Ferenc pápa vasárnap: Történelmünk szilárdan ott van Isten tenyerén!

Ferenc pápa – 2022. augusztus 7., vasárnap | 13:39

A Szentatya augusztus 7-én a déli Úrangyala elimádkozása előtt a vasárnapi evangéliumi szakasz két fontos jézusi figyelmeztetéséről elmélkedett: ne féljünk, és álljunk készen! A Mária-imádság után pedig többek között üdvözölte a gabonával megrakott első hajók indulását Ukrajnából, és megemlékezett a balesetet szenvedett, Međugorjéba tartó zarándokokról.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia evangéliumában Jézus arra biztatja tanítványait, hogy semmitől se féljenek, ugyanakkor éberségre figyelmezteti őket. Két alapvető buzdítást intéz hozzájuk: az első: „Ne félj, te, kisded nyáj!” (Lk 12,32); a második: „Csípőtök legyen felövezve”, vagyis „álljatok készen” (Lk 12,35). „Ne félj”, és „álljatok készen”. Két kulcsszó ahhoz, hogy legyőzzük a félelmet, amely néha megbénít bennünket, és hogy legyőzzük a kísértést a passzív, tunya életre. „Ne félj”, és „álljatok készen”. Időzzünk el ennél a két figyelmeztetésnél!

Ne félj! Először is, Jézus bátorítja a tanítványokat. Épp az előbb beszélt nekik az Atya szerető és gondviselő gondoskodásáról, ő törődik a mező liliomaival és az ég madaraival, s ezért még inkább gondoskodik gyermekeiről. Nem kell hát nyugtalankodni és aggodalmaskodni: történelmünk szilárdan ott van Isten tenyerén. Jézusnak ez a felhívása tehát arra biztat, hogy ne féljünk. Néha ugyanis úgy érezzük, hogy a bizalmatlanság és a szorongás érzése fogva tart bennünket: félünk attól, hogy nem boldogulunk, hogy nem ismernek el és nem szeretnek bennünket, félünk, hogy nem tudjuk megvalósítani terveinket, hogy sosem leszünk boldogok, és így tovább. Így hát

nyugtalanul megoldásokat keresünk, igyekszünk egy kis teret találni, ahol kitűnhetünk, azon vagyunk, hogy javakat és vagyont halmozzunk fel, hogy biztonságot szerezzünk; és végül állandó szorongásban és aggodalomban élünk. Jézus ezzel szemben megnyugtat bennünket: ne féljetek!

Bízzatok az Atyában, aki mindent meg akar adni nektek, amire valóban szükségetek van! Ő már nektek adta Fiát, az ő országát, és gondviselésével állandóan kísér benneteket, mindennap gondoskodik rólatok. Ne féljetek: ez az a bizonyosság, amelybe szívünkkel kapaszkodnunk kell! Ne féljetek: ebbe a bizonyosságba kapaszkodó szívvel kell élnünk! Ne féljetek!

De az a tudat, hogy az Úr szeretettel vigyáz ránk, nem jogosít fel arra, hogy aludjunk, hogy lustálkodjunk!

Ellenkezőleg, ébernek kell lennünk, virrasztanunk kell! Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy odafigyelünk a másikra, észrevesszük a másik szükségleteit, készek vagyunk meghallgatni és befogadni, készen állunk.

A második mondat: „Csípőtök legyen felövezve”, „álljatok készen” – ez a mai második figyelmeztetés. Ez keresztény bölcsesség. Jézus többször megismétli ezt a felhívást, ma három rövid példázaton keresztül teszi, amelyek középpontjában egy házigazda áll, aki az első példázatban hirtelen hazatér a menyegzőről, a másodikban nem akarja, hogy tolvajok lepjék meg, a harmadikban pedig hosszú útról tér vissza. Az üzenet mindegyikben ez: ébren kell maradnunk, nem szabad elaludnunk, nem szabad szórakozottan, figyelmetlenül élnünk, nem szabad engednünk a belső lustaságnak, mert olyan helyzetekben is, amikor nem számítunk rá, eljön az Úr. Figyelnünk kell az Úrra, nem szabad bóbiskolnunk, virrasztanunk kell!

Életünk végén számon fogja kérni a ránk bízott javakat; ezért ébernek lenni azt is jelenti, hogy felelősek vagyunk, vagyis hűségesen őrizzük és kezeljük ezeket a javakat. Annyi mindent kaptunk: életet, hitet, családot, kapcsolatokat, munkát, de a helyeket is, ahol élhetünk, a városunkat, a teremtett világot. Annyi mindent kaptunk! Próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést:

vigyázunk-e erre az örökségre, amelyet az Úr ránk hagyott? Megbecsüljük-e szépségét, vagy pedig csak a magunk érdekében és a pillanatnyi kényelmünk szerint használjuk a dolgokat?

El kell gondolkodnunk ezen: őrzői vagyunk-e annak, amit kaptunk?

Testvéreim, járjunk félelem nélkül, abban a bizonyosságban, hogy az Úr szüntelenül kísér bennünket! És maradjunk ébren, nehogy elaludjunk, amikor az Úr elhalad mellettünk. Szent Ágoston azt mondta: „Félek, hogy az Úr elmegy mellettem, és én nem veszem észre, hogy elalszom, és nem veszem észre, hogy az Úr elmegy mellettem.” Legyetek éberek!

Segítsen bennünket Szűz Mária, aki fogadta az Úr látogatását, és készséges nagylelkűséggel mondta: „Itt vagyok!”

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Megelégedéssel nyugtázom a gabonával megrakott első hajók indulását Ukrajna kikötőiből. Ez a lépés megmutatja, hogy igenis lehetséges párbeszédet folytatni és konkrét, mindenki számára előnyös eredményeket elérni.

Ezért ez az esemény a remény jele is, és szívből kívánom, hogy ezt az utat követve véget tudjanak vetni a harcoknak, s igazságos és tartós békét tudjanak elérni.

Szomorúan értesültem a tegnap reggel Horvátországban történt balesetről: Međugorjéba tartó lengyel zarándokok vesztették életüket, és sokan megsérültek. A Szűzanya járjon közben mindannyiukért és családjukért!

Ma van a Santiago de Compostelába tartó európai ifjúsági zarándoklat csúcspontja, melyet a tavalyi jubileumi évről (Año Santo Compostelano) elhalasztottak. Örömmel és szívből adom áldásomat a zarándoklaton részt vevő fiatalokra, és megáldom mindazokat is, akik ennek az eseménynek a megszervezésén és kísérésén dolgoztak. Legyen életetek mindig úton járás: úton járás Jézus Krisztussal, úton járás Isten és testvéreitek felé, úton járás szolgálatban és örömben!

És most mindannyiatokat üdvözöllek, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a máltai hívőket. Köszöntöm a crevalcorei csoportot, a veronai egyházmegye fiataljait és a tolmezzói Don Bosco Oratórium fiataljait.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria