Ferenc pápa a neszebari Szűzanyát kérte: Legyen Bulgária a találkozás földje!

Ferenc pápa – 2019. május 5., vasárnap | 20:11

Május 5-én a vasárnap déli szokásos Regina caeli imádságot a Szentatya Szófiában, a Szent Alexandr Nyevszkij-templom melletti nagy téren, a neszebari Szűzanya ikonja előtt imádkozta el a bolgár hívőkkel.

Ferenc pápa magyarra fordított teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, „Krisztus feltámadt!”

Bulgária földjén ősidőktől fogva a keresztények – ortodoxok és katolikusok – ezekkel a szavakkal fejezik ki jókívánságaikat a húsvéti időszakban: Hrisztosz voszkresze! [Krisztus feltámadt!] [A jelenlévők válaszolnak.] E szavak azt a nagy örömöt fejezik ki, amelyet Jézus Krisztusnak a rosszon, a halálon aratott győzelme felett érzünk. Hitünk szíve közepét fejezik ki, arról tesznek tanúságot: Krisztus él! Ő a mi reményünk és e világnak a legszebb ifjúsága. Ő bármit megérint, az megújul és élettel telik meg. Ezért az első szavak, amelyeket mindegyiktekhez szeretnék intézni: ő él és azt akarja, hogy élő légy! Ő benned van, ő veled van, és sosem hagy el! Ő veled jár! Te bármennyire távolodsz is el tőle, a feltámadott ott van melletted, ő folyamatosan hív téged, vár rád, hogy újrakezd [a kapcsolatot]. Ő sosem fél újrakezdeni: mindig kinyújtja kezét, hogy újrakezdhessünk, hogy felsegítsen bennünket, és így újrakezdhessünk. Amikor a szomorúság miatt öregnek érzed magad – a szomorúság öregít –, vagy a neheztelések, a félelmek, a kétségek és a kudarcok miatt öregnek érzed magad, ő ott lesz, hogy újból erőt és reményt öntsön beléd (vö. Christus vivit szinódus utáni apostoli buzdítás, 1–2). Ő él, élőnek akar téged, és veled jár!

Ez a feltámadt Krisztusban való hit kétezer év óta hirdettetik a föld minden szegletében számtalan hívő nagylelkű missziós tevékenysége révén, akik arra kaptak meghívást, hogy semmit sem tartva meg maguknak mindent odaadjanak az evangélium hirdetéséért. Az Egyház történetében, itt, Bulgáriában is, voltak pásztorok, akik kitűntek életszentségükkel. Közülük szeretnék megemlékezni elődömről, akit „szent bolgárnak” hívtok, Szent XXIII. Jánosról, aki szent pásztor volt, és akinek emléke különösen élő ezen a földön, ahol 1925-től 1934-ig élt. Itt tanulta meg nagyra értékelni a keleti egyház hagyományát, és baráti kapcsolatot létesített a többi vallásokkal. Bulgáriában szerzett diplomáciai és lelkipásztori tapasztalata olyan mély nyomot hagyott pásztori szívében, hogy az az ökumenikus párbeszéd perspektívájának előmozdítására sarkallta az Egyházban. Az ökumenikus párbeszéd – éppen Roncalli pápa szándékát követve – jelentős lendületet kapott a II. vatikáni zsinaton. Bizonyos értelemben köszönetet kell mondanunk ennek a földnek a „jó pápa” bölcs és inspiráló felismeréséért.

Ennek az ökumenikus útnak a nyomvonalát követve nemsokára üdvözölhetem Bulgária vallási közösségeinek képviselőit, ez ugyanis bár ortodox ország, olyan kereszteződési pont is, ahol különböző vallási formációk találkoznak és folytatnak párbeszédet egymással. E közösségek képviselőinek szívesen látott jelenléte ezen a találkozón azt a mindenkit eltöltő vágyat fejezi ki, hogy azon a naponta mind sürgetőbb úton járjunk, hogy „elfogadjuk a párbeszéd kultúráját mint követendő utat; az együttműködést mint magatartást; a kölcsönös megismerést mint módszert és kritériumot” (Dokumentum az emberi testvériségről, Abu-Dzabi, 2019. február 4.).

Közel vagyunk az ősi Szent Szófia-templomhoz és a pátriárkai Szent Alexandr Nyevszkij-templom mellett, ahol nemrég imádkoztam és felidéztem Szent Cirillnek és Metódnak, a szláv népek evangelizálóinak emlékét. Attól a vágytól vezérelve, hogy kifejezzem Bulgária eme tisztelt ortodox egyháza iránt érzett nagyrabecsülésemet és szeretetemet, az imádságot megelőzően lehetőségem volt üdvözölni és megölelni testvéremet, őszentsége Neofit pátriárkát, valamint a szent szinódus metropolitáit.

Most pedig forduljunk a Boldogságos Szűz Máriához, az ég és föld királynőjéhez, hogy járjon közben a feltámadt Úrnál, hogy adja meg ennek a szeretett földnek a mindig szükséges lendületet ahhoz, hogy a találkozás földje legyen, ahol a kulturális, vallási vagy etnikai különbözőségeken túl továbbra is ugyanazon Atya gyermekeinek ismeritek fel és megbecsülitek egymást. Kérésünket a Regina Caeli ősi imádság eléneklésével fejezzük ki. Itt imádkozunk, Szófiában, a neszebari Szűzanya ikonja előtt. Neszebar jelentése: „a menny kapuja”. A neszebari Szűzanya nagyon kedves volt elődömnek, XXIII. Szent Jánosnak, aki először itt, Bulgáriában tisztelte őt, de aztán egészen haláláig magával vitte tiszteletét.

[A Regina caeli eléneklése.]

[Áldás.]


Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria