Ferenc pápa: A Szentháromság arra tanít, hogy sosem lehetünk meg a másik nélkül!

Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot és szép vasárnapot kívánok!

Ma a Szentháromság főünnepe van, és a mise evangéliumban Jézus bemutatja nekünk a másik két isteni személyt, az Atyát és a Szentlelket. A Lélekről azt mondja: „Nem magától fog beszélni, […] az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek”. Az Atyáról pedig azt mondja: „Minden, ami az Atyámé, az enyém is” (Jn 16,14–15). Tehát a Szentlélek beszél, de nem önmagáról: Jézust hirdeti és az Atyát nyilatkoztatja ki. Azt is megjegyezzük, hogy az Atya, aki mindent birtokol, mert ő mindennek az eredete, mindent a Fiúnak ad: semmit sem tart meg magának, teljesen odaadja magát a Fiúnak. Vagyis a Szentlélek nem önmagáról beszél, hanem Jézusról, másokról beszél. És az Atya nem önmagát adja, hanem a Fiút. Ez a nyílt nagylelkűség, az egyik nyitott a másikra.

És most nézzünk magunkra, arra, amiről beszélünk, és amit birtoklunk. Amikor beszélünk, mindig azt akarjuk, hogy jót mondjanak rólunk, és gyakran csak magunkról és arról beszélünk, amit teszünk. Hányszor előfordul ez! „Ezt csináltam, azt csináltam…”, „ezzel a nehézséggel kellett szembenéznem…” Mindig így beszélünk. Mennyire más, mint a Szentlélek, aki másokat, az Atyát a Fiút hirdetve beszél! És arról, amit birtoklunk: mennyire féltékenyen őrizzük, és milyen nehezen osztjuk meg másokkal, azokkal is, akik nélkülöznek! Szavakban könnyű, de a gyakorlatban nagyon nehéz!

A Szentháromság ünneplése tehát nem annyira teológiai gyakorlatozás, hanem életmódunk megváltoztatása. Isten, akiben minden személy a másikért él folyamatos kapcsolatban, nem pedig önmagáért, arra ösztönöz bennünket, hogy mi is másokkal és másokért éljünk. Nyitottan!

Ma feltehetjük magunknak a kérdést, hogy életünk tükrözi-e azt az Istent, akiben hiszünk: én, aki megvallom az Atyába, a Fiúba és a Szentlélek Istenbe vetett hitemet, valóban hiszem-e, hogy ahhoz, hogy éljek, szükségem van másokra, oda kell adnom magamat másoknak, szolgálnom kell másokat? Szavakkal vagy az életemmel erősítem-e meg ezt?

Kedves testvéreim, a háromságos egy Istent, így kell megmutatni, a szavakat megelőzően tettekkel. Isten, aki az élet szerzője, kevésbé a könyvek, mint inkább az élet tanúságtétele által közli önmagát. Ő, aki – ahogy János evangélista írja – „a szeretet” (1Jn 4,16), a szeretet által nyilatkoztatja ki magát. Gondoljunk azokra a jó, nagylelkű, szelíd emberekre, akikkel találkoztunk: ha visszaemlékszünk az ő gondolkodás- és cselekvésmódjukra, egy kicsit a Szeretet-Isten visszatükröződését láthatjuk meg bennünk.

És mit jelent szeretni? Nemcsak jót akarni és jót tenni, hanem mindenekelőtt, eredendően, befogadni, nyitottnak lenni mások felé, teret adni másoknak.

Ezt jelenti eredendően szeretni.

Hogy ezt jobban megértsük, gondoljunk az isteni személyek nevére, melyeket minden alkalommal kiejtünk, valahányszor keresztet vetünk: mindegyik névben ott van a másik jelenléte. Az Atya például nem lenne Atya a Fiú nélkül; hasonlóképpen a Fiú sem gondolható el egyedül, hanem mindig az Atya Fiaként. A Szentlélek pedig az Atya és a Fiú Lelke. Röviden, a Szentháromság arra tanít bennünket, hogy sosem lehetünk meg a másik nélkül. Nem szigetek vagyunk, hanem azért vagyunk a világban, hogy Isten képmásaként éljünk: nyitottan, másokra utalva, és rászorulva arra, hogy segítsünk másokat. Tegyük fel magunknak ezt az utolsó kérdést: a Szentháromság tükörképe vagyok-e a mindennapi életben?

A kereszt jele, melyet mindennap magunkra rajzolunk – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – egy öncélú gesztus marad, vagy inspirálja azt is, ahogyan beszélünk, ahogyan találkozunk másokkal, ahogyan válaszolunk, ítélkezünk, megbocsátunk?

A Szűzanya, az Atya leánya, a Fiú anyja és a Lélek jegyese, segítsen nekünk, hogy befogadjuk a Szeretet-Isten misztériumát és tanúságot tegyünk róla életünkben!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap a lengyelországi Wrocławban boldoggá avatták Paschalis Jahn nővért és kilenc vértanútársát, a Szent Erzsébet Nővérek Kongregációjának tagjait, akiket a második világháború végén a keresztény hittel ellenséges környezetben öltek meg. Ez a tíz szerzetesnővér, bár tudatában voltak a veszélynek, az idős és beteg emberek mellett maradtak, akiket gondoztak. Krisztushoz való hűségük példája segítsen mindannyiunknak, különösen az üldözött keresztényeket a világ különböző tájain, hogy bátran tegyünk tanúságot az evangéliumról. Tapsoljuk meg az új boldogokat!

Most pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság és Dél-Szudán népéhez és hatóságaihoz szeretnék szólni. Drága szeretteim, nagy sajnálattal, a lábammal kapcsolatos problémák miatt el kellett halasztanom a július első napjaira országotokba tervezett látogatásomat. Tényleg nagyon sajnálom, hogy el kellett halasztanom ezt az utazást, amelyet nagyon nagyra tartok. Elnézéseteket kérem érte! Imádkozzunk együtt, hogy Isten segítségével és az orvosi ellátásnak köszönhetően minél hamarabb el tudjak menni hozzátok! Legyünk bizakodóak!

Ma van a gyermekmunka elleni világnap. Mindannyian kötelezzük el magunkat e csapás felszámolása mellett, hogy egyetlen gyermeket se fosszanak meg alapvető jogaitól, és ne kényszerítsenek munkára. A munkával kizsákmányolt gyermekek drámai valósága felszólítás mindannyiunk lelkiismerete számára!

Szívemben folyamatosan gondolok a háború sújtotta ukrán népre.

Ne hagyjuk, hogy az idő múlásával fájdalmunk és e meggyötört nép iránti aggodalmunk kihűljön. Kérem, ne szokjunk hozzá ehhez a tragikus valósághoz! Legyen mindig a szívünkben! Imádkozzunk és küzdjünk a békéért!

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok! Külön köszöntöm a Spanyolországból és Lengyelországból érkezett híveket, a San Giorgio di Castel Condinó-i zenekart – amelyet a végén szívesen meghallgatok –, a Verona Minor Hierusalem alapítványt, a grottammarei katekétákat, a Castelfranco Venetó-i bérmálkozókat és a mestrinói híveket. Azután köszöntöm a codognói AVIS csoportot, és szeretném kifejezni elismerésemet a véradóknak; a véradás a szolidaritás egyszerű és nemes gesztusa!

Mindenkit köszöntök, beleértve a Szeplőtelen Szűz Mária-egyházközség fiataljait is. Szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír