Ferenc pápa örményországi látogatásának második napja

A pápalátogatás második napján, szombat reggel Ferenc pápa a 21 kilométer távolságra fekvő Cicernakaberdnél az örmény népirtás emlékére állított emlékművet kereste fel, mely főként az 1915-ös „Nagy Sorscsapásra” emlékezik. Az ottomán birodalom részéről az 1800-as évek végén több alkalommal is elkövetett kisebb pogromok után 1915-ben, az I. világháború során került sor arra a módszeres népirtásra, mely független történészek becslése szerint is körülbelül másfél millió örmény kegyetlen lemészárlását jelentette. Az első világháború végén a Szovjetunió igázta le az örményeket, majd Sztálin alatt az örményirtás tovább folytatódott.

Az örmény nép 1967-ben foghatott hozzá, hogy mártírjai emlékére mauzóleumot emeljen. Ekkor kezdődött a „Fecskék dombján” az emlékmű felállítása, mely azonban csak 1995-ben, a genocídium 80. évfordulóján, immár a szabad Örmény Köztársaság világában nyerhette el az emlékezés mai, méltó formáját.

Az emlékhely három részből áll, az Emlékezet Falából, a Mauzóleumból és az Újjászületett Örményország oszlopából. A szürke bazaltból készült 100 méter hosszú Emlékezet Fala kíséri a látogatót a bejárattól a mauzóleumig, és rajta olvashatók a Nagy Sorscsapást elszenvedett városok, falvak és a vértanúk nevei. Az emlékhely központi magja az a köralakú, nyitott építmény, melyet tizenkét befelé hajló, ovális bazaltkő formál. A tizenkettes szám a tömegmészárlás sújtotta tizenkét örmény tartományra utal. A köralakú építmény közepén lobog az Örökláng, mintegy az örmény nép éber emlékezeteként. Mellette magasodik az „Újjászületett Örményországot” jelképező, egymásbafonódó kettős cementoszlop, mely egyszerre jelképezi a sokszoros üldöztetésben szétszóródott örménységet, amely ennek ellenére meg tudta őrizni az egységét. Végül az emlékhelyet fásított sétány veszi körül, ahol az idelátogató híres személyiségek ültetnek egy-egy fát.

Szombaton reggel háromnegyed kilenckor érkezett az emlékműhöz Ferenc pápa II. Garegin katholikosszal és Szerzs Szárgszján köztársasági elnökkel. A Mauzóleum közepén az Örökláng elé helyezték el az emlékezés virágait. Kisgyermekek léptek ekkor a pápához, akik kezükben olyan lapokat tartottak, melyekre a vértanú ősök neveit írták. Ez a gesztus arra is utalt, hogy az egymást követő nemzedékek továbbadják az emlékezet szellemét, és így „az atyák szívét a fiakba oltják”.

A megemlékezés kisebb imaliturgia keretében történt a körlakú mauzóleum benső részén, külön beszéd nélkül. Ősi örmény énekek és a Miatyánk elimádkozása után a Zsidókhoz írt levél üzente: „Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodásotok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok” (Zsid 10,32). A felolvasott evangélium Igéje pedig vigasztalást ígért: „Bármit kértek az én nevemben az Atyától, én megteszem nektek” (Jn 14,13).

Ferenc pápa ezután rövid imádságot mondott, majd az emlékhely mellett húzódó park szélén megöntözött egy, a nevében frissen elültetett kicsi fenyőfát. Végül pedig a Szentatya találkozott azoknak az örmény menekülteknek az utódaival, akiket egykoron XI. Piusz pápa fogadott be a Castel Gandolfó-i pápai nyaralóba. Mielőtt elhagyta volna a megemlékezés helyét, Ferenc pápa a következő sorokat írta az emlékkönyvbe.

A Gümriben bemutatott szentmisét követően – amelynek végén a Szentatya a nyitott pápamobilon Garegin pátriárkával együtt járt körbe, hogy üdvözölje a híveket –, az örményországi Miasszonyunk-kolostorba ment. A Szeplőtelen Fogantatás szerzetesnői kolostorukban árvaházat működtetnek, ahol mintegy hatvan gyermek él. A pápa találkozott a gyermekekkel és a kolostorban ebédelt.

A szerzetesnők az 1988-as nagy örményországi földrengés után érkeztek az országba, hogy segítsenek a lakosságnak. Ma a kongregáció árvaházat, hivatásgondozó iskolát és nappali idősek otthonát működtet Gümriben. Hittant oktatnak és lelkipásztori munkát végeznek sok katolikus faluban Shirak, Tashir és Dél-Grúzia vidékén.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír