Az ima mindenkié: bármely valláshoz is tartozzon az ember, sőt, valószínűleg azoké is, akik semmilyen felekezethez nem tartoznak. Az ima a lényünk mélyén születik meg, azon a benső helyen, amelyet a lelki írók gyakran a „szívnek” neveznek.
*
„Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok” (Jn 15,4). Ez a „benne maradás” nem passzív, hanem aktív. Kölcsönös „egymásban maradás”. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5). Nekünk, szőlővesszőknek szükségünk van a nedvre, a szőlőtőnek pedig a mi tanúságtételünkre.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria