Szent Ágoston szerint „életünk egész tökéletessége benne rejlik a hegyi beszédben”
– emelte ki üzenete elején a pápa. – Jézus szavai magukban foglalják a teljes boldogságot, amelyre minden ember vágyakozik. Napjainkban azonban a „hasznosság egyedüli gondolata” mint „az ideológiai gyarmatosítás árnyalt formája” a boldogság fölé kerekedik. Az emberek félnek attól, hogy a szükséges dolgok nélkül maradnak, és így a hiány bármely formája sóvárgásra indítja őket. Ez pedig a gazdagság mértéktelen birtoklására ösztönöz, amit Pál apostol kapzsiságnak nevez. A kapzsiság megszállottá teszi az embereket, családokat és nemzeteket, főként a gazdagokat, és egyfajta fojtogató materializmushoz vezet. Ennek eredménye pedig a szegénység további növekedése a többséget érintően, óriási szenvedést okozva, és aláásva a személy méltóságát. Pedig mindez birtoklás csupán, melynek ürességéről a következőket tanulta a nagymamájától Ferenc pápa: „A halotti leplen nincsenek zsebek.”
Jóllehet a világ soha nem volt ilyen gazdag, mint ma, a szegénység és az egyenlőtlenség egyre növekszik a birtoklás gondolatának hatalmasai révén, akik nem számolnak a szegényekkel, az idősekkel, a migránsokkal, a megfogant életekkel és a súlyos betegekkel, mert „leselejtezhetőnek” tartják őket. A kapzsi felhalmozással szemben Jézus boldogságainak mindig új és forradalmi példájára hívja fel a figyelmet üzenetében a Szentatya. Paradox módon
éppen a szegénység lelkülete hoz fordulatot a boldogság felé vezető úton,
amit nem mindenki hallgat szívesen – utal a pápa a gazdag ifjúra, aki nem vállalta, hogy átlépjen a szegénység szűk kapuján. – Mindazonáltal Jézus szerint az anyagi szegénység korántsem áldás. Ellenkezőleg: az étel, a munka, az otthon, az egészség, a ruha és a nevelés hiánya megfoszt a méltó emberi élettől. Szüntelenül küzdeni kell a szegénység megszüntetéséért a felelősséghordozás minden szintjén, közösségileg és egyénileg is, mert ezek az alapvető hiányok a keresztény ember számára a sebeket jelentik Krisztus testén, melyek az utolsó ítéletkor vádlóan fognak éktelenkedni.
A lélekben szegények gazdagok a Szentlélek indíttatásaiban, a testvériségben és a társadalmi barátságban.
Ferenc pápa üzenetében példaként említi Assisi Szent Ferencet, aki ékesszóló tanúságot tett erről a boldogságról a Szegénység Úrnőjével kötött misztikus násza révén, ahogy ő maga mondhatta: „Boldog, aki nem birtokol és nem remél semmit, mégis meglesz mindene.” A másik nagy tanúságtevő Kalkuttai Teréz anya, aki szegény testvérei láttán az irgalmasságot tekintette élő víznek és élő kenyérnek – emlékeztet a Szentatya. Rámutat a társadalmi egyenlőtlenség fokozott terjedésére, mely negatív hatást gyakorol nemcsak politikai és gazdasági szinten, hanem a kultúra és a lelkiség terén is.
„Az embernek úgy kell tekintenie jogosan birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is…, és termékenységük a lehető legtöbb személy javára váljék” (KEK 2004–2005) – idéz a pápa a Katolikus Egyház Katekizmusából. – Szent VI. Pál Popolorum progressio kezdetű enciklikája szerint „Köztudomású, milyen szigorú szabatossággal fogalmazták meg az egyházatyák a gazdagok kötelességeit a szegények iránt: Amit a szegénynek adsz, nem a magadéból adod – mondja Szent Ambrus –, csak azt adod vissza, ami az övék. Hiszen azt foglalod le magadnak, ami mindenki közös használatára adatott. A föld mindenkié, nem a gazdagoké.” II. János Pál pápa pedig „strukturális bűnről” beszélt a rabszolgaságot termelő kapitalista rendszer eredményeként, melyet a birtoklás és a kapzsiság mozgat.
A mi hivatásunk ennek a kapzsiságnak a leküzdése
– hangsúlyozza üzenete végén Ferenc pápa. – Ezért létre kell hozni egy globális mozgalmat a közömbösség ellen, amely a boldogságok által ihletett társadalmi intézményeket eredményez, és arra ösztönöz, hogy a szeretet civilizációját építsük. Ez a mozgalom, mely határt szab a pusztán haszonszerzésre irányuló, strukturális bűn jellegű tevékenységnek és intézményeknek, a Szentatya megfogalmazásában „globális mozgalom a közömbösség globalizációja ellen”.
„Kérjük az Úrtól a szegénység lelkületét! Kopogtassunk, hogy megnyíljon előttünk az igazi boldogságok kapuja!” – buzdított a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjaihoz intézett üzenetében a pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria