Ferenc pápa szerdai beszéde: Sajnos a versengő nagyhatalmak régi története folytatódott!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok, Isten hozott benneteket!

Szombaton és vasárnap Máltán jártam. Ez egy régóta tervezett apostoli út volt, két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány és annak következményei miatt elhalasztottuk. Kevesen tudják, hogy Málta, annak ellenére, hogy a Földközi-tenger közepén fekvő sziget, nagyon korán befogadta az evangéliumot. Miért? Mert Pál apostol hajótörést szenvedett a sziget partjai közelében, és csodálatos módon megmenekült, mindazokkal együtt – több mint kétszázhetven emberről beszélünk –, akik a hajón tartózkodtak.

Az Apostolok cselekedeteinek könyve elbeszéli, hogy a máltaiak mindannyiukat befogadták, és a szöveg így fogalmaz: „ritka emberséggel” (ApCsel 28,2).

Ez fontos, ne felejtsük el: „ritka emberséggel”.

Azért választottam utam mottójául ezeket a szavakat – ritka emberséggel –, mert jelzik a követendő utat, nemcsak a migráció jelenségének kezelésében, hanem általánosságban, hogy a világ testvéribbé, élhetőbbé váljon, és megmeneküljön egy olyan „hajótöréstől”, amely mindannyiunkat fenyeget, akik – miként megtanultuk – egy hajóban evezünk, mindannyian. Málta, ebben a tekintetben, kulcsfontosságú hely.

Mindenekelőtt földrajzi szempontból, mivel az Európa és Afrika közötti tenger közepén helyezkedik el, és ez a tenger Ázsia partjait is mossa. Málta egyfajta „szélrózsa”, ahol népek és kultúrák találkoznak; kiváltságos hely, ahonnan háromszázhatvan fokos perspektívából szemlélhetjük a Földközi-tenger térségét. Ma gyakran beszélünk „geopolitikáról”, de sajnos az uralkodó logika a legerősebb államok azon stratégiájának a logikája, hogy gazdasági, ideológiai vagy katonai befolyásuk kiterjesztésével saját érdekeiket érvényesítsék: ezt látjuk a háborúval. Málta ebben a keretben a „kicsik”, a kis nemzetek jogát és erejét képviseli, melyek gazdag történelemmel és sok civilizációs értékkel rendelkeznek, s amelyeknek egy másik logikát kellene követniük: a tisztelet és a szabadság logikáját. A tisztelet logikáját, de a szabadságnak a logikáját is, a különbözőségek együttélésének logikáját, szemben a hatalmasabbak gyarmatosító törekvéseivel. Ezt látjuk most. De nemcsak az egyik oldalról, hanem többi oldalról is… A második világháború után kísérletet tettek egy új béketörténet alapjainak lerakására, de sajnos – nem tanulunk! – a versengő nagyhatalmak régi története folytatódott. És a jelenlegi ukrajnai háborúban az ENSZ tétlenségének vagyunk tanúi.

Második szempont: Málta kulcsfontosságú hely a migráció jelensége szempontjából. A XXIII. János pápáról elnevezett befogadóközpontban sok bevándorlóval találkoztam, akik szörnyű utazások után érkeztek a szigetre. Sosem szabad belefáradnunk abba, hogy meghallgassuk vallomásaikat, mert csak így tudunk megszabadulni a tömegmédiában gyakran előforduló torz látásmódtól, és így tudjuk felismerni ezeknek a migránsoknak az arcát, megismerni történeteiket, sebeiket, álmaikat, reményeiket. Minden migráns egyedi: nem szám, hanem személy; egyedi, mint mi mindannyian. Minden migráns személy, a maga méltóságával, gyökereivel, kultúrájával. Mindegyikük olyan gazdagság hordozója, amely végtelenül nagyobb, mint a vele járó problémák. És ne felejtsük el, hogy Európát a népvándorlás hozta létre.

Természetesen a befogadást meg kell szervezni – ez igaz –, irányítani kell, és előtte, sokkal előbb, közösen meg kell tervezni, nemzetközi szinten. Mivel a migrációs jelenséget nem lehet vészhelyzetre szűkíteni, ez a mai idők egyik jele. És mint ilyet kell nézni és értelmezni. Válhat a konfliktus jelévé, vagy a béke jelévé. Attól függ, hogyan fogadjuk, tőlünk függ. Aki elindította Máltán a XXIII. János Központot, keresztény döntést hozott, és ezért nevezte el „Békelaboratóriumnak” (Peace Lab). De szeretném elmondani, hogy

Málta egésze a béke laboratóriuma! Az egész nemzet a maga hozzáállásával, magatartásával a béke laboratóriuma.

És ezt a küldetést akkor tudja teljesíteni, ha gyökereiből a testvériség, az együttérzés és a szolidaritás életnedvét meríti. A máltaiak az evangéliummal együtt kapták meg ezeket az értékeket, és az evangéliumnak köszönhetően képesek lesznek életben tartani őket.

Ezért mentem el, Róma püspökeként, hogy megerősítsem ezt a népet a hitben és a közösségben. Ugyanis – ez a harmadik szempont – Málta az evangelizáció szempontjából is kulcsfontosságú hely. Máltáról és Gozóról, az ország két egyházmegyéjéből sok pap és szerzetes indult útnak, de világi hívők is, akik keresztény tanúságot tettek az egész világon.

Mintha Szent Pál átutazása benne hagyta volna a missziót a máltaiak DNS-ében!

Ezért látogatásom mindenekelőtt a hála kifejezése volt, az Isten iránti hála és az ő Máltán és Gozón élő hívő szent népe iránti hála kifejezése.

Ugyanakkor a szekularizmusnak és a fogyasztáson, újkapitalizmuson és relativizmuson alapuló globalizált álkultúrának a szele ott is fúj. Ezért ott is eljött az új evangelizáció ideje. A Szent Pál-barlangban tett látogatásom, akárcsak elődeimé, olyan volt, mint egy merítés a forrásból, hogy az evangélium Máltán eredete frissességével törhessen fel, és felélessze nagy örökségét, a népi vallásosságot. Ezt szimbolizálja a Ta’ Pinu nemzeti Mária-kegyhely Gozo szigetén, ahol egy intenzív imatalálkozót tartottunk. Ott megéreztem a máltai nép szívének dobogását; nagy bizalma van e népnek az ő szent Anyjában. Mária mindig visszavezet bennünket a lényeghez, a megfeszített és feltámadt Krisztushoz – halála és feltámadása értünk történt! –, az ő irgalmas szeretetéhez. Mária segít nekünk újraéleszteni a hit lángját, a Szentlélek tüzéből merítve, aki nemzedékről nemzedékre élteti az evangélium örömteli hirdetését, mert az Egyház öröme az evangelizálás! Ne felejtsük el Szent VI. Pál pápa kijelentését:

az Egyház hivatása az evangelizálás; az Egyház öröme az evangelizálás. Ne felejtsük el, mert ez az Egyház legszebb meghatározása.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy ismételten köszönetet mondjak a Máltai Köztársaság elnökének, aki nagyon udvarias és testvéries volt: köszönöm neki és családjának. Továbbá szeretnék köszönetet mondani a miniszterelnök úrnak és a többi civil hatóságnak, akik nagyon kedvesen fogadtak; valamint a püspököknek és az egyházi közösség minden tagjának, az önkénteseknek és mindazoknak, akik imáikban kísértek engem. Mindenképp szeretném megemlíteni a Migránsok XXIII. János Befogadó Központját: az ezt működtető ferences szerzetest, Dionisio Mintoff atyát, aki kilencvenegy éves, és az egyházmegye munkatársainak segítségével továbbra is ott dolgozik. Ő az apostoli buzgóság és a migránsok iránti szeretet példaképe, amelyre ma oly nagy szükség van. Ezzel a látogatással mi vetünk, de az Úr az, aki a növekedést adja. Kívánom, hogy végtelen jóságából áldja meg a kedves máltai népet a békének és minden jónak bőséges gyümölcsével! Köszönöm a máltaiaknak ezt az oly emberi, oly keresztény fogadtatást! Köszönöm szépen!

A Szentatya felhívásai az általános kihallgatás végén:

Az ukrajnai háborúról szóló legújabb hírek ahelyett, hogy enyülést és reményt hoznának, újabb atrocitásokról tanúskodnak, mint például a bucsai mészárlás: egyre szörnyűbb kegyetlenségek, védtelen civilek, nők és gyermekek ellen is. Áldozatok ők, akiknek ártatlan vére az égbe kiált, és esedezik: „Vessenek véget ennek a háborúnak! Hallgattassák el a fegyvereket! Hagyják abba az öldöklést és a pusztítást!” Imádkozzunk együtt ezért…

Tegnap épp Bucsából hozták nekem ezt a zászlót. Ez a zászló a háborúból származik, abból a megkínzott városból, Bucsából. És vannak itt velünk ukrán gyerekek is. Köszöntsük őket, és imádkozzunk együtt velük!

Ezeknek a gyerekeknek menekülniük kellett, és idegen földre kellett érkezniük: ez a háború egyik következménye. Ne feledkezzünk meg róluk, és ne feledkezzünk meg az ukrán népről sem! Nagyon fájdalmas dolog elszakadni saját földünktől egy háború miatt!

*

Ma van a sport világnapja a békéért és a fejlődésért, amelyet az ENSZ kezdeményezett. A sportoló férfiakhoz és nőkhöz fordulok, hogy tevékenységükkel a testvériség és a béke tevékeny tanúi legyenek. A sport, a maga értékeivel, fontos szerepet játszhat a világban, az egyetértés útjait nyitva meg a népek között, feltéve, hogy sosem veszíti el képességét az ingyenességre: a sport a sport kedvéért, és ne váljon kereskedelmi tényezővé. Meg kell maradnia az igazi sportra jellemző amatőrizmusnak!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír