében Ferenc pápa. – Az emberiség olyan változások kereszttüzében van, melyek nemcsak azokat a kulturális irányzatokat kérdőjelezik meg, melyek idáig gazdagították az emberiséget, hanem a létezésének a belső felépítését is megkérdőjelezi. A passzionistáknak is az a feladatuk, hogy új életstílussal és nyelvi formában hirdessék a megfeszített Krisztus szeretetét, ezáltal tanúskodjanak identitásuk lényegéről.

A rend három téma köré csoportosította küldetésének megújulását: a hála, a prófécia és a remény köré.

A pápa üzenetében megállapítja:

a hála az a tapasztalat, amely a Magnificat magatartásával éli meg a múltat, és az Oltáriszentségből élve, erőt merítve halad a jövő felé.

A passzionisták hálája a krisztusi szenvedés emlékezetének a gyümölcse (memoria passionis). Aki belemerül a kereszten önmagát odaajándékozó szeretet szemlélésébe és hirdeti azt, meghosszabbítja azt a történelemben, élete pedig kiteljesedik és boldog lesz.

A prófécia a Szentlélekben való gondolkodást és beszédet jelenti.

Aki az imádságot lelke lélegzéseként éli meg, az érzékeli a Szentlélek indíttatásait.

Ezáltal a hirdetett szó mindig megfelel a jelen szükségleteinek. A passió emlékezete tegye a klerikus szerzetes kongregáció tagjait a keresztre feszített Jézus szeretetének prófétáivá egy olyan világban, mely egyre inkább elveszíti a szeretet értelmét.

A remény az, amikor látjuk, hogy az elhalt magból kikelő búzakalász harmincszor, hatvanszor, százszor annyit hoz. Amikor megérezzük, hogy az egyre fogyatkozó szerzetesi és plébániai közösségeinkben továbbra is működik a Szentlélek alakító ereje. Ezáltal bizonyosak vagyunk az Atya irgalmában, mely sosem hagy el minket.

A remény az, amikor örvendezünk azért, amink van, nem pedig panaszkodunk azért, amink hiányzik.

Ne hagyjuk elrabolni az evangelizálás örömét! – buzdítja a pápa a passzionistákat, utalva az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítására.

Keresztelő Szent Pál, a rend alapítója Jézus szenvedését Isten szeretetének legnagyobb és legcsodálatosabb művének nevezte. Ez a szeretet égette őt, emiatt szerette volna lángra gyújtani a világot missziós tevékenységével. A pápa most arra bátorítja a passzionistákat, hogy érezzék ezt a tüzet, amely a passió emlékében gyökerezik. Ma különösen fontos emlékezni arra, hogy a küldetés szenvedély Jézus iránt, de ugyanakkor szenvedély Jézus népe iránt is. Amikor a keresztre feszített Jézus előtt állunk, akkor felismerjük szeretetének teljességét, ami méltóságot és támaszt ad nekünk. Ha nem vagyunk vakok, akkor azonban azt is érzékeljük, hogy Jézus tekintete kitágul, és szeretetével bevonja egész népét. Identitásunk nem érthető enélkül.

Üdvzötítőnk feltámadt, és nem hal meg többé. Misztikus teste, az Egyház és valamennyi ember szenved, és meghal ma is. Ne fáradjatok bele abba az elkötelezettségetekbe, hogy válaszoltok az emberiség szükségleteire! Ez a missziós hivatás elsősorban korunk keresztre feszítettjeire irányuljon: a szegényekre, a gyengékre, az elnyomottakra és az igazságtalanságok miatt kirekesztettekre. Csak aki szeretetből vállalta a keresztet – mint Jézus – képes megsegíteni a történelem többi megfeszítettjét. Nem lehet meggyőzni másokat Isten szeretetéről pusztán a szavak hirdetésével. Konkrét gesztusokra van szükség, hogy szeretetünkben megtapasztalhassák az önátadó szeretetet. Ez akkor lehetséges, ha osztozunk a keresztre feszítésük helyzeteiben, életünket áldozzuk ügyükért, bár tudjuk, hogy mindez a Szentlélek működését igényli.

Ferenc pápa végül áldását adta Jézus Krisztus Kínszenvedésének Kongregációjára, mely november 22-én a Pietro Parolin bíboros által bemutatott szentmisével kezdte meg jubileumát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír