Ferenc pápa üzenete a pápai akadémiák XXV. közgyűlésére – Magyar ókorkutató kapta a Pápai Aranyérmet

A pápai akadémiák XXV. ünnepi nyilvános ülésén jelen voltak mások mellett Pietro Parolin bíboros államtitkár; Gianfranco Ravasi bíboros; Erdő Péter bíboros, prímás; Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, a Kultúra Pápai Tanácsának konzultora; Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora; Francesco Patton szentföldi kusztos; Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki és Kovács Ádám Zoltán római magyar nagykövet.

A tizenegy pápai akadémia részvételével megtartott ünnepi ülést ez alkalommal a Pápai Római Régészeti Akadémia és a Vértanúk Tiszteletének Pápai Akadémiája szervezte, melynek keretében a 200 éve született nagy régészre, Giovanni Battista de Rossira emlékeztek, aki a XIX. században feltárta a katakombákat.

Az ünnepi ülés a Palazzo della Cancelleriában (Fotó: Aciprensa)

Az alábbiakban közzétesszük azt a levelet, amelyet Ferenc pápa küldött Gianfranco Ravasi bíborosnak, a Kultúra Pápai Tanácsa és a Pápai Akadémiák Koordinációs Tanácsa elnökének a pápai akadémiák huszonötödik nyilvános ülése alkalmából.

Gianfranco Ravasinak, kedves bíboros testvéremnek, a Kultúra Pápai Tanácsa és a Pápai Akadémiák Koordinációs Tanácsa elnökének

Hamarosan kezdődik a pápai akadémiák huszonötödik nyilvános ülése, melynek központi mozzanata a kiváló tudósoknak évente odaítélt díj átadása lesz. Most a fennálló nehézségek ellenére sor kerül erre a találkozóra, melyet tavaly a világjárvány miatt elhalasztottak. Ez ugyanis alapvető fontosságú az akadémiák közötti párbeszéd és a különböző kulturális és szakmai területen kiemelkedő fiatal tehetségek elismerése szempontjából.

Giovanni Battista de Rossit a modern keresztény régészet megalapítójaként tartják számon. Kortársa, Theodor Mommsen azt mondta, hogy „ezt a tudományágat pusztán tudományos időtöltésből ő tette valódi történeti tudománnyá”.

De Rossi munkáját erősen ösztönözte Boldog IX. Pius, aki 1852. január 6-án létrehozta a Szakrális Régészeti Bizottságot „a Rómában és az elővárosokban található temetők és ókeresztény épületek hatékony védelmére és felügyeletére, a temetők tudományos ásatására és feltárására, valamint az ásatások során talált vagy napvilágra hozott tárgyak megóvására és biztonságos megőrzésére”. A római régész ugyanolyan kedves volt XIII. Leó számára is, aki azt akarta, hogy élete utolsó időszakában nála vendégeskedjen a Castel Gandolfó-i Apostoli Palotában.

A pápa támogatása abban is megnyilvánult, hogy a Szentszék megvásárolt néhány földterületet a legfontosabb katakombák fölött, hogy megóvja a beépítéstől a korai kereszténységnek ezeket az alapvető tanújeleit, melyeknek de Rossi tanulmányait és ásatásait szentelte.

Így került napvilágra a 19. század közepén Szent Callistus-katakomba legrégebbi, központi része, ahol a pápák harmadik századból származó kriptáját és Szent Cecília kriptáját azonosították, közelebb hozva a szakembereket és a keresztény hívőket a régészeti bizonyítékokhoz, és rajtuk keresztül az ókeresztény közösségek szilárd és buzgó hitéhez.

Giovanni Battista de Rossi a dokumentumforrások és a régészeti emlékek összehasonlító tanulmányozása révén számos római vértanú sírját fedezte fel, és munkatársaival, valamint fiatal tudósokkal újjáélesztette e vértanúk tiszteletét. Leginkább a vértanúk sírjai és emlékei álltak a nagy római régész érdeklődésének központjában, aki egy életteli tudományág alapjait fektette le, mely alkalmas volt megragadni a feltámadásra váró ideiglenes pihenőhelyként értelmezett keresztény katakombák üzenetét. Ő felismerte és megfogalmazta ezeknek a földalatti nekropoliszoknak a mély értelmét, melyek ezernyi teljesen egyforma sírfülkét rejtenek, mintha az Egyház minden tagjának testvériségét és egyenlőségét kívánnák plasztikusan kifejezni.

A zarándoklatok, melyek ma is számos, de Rossi által felfedezett és tanulmányozott katakombafolyosó mentén zajlanak, az első évszázadok hívőinek útvonalát követik, akik meghatódva jutottak el a vértanúk sírjaihoz, hogy megérintsék ezeket az egyszerű sírokat, és a ma is olvasható graffitiken keresztül egy-egy fohászt, könyörgést, tiszteletüket kifejező jelet hagyjanak maguk után.

Csodáljuk Giovanni Battista de Rossi, a fáradhatatlan tudós rendkívüli elkötelezett munkáját, aki letette egy olyan tudományágnak, a keresztény régészetnek az alapjait, amely még ma is jelen van számos egyetemen. Emlékezünk arra a szenvedélyre is, amellyel megélte azt, ami számára igazi hivatás volt: az első római keresztény közösségek életének feltárását és mind jobb megismertetését minden lehetséges forrásból, kezdve a régészeti és epigráfiai forrásokkal.

Példája megérdemli, hogy újból mások elé állítsuk, s ezáltal a keresztény régészeti tanulmányokat előmozdításuk és fejlesszük nemcsak a szakterületeken, hanem olyan egyetemeken és intézetekben is, ahol teológiát tanítanak és a kereszténység történetét is tanítják.

Ezért, mivel szeretném bátorítani azokat, akik Giovanni Battista de Rossi nyomán nagy elkötelezettséggel és lelkesedéssel szentelik magukat a régészeti kutatásoknak, valamint a történelmi és hagiográfiai tanulmányoknak, örömmel adományozom a Pápai Aranyérmet a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Vörös Győző professzor úr által vezetett, a „Machaerusi régészeti ásatások” című kutatásnak, melynek eredményeit a Holt-tengerre néző jordániai fellegvárról szóló három monumentális kötetben gyűjtötte össze.

A kora keresztény emlékek régészeti tanulmányozásának ösztönzésére a Pápai Ezüstérmet adományozom ex aequo [megosztva] Domenico Benocinak a Keresztény feliratok a Szent Callistus-katakomba I. területén című értekezéséért, valamint Gabriele Castigliának a Közép- és Dél-Toszkána keresztény topográfiája című monográfiájáért.

Az akadémiák összes tagjának és a huszonötödik nyilvános ülés minden résztvevőjének további gyümölcsöző munkát kívánok a keresztény humanizmus előmozdítására, és Máriának, a Vértanúk Királynőjének anyai oltalmáért imádkozom, hogy mindig kísérje Önöket emberi útjukon és tudományos pályájukon. Szívből adom Önökre és szeretteikre apostoli áldásomat.

A Vatikánból, 2022. február 1-jén.

Ferenc

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: archív (Lambert Attila, Vatican News)

Kuzmányi István/Magyar Kurír