Ferenc pápa: A püspök legyen az imádság embere, és alázatos

Ferenc pápa a napi olvasmányokból vette elmélkedéseinek alapgondolatait.

A szentleckében (1Kor 6,1–11) Pál apostol arra inti a korintusi híveket, hogy keresztény ember ne pereskedjék keresztény testvérével; a közösség belső problémáit nem vihetik ki világi bíróság fórumára, hogy ott vádolják meg hittestvéreiket. A Lukács-evangélium az apostolok kiválasztásáról és megnevezéséről tudósít. A Szentatya az apostolválasztásnak, azaz az első püspökök választásának témáját összekapcsolta a néphez közel álló Jézus pozitív példájával, szembeállítva azt a korintusi hívek egymást vádoló magatartásával. A Jelenések könyvének tizenkettedik fejezete a „testvérek vádlója” kifejezéssel él: Ő az, aki éjjel nappal vádolja őket Isten színe előtt, de akit mégis legyőz a Bárány vére (vö. Jel 12,10–12).

A bibliai apostolválasztás témája kapcsán a pápa arról is szólt, hogy e napokban Rómában három fórumon is képzést tartottak új püspököknek: az első csoportban a tíz éve szentelt főpásztorok újították meg hivatásukat; a másik fórumon 74 püspök vett részt a világ missziós területeiről, akikhez a pápa szombaton fordult üzenettel; egy harmadik képzés a Püspöki Kongregáció szervezésében az új püspököket vezette be a főpásztori szolgálat tapasztalataiba. „Összesen több mint kétszáz püspök három különböző csoportban” – emelte ki Ferenc pápa.

Az első alapvető követelmény a püspök számára, hogy legyen az imádság embere. Az imádság ugyanis vigasztalás a sötét órákban, jól tudva, hogy Jézus ebben a helyzetben is imádkozik értünk. Ennek tudatában a püspök vigasztalást kap, és olyan erőre talál, mely arra indítja, hogy még tovább imádkozzon magáért és Isten népéért. Ez a püspök elsődleges feladata. Azt, hogy a püspök legyen az imádság embere, már Szent Péter apostol megfogalmazta, mondván: „Bennünket illet az imádság és az Ige szolgálata.” De nem azt mondja, hogy „lelkipásztori tervek megszervezése”. Nem! – figyelmeztetett a Szentatya.

Jézus szerepére utalva, aki apostolokat választott maga mellé, Ferenc pápa kiemelte: A hűséges püspök pontosan tudja, hogy nem ő választotta Jézust. A püspök, akit Jézus szeret, nem törtető, aki hivatásában úgy halad előre, mintha az egy szerep lenne, s talán már egy másik lehetőségre tekint, hogy még előbbre jusson és feljebb lépjen. Nem! Érzi, hogy választották. Tudatában van választottságának. Ez az, ami az Úrral való párbeszédre indítja őt: „Te választottál engem, én csak egy kicsiny, bűnös ember vagyok.” Alázatos, hiszen kiválasztottnak tudva magát érzi az Úr tekintetét egész lényén, és ez ad erőt neki.

A pápa végül arra utalt, hogy a püspök nem marad távol a néptől, hanem úgy mint Jézus az evangéliumban, az apostolok választása után lemegy a hegyről, hogy köztük legyen. A püspök nem kerüli a népet, nem hagyja, hogy magatartásával távol kerüljön az emberektől. Megérinti a népet, és hagyja, hogy őt is megérintsék az emberek. Nem keres oltalmat a hatalmasoknál, az elitnél. Az elit kritizálni fogja a püspököt; ám a nép szerető magatartással fordul felé – és éppen mintha ez erősítené meg a püspököt hivatásában.

Ferenc pápa hangsúlyozta: A püspök az imádság embere, Isten választott embere, aki a népe tagjai között áll. Napjainkban úgy tűnik, hogy a nagy vádló elszabadult. Igaz, hogy mi, püspökök, mindnyájan bűnösök vagyunk, de ő arra törekszik, hogy felfedje a bűnöket, hogy mindenki lássa, és így megbotránkoztassa a népet. A vádló – Jób könyvének első fejezete szerint – „körüljár a világban, keresvén, kit vádoljon meg”. A püspök fegyvere a nagy vádló ellen az imádság, Jézus imádsága és az alázat, hogy meghívottnak érzi magát, aki közel marad a néphez, anélkül hogy az arisztokratikus élet felé indulna, ami elveszi tőle a kenetet.

Imádkozzunk ma püspökeinkért, értem, azokért, akik itt vannak a kápolnában és a világ minden püspökéért – buzdított homíliája végén Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír