Ferenc pápa Lombardia küldöttségéhez: Ne zuhanjunk vissza az individualizmusba a járvány után!

Ferenc pápa – 2020. június 26., péntek | 9:10

A pápa június 20-án, szombaton fogadta az észak-olaszországi tartomány elnökét, a lombard városok püspökeit és Padova főpásztorát, továbbá az orvosokat és az ápolókat, akik a koronavírus-betegeket gyógyították. Köszönetet mondott nekik helytállásukért, bátorságukért és emberszeretetükért.

Ferenc pápa a lombardiai tartomány képviselőihez intézett beszédében hangsúlyozta, hogy a járvány rámutatott, mennyire szükség van a közelségre, a gondoskodásra, az áldozatvállalásra. Figyelmeztetett, hogy illúzió mindent önmagunkra alapozni, és az individualizmust tenni a társadalom vezérelvévé. Figyeljünk oda, mert a vészhelyzet múltán könnyen visszaeshetünk ebbe az illúzióba.

Milánó érseke, Bergamo, Cremona, Crema és Lodi püspökei, valamint e területek hatóságainak képviselői, egészségügyi dolgozói, a polgárőrség és a hegyimentők tagjai, papok és megszentelt személyek jöttek el a pápához Lombardia tartomány képviseletében, amely a koronavírus-járvány által leginkább sújtott olaszországi területek egyike, Piemonte, Emilia-Romagna és Veneto tartományokkal együtt. Ferenc pápa jelképesen ezeket a régiókat is átölelte a vatikáni audiencia alkalmával az Apostoli Palota Kelemen-termében, ahol a 60 fős delegációt fogadta. Köszöntötte a római Spallanzani-kórház jelen lévő munkatársait, akik élen jártak a vírus elleni küzdelemben.

Ezekben a viszontagságos hónapokban az olasz társadalom különböző csoportjai nagy erőfeszítéseket tettek, hogy nagylelkűen és elkötelezetten nézzenek szembe az egészségügyi vészhelyzettel – kezdte beszédét Ferenc pápa. Utalt az országos és a tartományi intézményekre, az önkormányzatokra, az egyházmegyékre, valamint a plébániai és vallási közösségekre, továbbá a számos önkéntes szervezetre. Nagy elismerésben részesültek az orvosok, az ápolók és minden egészségügyi dolgozó, akik a frontvonalban folytatták nehéz és hősies szolgálatukat. Élő jelei voltak a szívet melengető emberségnek. Sokan meg is betegedtek, és voltak, akik elhunytak. Hálával emlékezzünk meg róluk az imában – kérte Ferenc pápa a jelenlévőktől.

A felkavaró és váratlan járvány forgatagában az orvosi személyzet és az ápolók megbízható és nagylelkű jelenléte biztos viszonyítási pontot jelentett mindenekelőtt a betegeknek, de a családtagoknak is, akiknek ebben az esetben nem volt módjuk arra, hogy meglátogassák szeretteiket. Ennek következtében az egészségügyi dolgozók szinte családtagokká váltak, akik szakértelmükkel egyesítették a figyelem gesztusait, ami a szeretet konkrét kifejeződése volt. A betegek gyakran érezték az „angyalok” jelenlétét maguk mellett, akik segítettek, hogy visszanyerjék egészségüket, ugyanakkor megvigasztalták, támogatták őket, és előfordult az is, hogy elkísérték őket az Úrral való találkozás küszöbéig.

Ezek az egészségügyi dolgozók a kórházlelkészek buzdításától kísérve tanúságot tettek Isten közelségéről a szenvedőkhöz. A közelség és a gyengédség kultúrájának csendes megvalósítói voltak – mutatott rá a pápa. A világ láthatta, hogy mit tettek az orvosok és az ápolók a nagy próbatétel idején. Kimerülten is folytatták munkájukat, szakértelemmel és önfeláldozással. Ez reményt ad. Ők voltak az egész ország egyik tartóoszlopa. Ferenc pápa nagy elismerését és köszönetét fejezte ki nekik mindenki nevében.

Most eljött a pillanat, hogy mindezt a pozitív energiát hasznosítsák, amit befektettek. E gazdagság egy része elveszett a vészhelyzet drámájában, de nagy része gyümölcsöt teremhet a jelenlegi és a jövőbeli lombardiai és olasz társadalomban. A járvány mély nyomot hagyott az emberek életében és a közösségek történetében. A betegek és a sok elhunyt, de elsősorban az idősek szenvedésének tiszteletben tartásához a jövőt kell építeni. Ehhez mindenki elkötelezettségére, erejére és odaadására szükség van – figyelmeztetett Ferenc pápa. A nagylelkű és ingyenes szeretet számtalan tanúságtételéből kell újra elindulnunk, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkiismeretünkben és a társadalom szövetében, megtanítva, hogy mennyire szükség van a közelségre, a gondoskodásra és az áldozatvállalásra a testvériség és a polgári együttélés fenntartásához.

Ily módon ebből a válságból lelkileg és erkölcsileg erősebben juthatunk ki. Ez pedig mindannyiunk lelkiismeretétől és felelősségvállalásától függ. Nem egyedül, hanem együtt és Isten kegyelmével kerülhetünk ki belőle. Hívőként tanúságot kell tennünk arról, hogy Isten sosem hagy magunkra minket, hanem értelmet ad Krisztusban ennek a helyzetnek és saját korlátainknak is. Segítségével a legkeményebb kihívásokkal is szembe tudunk nézni. Isten a szeretetközösségre, a testvériségre teremtett minket.

Most mindennél világosabban kiderült, hogy illúzió mindent önmagunkra alapozni, és az individualizmust tenni a társadalom vezérelvévé. Figyeljünk oda, mert a vészhelyzet múltán könnyen visszaeshetünk ebbe az illúzióba. Könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy szükségünk van másokra, valakire, aki gondunkat viseli és aki bátorít minket, és arról, hogy szükségünk van Istenre, aki kinyújtja felénk a kezét. Hozzá imádkozni nem illúzió. Az az illúzió, ha úgy gondoljuk, élhetünk nélküle. Az ima a remény lelke – hangsúlyozta a pápa.

Ezekben a hónapokban az emberek nem tudtak részt venni liturgikus szertartásokon, de sosem szűnt meg az, hogy közösségnek érezzék magukat. Egyedül és a családban imádkoztak a közösségi média eszközei segítségével, lélekben egyesülve, és érezve, hogy az Úr ölelése túllép a tér korlátain. A papok lelkipásztori lendülete és kreatív gondoskodása segített az embereknek, hogy a hit útján haladjanak, és ne maradjanak magukra a fájdalommal és a félelemmel szemben. Ferenc pápa elismeréssel szólt sok pap apostoli lelkületéről, akik a nép mellett maradtak és osztoztak a mindennapjaikban. Ők Isten vigasztaló jelenlétének jelei voltak. Sajnos nem kevesen közülük meghaltak. A pápa köszönetet mondott az egész olasz papságnak, amely a bátorságról és az emberek szeretetéről tett tanúbizonyságot.

Beszéde végén Ferenc pápa ismét elismerését fejezte ki a jelenlevőknek munkájukért ebben a nehéz és összetett helyzetben. Szűz Mária anyai oltalmára bízta őket, és kérte, hogy ő kísérje és támogassa őket, majd apostoli áldását adta rájuk.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria