Ferenc pápa: Ne legyünk denevérek!

Ferenc pápa a szentmise elején e szavakkal fohászkodott Istenhez: „Ebben az időszakban, amikor oly nagy szükség van az egységre közöttünk, a nemzetek között, imádkozzunk Európáért, hogy képes legyen a testvéri egységre, melyet az Európai Unió alapító atyái megálmodtak.”

A pápa homíliájában a mai evangéliumi szakaszról elmélkedett (Jn 3,16–21), mely arról szól, hogy Isten elküldte Fiát, hogy üdvözítse a világot. – János evangéliumának harmadik fejezete Jézus és Nikodémus párbeszédét tárja elénk, amely egy valódi teológiai értekezés. Az evangélium hirdetése, a tanítás, a teológiai elmélkedés, a buzdítás… minden benne van ebben a fejezetben. Valahányszor újraolvassuk a szöveget, újabb és újabb gazdagság, magyarázat tárul fel előttünk, mely által megértjük Isten kinyilatkoztatását. Jó lenne sokszor elolvasni, hogy közelebb kerüljünk a megváltás misztériumához – mondta Ferenc pápa, aki ezúttal két gondolatot emelt ki az evangéliumi szakaszból.

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.” (Jn 3,16–21)

Az első pont Isten szeretetének kinyilatkoztatása. Isten szeret minket, ahogy egy szent mondja: őrült módon. Isten szeretete őrületnek tűnik. Szeret minket: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (vö. Jn 3,16). Odaadta, elküldte Fiát, hogy meghaljon a kereszten. Valahányszor a keresztre tekintünk, ezt a szeretetet találjuk. A feszület Isten szeretetének nagykönyve. Nem egy tárgy, amit ide vagy oda lehet tenni, szebb vagy nem annyira szép, régi vagy modern. Nem, a feszület Isten szeretetének kifejeződése. Isten így szeretett minket: elküldte Fiát, szeretetből kiüresítette magát egészen a kereszthalálig. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” – ismételte a Szentatya.

Milyen sok ember, sok keresztény tölti az idejét azzal, hogy nézi a feszületet, és ott mindent megtalál, mert a Szentlélek segítségével megérti, hogy ott van minden tudás, Isten összes szeretete, az egész keresztény bölcsesség – folytatta homíliáját a pápa. – Szent Pál beszél erről, amikor elmagyarázza, hogy összes emberi érvelése, gondolata csak egy bizonyos pontig jut el, mert

az igazi érvelés, a legszebb gondolatmenet, ami mindent megmagyaráz: Krisztus keresztje.

A megfeszített Krisztus, ami botrány és bolondság (vö. 1Kor 1,23), de ez az út. Ez Isten szeretete, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (vö. Jn 3,16). Hogy miért tette? Azért, „hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (3,16). Az Atya szeretete, aki maga mellett akarja tudni gyermekeit. Nézzük együtt csöndben a feszületet, tekintsünk Jézus sebeire, szívére. Nézzük a megfeszített Krisztust, Isten Fiát, aki kiüresedett, megalázta magát… szeretetből. Ez az első pont Jézus és Nikodémus párbeszédéből, mely feltárja előttünk ezt a teológiai értekezést – mutatott rá Ferenc pápa.

A második pont, ami segít nekünk, a következő: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.” (Jn 3,19)

Vannak emberek – sokszor mi is –, akik nem tudnak a fényben élni, mert a sötétséghez szoktak. A fény elvakítja őket, nem látnak. Emberi denevérek ők: csak éjszaka tudnak mozogni. Mi is ebben az állapotban vagyunk, amikor bűnben élünk: nem szenvedhetjük a fényt.

Kényelmesebb a sötétben élni, mert a fény felráz, és azt is megmutatja, amit nem akarunk észrevenni. De a legrosszabb az, hogy lelki szemeink annyira hozzászoknak a sötétben való léthez, hogy a végén nem is tudjuk, milyen a világosság. Sok emberi botrány, romlottság mutatja ezt. A romlott emberek nem tudják, mi a világosság. Mi is, amikor bűnben vagyunk, amikor eltávolodunk az Úrtól, megvakulunk, és jobban érezzük magunkat a sötétben, vakon tapogatózva.

Hagyjuk, hogy Isten, aki elküldte Jézust a világba, hogy üdvözítsen minket, szeretetével beléphessen lelkünkbe. Hagyjuk, hogy belépjen a világosság, melyet Jézus hoz. Belépjen a Lélek világossága, és segítsen Isten világosságával látni a dolgokat, ne a sötétség urának homályával, hanem az igazi világossággal lássunk – buzdított a Szentatya.

Végül azt kérte, tegyük fel magunknak naponta a kérdéseket: Vajon a világosságban vagy a sötétben járok? Isten gyermeke vagyok, vagy egy szegény denevérré váltam?

Ferenc pápa húsvét második szerdáján szentmiséjét a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában a szokásoknak megfelelően szentségimádással és eucharisztikus áldással zárta. A híveket a lelki áldozásra buzdította, majd elimádkozta a Regina Coeli (Mennynek királyné asszonya) kezdetű Mária-antifónát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír