Az első dekrétum az olasz születésű Boldog Artemide Zatti fogadalmas szalézi laikus testvér közbenjárásának tulajdonított csodát ismeri el. Boldog Artemide Zatti szalézi testvér az olaszországi Borettóban született 1880-ban, és az argentínai Viedmában hunyt el 1951-ben.
A második dekrétum Giuseppe Bernardi és Mario Ghibaudo olasz egyházmegyés papok vértanúságát ismeri el, akiket hit elleni gyűlöletből 1943-ban öltek meg az olaszországi Bovesban.
A pápa továbbá elismerte a következő hét személy hősies erényeit:
Isten szolgája Martino Fulgenzio Elorza Legaristi passzionista szerzetes, a Jézus Krisztus Szenvedése Kongregáció tagja, a perui moyobambai prelatúra első püspöke, aki 1899-ben Spanyolországban született, és a perui Limában halt meg 1966-ban.
Isten szolgája Francesco Costantino Mazzieri minorita szerzetes pap, a zambiai Ndola püspöke, aki 1889-ben Olaszországban született, és 1983-ban Zambiában halt meg.
Isten szolgája Lucia Noiret szerzetesnővér, a Jézus Szent Szíve Szolgálólányai Kongregáció alapítója, aki a franciaországi Chambéryben született 1832-ben és 1899-ben hunyt el az olaszországi Imolában.
Isten szolgálója Kazimiera Gruszczyńska szerzetesnővér, a Szenvedők Ferences Nővérei Kongregáció alapítója, aki 1848-ban született a lengyelországi Kozienicében, és ugyanott halt meg 1927-ben.
Isten szolgálója Aurora Calvo Hernández-Agero világi hívő, aki a spanyolországi Béjarban született 1901-ben, és ugyanott halt meg 1933-ban.
Isten szolgálója Rozalia Celak világi hívő, aki 1901-ben született Lengyelországban, és 1944-ben Krakkóban halt meg.
Isten szolgálója Maria Aristea Ceccarelli világi hívő, aki 1883-ban született az olaszországi Anconában, és 1971-ben Rómában halt meg.
*
Casimira Gruszczyńska 1848-ban született Kozienicében, mely ma Lengyelország területén fekszik, ahol egész életét töltötte. Tízéves kislányként tett szüzességi magánfogadalmat, amelyet huszonegy évesen újított meg plébánosa engedélyével a helyi plébániatemplomban tartott szentmise során. A következő évben édesanyja meghalt, ő pedig a betegek látogatásának és a gyermekek katekézisének szentelte magát.
1875-ben belépett a Jézus Szíve Nővérek Kongregációjába. Amikor az orosz cári rezsim elrendelte a Lengyel Királyság területén működő vallási intézmények feloszlatását, a kongregáció tagjai elrejtőztek, titokban és csendben folytatták szerzetesi munkájukat. Casimira Gruszczyńska 1882-ben megalapította a Szenvedők Ferences Nővérei Kongregációt (Sorores Franciscales ab Afflictis), amely a betegek és szenvedők gondozásával foglalkozik, a ferences harmadrend szabálya szerint. A rendet 45 éven át vezette. 1922-ben XI. Piusz pápa Pro Ecclesia et Pontifice (Az Egyházért és a pápáért) díjjal tüntette ki.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria