Ferenc pápa Szent István ünnepén: Emlékezzünk vértanúinkra – ma nagyon sokan vannak!

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma Szent István első vértanú ünnepét üljük. Őróla az Apostolok cselekedeteinek könyve beszél (vö. ApCsel 6–7. fejezet), és a mai szertartáson hallott szövegrészlet életének utolsó pillanataiban állítja elénk, amikor elfogják és megkövezik (vö. ApCsel 6,12; 7,54–60). Úgy tűnhet, hogy ennek a hite miatt megölt első kereszténynek az emlékezete nem illik a karácsony örömteli légkörébe. Ugyanakkor épp a hit távlatában a mai ünnep igenis összhangban van a karácsony igazi jelentésével. István vértanúságában ugyanis az erőszakot legyőzi a szeretet, a halált legyőzi az élet: a legnagyobb tanúságtétel órájában István a megnyílt eget szemléli és megbocsát üldözőinek (vö. ApCsel 7,60).

Az evangéliumnak ez a fiatal szolgája, a Szentlélekkel eltelve, be tudta mutatni Jézust szavaival, de legfőképp életével. Istvánra tekintve látjuk, hogy megvalósul Jézus tanítványainak tett ígérete: „Amikor miattam bántanak majd titeket, az Atya Lelke megadja majd az erőt és a szavakat, hogy tanúságot tegyetek” (vö. Mt 10,19–20). Szent István iskolájában, aki mind életében, mind halálában hasonlóvá vált Mesteréhez, mi is Jézusra, az Atya hűséges tanújára szegezzük tekintetünket. Megtanuljuk, hogy a menny dicsősége, mely örök életre szól, nem gazdagságból és hatalomból, hanem szeretetből és önátadásból áll.

Tekintetünket Jézusra, „a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12,2) kell szegeznünk, hogy a nekünk adott reményről (vö. 1Pét 3,15) számot adhassunk a mindennapi kihívások és a megpróbáltatások során. Nekünk, keresztényeknek, az ég már nincs távol, a földtől elválasztva: Jézusban a menny a földre szállt. És Jézusnak hála, a Szentlélek erejével minden emberit magunkra ölthetünk és a menny felé irányíthatunk. Ekképpen első tanúságtételünk az a mód lesz, ahogyan emberlétünket megéljük, a Jézus szerint alakított életstílusunk: szelíd és bátor, alázatos és nemes, nem erőszakos.

István diakónus volt, az Egyház első hét diakónusának egyike (vö. ApCsel 6,1–6). Ő arra tanít bennünket, hogy Krisztust a testvériség és az evangéliumi szeretet gesztusaival hirdessük. Az ő vértanúságban kicsúcsosodó tanúságtétele inspiráló forrás keresztény közösségeink megújulásához. Közösségeinknek egyre misszionáriusabbakká kell válniuk, mindnek az evangelizációra kell törekednie, azzal az eltökélt szándékkal, hogy elérje azokat az egzisztenciális és a földrajzi peremterületeken élő férfiakat és nőket, akik a legjobban szomjaznak a reményre és az üdvösségre. Olyan közösségeknek kell lenniük, amelyek nem a világ logikáját követik, nem önmagukat, nem saját imázsukat helyezik a középpontba, hanem egyedül Isten dicsőségét és az emberek javát, különösen a kicsinyekét és a szegényekét.

Ennek az első vértanúnak, Istvánnak az ünnepe arra hív bennünket, hogy emlékezzünk meg az összes tegnapi és mai vértanúról – ma nagyon sokan vannak! –, hogy érezzük magunkat közösségben velük, és kérjük számukra a kegyelmet, hogy Jézus nevével a szívükben és ajkukon éljenek és haljanak meg! Mária, a Megváltó anyja, segítsen bennünket, hogy ezt a karácsonyi időszakot Jézusra szegezett tekintettel éljük meg, hogy mindennap egyre hasonlóbbá váljunk hozzá!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Átérzem azt a fájdalmat, amely Fülöp-szigetek kedves lakosságát sújtotta a Phanfone tájfun miatt. Imádkozom a sok áldozatért, sérültért és családjaikért. Kérek mindenkit, hogy mondja el velem az üdvözlégyet ezért a népért, amelyet nagyon szeretek.

Üdvöz légy, Mária…

Köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és minden országból érkezett zarándokok. A karácsony öröme, mely ma is betölti szívünket, mindenkiben ébressze fel annak vágyát, hogy szemlélje Jézust a betlehemi barlangban, hogy aztán szolgálja és szeresse őt testvéreinkben, különösen a leginkább rászorulókban.

Ezekben a napokban sok-sok üdvözlő üzenetet, jó kívánságot kaptam Rómából és a világ többi részéből. Nem válaszolhatok mindegyikre, de mindenkiért imádkozom. De ma szeretném kifejezni őszinte köszönetemet nektek és mindenkinek, különösen az ima ajándékáért, amelyet sokan megígértek közületek: nagyon köszönöm!

Szép ünnepnapot kívánok nektek Szent István napján! Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzatok értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír