Ferenc pápa katekézise: Minden emberi élet egyedülálló és megismételhetetlen!

Ferenc pápa – 2020. március 25., szerda | 19:01

Március 25-én délelőtt Ferenc pápa az Apostoli Palota könyvtárában mondta el szokásos szerdai katekézisét. Ezúttal arról emlékezett meg, hogy II. János Pál pápa napra pontosan huszonöt évvel ezelőtt, 1995-ben adta ki az élet értékéről és sérthetetlenségéről szóló, Evangelium vitae kezdetű enciklikáját.

Ferenc pápa katekézisének fordítását teljes egészében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Huszonöt évvel ezelőtt, amikor az Egyház az Úr megtestesülésének hírüladását ünnepelte, március 25-én tette közzé Szent II. János Pál pápa az Evangelium vitae kezdetű enciklikáját az emberi élet értékéről és sérthetetlenségéről.

Szoros és mély a kapcsolat Jézus születésének hírüladása és az „élet evangéliuma” között, ahogyan arra enciklikájában Szent II. János Pál rámutatott. Ma, amikor az emberi életet és a világgazdaságot világjárvány fenyegeti, újra rá kell irányítanunk a figyelmet erre a tanításra.

Olyan helyzet ez, amelyben úgy érezzük, hogy az enciklika kezdő szavai még nagyobb követelményeket támasztanak velünk szemben: „Az élet evangéliuma Jézus üzenetének középpontjában áll. Az Egyház mindennap szeretettel fogadja és bátor hűséggel örömhírként hirdeti minden kor és minden kultúra emberének” (1. pont).

Mint minden evangéliumi híradás esetében, erről is mindenekelőtt tanúságot kell tenni. És hálásan gondolok annak a számtalan embernek hallgatag tanúságtételére, akik sokféle formában minden tőlük telhetőt megtesznek a betegek, az idősek, a magányosak és legszegényebbek szolgálatában. Gyakorlatba ültetik az élet evangéliumát, akárcsak Mária, aki, miután fogadta az angyal híradását, elment segíteni unokatestvérét, Erzsébetet, akinek szüksége volt rá.

Az élet ugyanis, melyet előmozdítanunk és védelmeznünk kell, nem egy elvont fogalom, hanem mindig egy hús-vér személyben nyilvánul meg: ilyen a megfogant gyermek, a kirekesztett szegény, a magányos és elkeseredett, vagy terminális állapotban lévő beteg, az, aki elvesztette munkáját, vagy aki nem tud elhelyezkedni, az elutasított vagy gettóba kényszerült migráns… Az élet a személyekben nyilvánul meg konkrétan.

Isten minden embert arra hív, hogy az élet teljességének örvendjen; és mivel Isten minden embert az Egyház anyai gondjaira bízott, az emberi méltósággal és élettel szembeni minden fenyegetés az Egyház szívéig ér, anyai szívének mélyére hatol. Az élet védelme az Egyház számára nem ideológia, hanem valóság, olyan emberi valóság, amely minden keresztényt érint, éppen azért, mert keresztény és mert ember.

Az ember méltósága és élete elleni támadások sajnos a mi korunkban is folytatódnak, mely az egyetemes emberi jogok kora; sőt, új fenyegetésekkel és új szolgaságokkal nézünk szembe, és a jogszabályok nem mindig a leggyengébb és legsebezhetőbb emberi életet védelmezik.

Az Evangelium vitae enciklika üzenete tehát időszerűbb, mint valaha. Túl az olyan veszélyhelyzeteken, mint amilyenben most vagyunk, azon kell dolgoznunk a kultúra és az oktatás területén, hogy átadjuk a jövő nemzedékeknek a szolidaritás, a gondoskodás, a befogadás készségét, annak tudatában, hogy az élet kultúrája nem a keresztények kizárólagos öröksége, hanem mindazoké, akik testvéri kapcsolatok építésére törekszenek, és elismerik minden személy saját értékét, még ha az kiszolgáltatott és szenvedő is.

Kedves testvérek! Minden emberi élet egyedülálló és megismételhetetlen, önmagában érték, felbecsülhetetlen érték! Ezt mindig újból hirdetni kell, a szó bátorságával és a tettek bátorságával! Ez szolidaritásra és a nagy emberi család, valamint annak minden egyes tagja iránti testvéri szeretetre hív.

Ezért Szent II. János Pállal együtt, aki ezt az enciklikát írta, új meggyőződéssel megerősítem az ő huszonöt évvel ezelőtti, mindenkihez intézett felhívását: „Tiszteld, óvd, szeresd és szolgáld az életet, minden életet, minden ember életet! Csak ezen az úton fogsz igazságosságot, fejlődést, szabadságot, békét és boldogságot találni!” (Evangelium vitae, 5.).

Ferenc pápa felhívása:

Nemsokára, délben, mi, a különféle keresztény közösségek pásztorai, a különböző felekezetekhez tartozó hívőkkel együtt, lélekben összegyűlünk, hogy Istenhez imádkozzunk a miatyánk imával. Egyesítsük az Úrhoz intézett esdeklő könyörgéseinket ezekben a napokban, amikor a világjárvány súlyos megpróbáltatásától szenved a világ! A jó és irgalmas Atya hallgassa meg gyermekeinek egy lélekkel mondott imáját, akik bizakodó reménnyel fordulnak a mindenható Istenhez!

Szeretném megismételni meghívásomat arra is, hogy a médián keresztül lélekben kapcsolódjatok be abba az imába, amelyet holnapután, pénteken 18 órakor vezetek majd a Szent Péter-bazilika előtt. Isten igéjének meghallgatása és a szentségimádás után Urbi et Orbi áldást adok, melyhez teljes búcsú kapcsolódik.

Fotó: Vatican News

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria